2017. már 07.

Abszurd valóság

írta: Ivády Gábor
Abszurd valóság

Nem vagyok egy filozófus alkat, de azért ez a tudomány közelebb áll hozzám mint laboratóriumban lepkét klónozni, vagy részecskéket hasogatni egy centrifugában. Persze így is bandzsítok Hegel "abszolút eszme" okfejtésein, de az élet döbbenetes példákat hoz, melyek után csak ülök az asztalomnál, és pixeleket számolgatok a monitoromon.

Kopognak az ajtón, "belép" egy "ügyfél". A macskakörmök azért lettek elhelyezve, mert egyik sem felelt meg teljes mértékben a valóságnak, ha Hegel realitásszemléletét vesszük alapul, akkor inkább az "egy csontrészeg alak beesett a polgármesteri hivatalba" megfogalmazás közelít jobban a valósághoz

Azt mondja nekem: - Héé! 

Szemöldököm úgy felszalad a homlokomon, hogy valahol hátul a lapockámnál áll meg, de szerencsére tompítja az idegrendszeremet a három méter távolságból is mindent pusztító alkoholgőz.

- Adjon nekem segélyt, mert nincsen pénzem!  

Vannak helyzetek, amikor nem bánod, ha mellőzésre kerül a diplomáciai formaság, nincsenek felesleges udvariassági körök, de ez az ember forró kásától rúgta fel a macskát a Holdig azzal, hogy még csak nem is köszönt.A felrúgástól én sem állok messze. 

- Jó napot! Hogy van? 

- Mi? Háát...

Azt hiszem megleptem

- Ne erőlködjön a válasszal, csak megszokásból kérdeztem meg. Szóval hogy hogy nincs pénze, hiszen most kapta meg a segélyt? Nem hiszem el, hogy egy nap alatt elitta, meg elgépezte az egészet!

Felháborodottan megpróbál megtalálni a szemével a szobában, mert eddig lekötötte a figyelmét az egyensúly és a gravitáció, végül a mellettem lévő polc felé fordulva kissé dülöngélve, de annál indulatosabban folytatja.

- Értse meg, nincsen pénzem és itt vannak ezek a számlák, amiket ki kell fizetnem! - Sárga valamiket lobogtat, talán számlák lehettek egykor. Tudom, hogy egyetlen nap alatt ő sem tud mindent elverni, ezért tovább erősködök.

- Szerintem van még pénze, csak nem akarja a számlákra "elfecsérelni"! - A hangom nem a polcból jött, újabb vizuális felderítésbe kezd, de végül (mint új célpont) megállapodik ugyanott, úgy másfél méterre elnézve mellettem, továbbra is a bútorhoz beszél.

- Higgye el, nincsen pénzem!

Nem süllyedünk a három fázisú dialektikáig az már biztos.

- Szerintem pedig van, csak letagadja, hogy szerezzen még egy kis pénzt! - Válaszolom elmésen, mire rájön, hogy még mindig rossz irányba küldte eddig nagyon morcos tekintetét, és szemével maximum a KSH Statisztikai Évkönyvének gerincét verte a polcon, nem engem.

- Nincs pénzem, és ezt be is tudom bizonyítani!

Hoppá, úgy tűnik megoldás következik!

- Hogyan? - Kérdezem és várom, hogy kiforgassa a zsebeit, levetkőzzön meztelenre, behívja a család kívül toporgó tagjait tanúként, esetleg tételes elszámolást mutasson az egy nappal korábban kapott juttatásának minden forintjáról. Nem, ő verbálisan oldotta meg a dolgot, mondhatnám szétrágta, sőt szétmarcangolta azt a bizonyos gordiuszit.

- Bebizonyítom! Nézze meg, nincsenek befizetve a számláim, teháááát - nyújtja el a szót, közben az ujjaival a halántékára mutat hogy "gondolkozzál már el egy kicsit kiskulacs" és néz rám bambán időt adva, hogy végre megértsem az összefüggéseket - Tehát nincsen pénzem!

Hegel úgy forog a sírjában mint egy centrifuga, és alighanem pillangókat hasogat kínjában.

Szólj hozzá

humor gondolatok ivád