2008. nov 24.

Zaccmentes

írta: Ivády Gábor
Zaccmentes

Szeretem a biztos pontokat az életemben, a megszokottság biztonságot és nyugalmat ad.

Nagyon ritkán vannak kiszámítható reggeleink mostanában. Néha Misi követeli korábban a reggelit nagy oázással, máskor Zsombor ébredés utáni magyarázatai (ott alszik a nagy majkoló) kurjongatásokkal vegyítve ver fel mindenkit aki még aludna egy kicsit. Ez hajnal öt órától fél nyolcig bármikor bekövetkezhet.

Aztán mint a hangyaboly elkezdi tenni mindenki a dolgát, én Zsomborral kűzdök egy pelenkacserével, Ágota szoptatja Misit, de közben már főzzük a teát, melegedik a kakaó. Persze valami mindig kiborul amit fel kell takarítani, vagy ha ezt megússzuk akkor nekünk kell átöltözni mert rajtunk landolt a jól átázott csokis müzli nagy része. A gyerekek hol sírnak, hol nevetnek de az biztos, hogy egyetlen percre sem marad abba a folyamatos ricsaj, lárma.

Aztán Misi jóllakottan elalszik, Zsombor kimegy az udvarra a Nagyival, vagy Ágotával és akkor jön el az a várva várt pillanat amikor a finom tejeskávémat magamhoz véve nyugodtan leülök a számítógép elé és megnézem a leveleimet, majd elolvasom a legfrissebb híreket.

Tudják mi ebben az egészben az állandó, biztos pont? A soha el nem felejtett, gondosan az asztalra készített tejeskávé. Nem kérem, Ágota adja minden reggel. Egy csészényi  szeretet, mert a gyerekek mellett arra sem emlékszünk, hogy megpusziltuk-e egymást ébredés után.

Én pedig minden alkalommal - nem rutinszerűen, hanem tiszta szívből - megköszönöm neki.

Szólj hozzá

család gondolatok