Silánnyá kopasztom a fákat.

Látnom kell, hogy van-e még váz, van-e valahol gerinc.

Hogy ami messziről masszív lomb, az csak rengeteg levél, s ha elrohad akkor avar, amin taposhatok?

Most végre átszűrődik a napsugár, szövevényes lett az árnyék, és ugyan nem találom az alagutat, de legalább látom a fényt.

De csak a végén.