Külső megjelenése nehezen behatárolható, azonban erősen hasonlít egy átlagos, volt tsz elnök szamarára. Figyelme hullámzó, néha maga elé révedve azon gondolkodik, hogy is került be a parlamentbe, majd egy hirtelen váltással – talán magyarázatot adva az előbbi kérdésre- figyelni kezd, és az első adandó alkalommal ijedtében bekiabál a felszólalót kritizálva. Sajnos a humor generációkra visszamenőleg elkerülte a családot, így simán csak alpári és sértő. Testének belső mozgása gyakran megfordul és a feneke helyett a száján jön ki a fekália bekiabálás formájában. Ennek befejeztével már azt nézi, hogy párttársai körében sikert aratott-e, és ha nem, akkor azt hívén, hogy a többiek nem értették mit mond, többször is megismétli azt. Társai aztán vagy megértik végre epés megjegyzését, vagy megunják az ismételgetést és valamilyen reakciót csiholnak ki magukból. A bekiabáló roppant kitartó, azonban rejtőzködő fajta. Általában a hátsó sorokban ül, bekiabálásánál kissé összehúzza magát, majd a tetszési index függvényében egyenesedik föl, vagy görnyed tovább. A bekiabálás után genetikailag képtelen azonnal csöndben maradni, kissé halkabban még úgy fél percig folytatja mondanivalóját, vagy padtársainak magyarázza igazát, vagy érdektelenség esetén magának motyog tovább. A bekiabáló sérthetetlen. Visszakiabálással, stílusa kritizálásával nem lehet elhallgattatni, nem is érdemes vele próbálkozni. A mikrofon taszítja, hozzászólást ritkán kér, azonban minden ellenoldalon ülő képviselőnél bekapcsolt mikrofon irritálja, bekiabálási ingert vált ki nála.