Számomra nem sok idióta reklám létezik. Elkötelezettje vagyok a hirdetéseknek, még a legpocsékabb-ban is meglátom a szándékot, a koncepciót, még ha a kivitelezés olyan rosszul is sikerül, hogy mondjuk sajnálom a pixeleket a tévében, hogy ehhez közre kell működniük. Na jó, kezdjük újra: szerintem van jó pár idióta reklám, de inkább sajnálom azt aki ezeket csinálta, jóváhagyta, kifizette, mint hogy felbosszantanám magam rajtuk.

Azonban van egy-kettő, amelyek kitalálójának a fejét legszívesebben hozzáverném egy CityLighthoz, arcon végighúznám a metró mozgólépcsői között húzódó balisztrádon, lenyeletnék vele egy Sokol rádiót, tranzisztorokat dugnék a hátsójába, majd repülőgéppel vontatnám körbe a Balaton fölött, mint egy hirdetést. Csak sokkal alacsonyabban. A reklámozott terméket pedig a saját Cocom listámra helyezem, és a halálos ágyamon csak azon leszármazottaim között osztom szét a repülőimet, kastélyaimat, hegyekben álló részvényeimet, akik megígérik, hogy soha nem kerülnek kapcsolatba az említett termékekkel.

Elmondom mi bosszant fel ennyire.

Otthon teszek-veszek, játszok a gyerekekkel, közben a háttérben megy a tévé, anya főz, bogárkarika forog a lámpa körül. Egyszer csak csörög a mobilom. Mire odaérek, elhallgat. Megnézem, de nincs nem fogadott hívásom. Nem értem. Visszamegyek, tologatom a machboxot, várat védünk a töröktől, majd újra megtörténik. Hallucinálok, vagy a mobilom ment tönkre?! Megnézem, hátha sms-em jött. Nem. Megnézem a beállításokat: csak a csörgésre van ez a dallam hozzárendelve, máshoz nincs. Visszamegyek, egyre gyakrabban és egyre durvábban karambolozok a kisautókkal, a törököknek tövestől tépem ki a karjukat, mielőtt dinamitot kötök a hátukra, amivel a plafonig repülnek. Nem hagy nyugodni a dolog, kimegyek, kikapcsolom a telefont, kiveszem a kártyát, és az aksit, majd visszateszem őket, újra bekapcsolom, hátha csak összezavarodott az agya, mint nekem. A pinkódnál tartok, amikor megint csörög. Nem a kezemben, hanem a tévében. Valamelyik roppant kreatív barom belerakta a reklámba a csörgést. Nem úgy egyszerűen őt szidom, hanem minden egyes sejtjét külön-külön. Aztán beülök az autóba és elindulok a benzinkúthoz, közben még mindig a szerveit trancsírozom fejben egy körömvágó ollóval. Rámdudálnak. Hátra sem nézek, csak az egyik ujjammal jelzem, hogy átlépte az ingerküszöbömet. Megint dudál. Belenézek a visszapillantó tükörbe. Nincs mögöttem senki. Oldalt. Ott sincs. Mielőtt kikapcsolom a rádiót, még felírom a termék nevét, amelynek hirdetésébe dudaszót raktak. Nem jegyzem meg, nehogy célt érjenek a reklámmal, csupán a Cocom listát gazdagítom.