Misike úgy megörült nekem, hogy csapot-papot hátrahagyva rohant ki a csoportszobából a szekrényéhez. Alig értünk oda, amikor pukizott egy alattomosat. Arról pedig tudjuk, hogy halk, de nagyon büdös.

Miközben kifejeztem mélységes gratulációmat a felnőttektől sem kis  teljesítményért, két csoporttársa ugyancsak kijöttek a szekrényeikhez, és mélyen letüdőzték a még mindig ott cirkuláló bűzörvényt. Vádlóan egymásra néztek, majd az egyik megkérdezte a másikat: -Te voltál?  -Én nem. Te voltál? -Én sem.

Körbenéztek. Misi olyan respekttel rendelkezhet a csoportban, hogy elegánsan átsiklottak fölötte, majd gyanakvóan a szemembe néztek, szúrós szemmel rám mutattak, majd kórusban azt mondták: - Te voltál!

Hirtelen Misire néztem, bízva abban, hogy megvéd, vagy beismeri tettét, de ő csalárd mosollyal felém emelte mutatóujját és azt mondta: - Te voltál!