S egyszerre a csillagok diszkógömböt játszanak, a szarvasok szexért bőgve nyalják le a házról a falat, én meg ott lebegek helyben futva, fölöttem csak a tető, ütőeres sztetoszkóppal hallgatom, keresem a hőt, mert fázom, miközben rohanok, repülök, süllyedek s meg sem mozdulok, körülöttem minden s mindenki éltes bokán csoszog, csak én vagyok merev, a világ serdül egyet körülöttem, egy fej megpattan az eremben, aztán szétfolyok, testemben az illúzió szilánkot hagy, a sötét a reggelbe belefagy, barát a baráttal egész éjjel borotvaéleket fent, még a szarvas is, csak egyedül én nem.