HTML

Hirdetés

Címkék

Utolsó kommentek

  • Ivády Gábor: Az írásban direkt nem említettem, de itt a kommentben megteszem: A KTI, azaz a Közösség a Társad... (2014.04.05. 09:31) Választási iránymutató annak, akinek fogalma sincs...
  • tesz-vesz: @Member: a horthysták belenyúltak az értékekbe? már miért is? nem ünnepeltél az ezeréves Magyaror... (2013.02.13. 19:44) HLMMEMAP
  • Member: @tesz-vesz: Én a nemzeti liberálisokat kezelem konzervatívként, Kossuth, Eötvös, Deák. Nem voltak ... (2013.02.13. 19:17) HLMMEMAP
  • tesz-vesz: @Member: az mondjuk jó hogy nem tartod magad annak, a kérdés még áll: miből gondolod hogy a konzer... (2013.02.13. 18:53) HLMMEMAP
  • Member: @tesz-vesz: Nem tartom magam konzervatívnak, éppen azért, mert számomra a kapitalizmus visszataszí... (2013.02.13. 18:40) HLMMEMAP
  • Utolsó 20

Naptár

július 2014
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  <
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Választási iránymutató annak, akinek fogalma sincs...

2014.04.05. 09:24 Ivády Gábor

asd.jpgKire voksolj, hogy ne vesszen el a szavazatod?

Bárkire.

Ma még országgyűlési kéviselő vagyok, tehát a munkámról van szó, de higgyétek el herótom van a kampánytól. Nem a sajátomtól, mert az kellően visszafogott, hanem az egésztől. 

Kire szavazz, hogy ne vesszen el a szavazatod?

 

 

Szavazz arra, aki képes rá, hogy elfeledteti veled a politikát, aki csak kellő távolságtartással tolakodik be az életedbe, aki nem akar este rádcsimpaszkodni a tévéből, akivel nem baj ha nem találkozol minden nap, vagy héten, vagy hónapban! Az élet nem a politikáról szól, azt csak a politikusok szeretnék így, illetve ők akarják elhitetni veled. Rávesznek, hogy plakátot ragassz, hogy tüntess valamiért, (rosszabb esetben valami ellen), hogy gyűlölj, hogy megvess, vagy kinevess olyanokat, akikkel ha nem tudnád milyen a politikai nézete, semmi bajod nem lenne. Elvetik benned a politikai márkahűség magját és ha nem figyelsz oda rá, gyökeret ver benned. Míg simán lecseréled a majonézedet, ha olvasol egy összehasonlítást a neten, míg képes vagy más mosóporra váltani, csak mert egy ismerősöd dicsért egy újat, míg a tévében hatvannégy csatorna közül van tíz kedvenced, addig a politikában ha nyitott vagy egy másik pártra, akkor rögtön elvtelen kaméleon vagy, aki azt sem tudja mit akar. És mi van, ha a szeretett pártodban már senki nem a régi, ha közben új irányt vettek, ha eltolódtak jobbra, vagy balra, vagy éppen elvették a nyugdíjadat, emelték az adódat, vagy a gyereked túlhajszolt az iskolában? Ha ezek ellenére kitartasz mellettük, honnét fogják tudni, hogy valamit rosszul csinálnak? A lojalitás nemes tulajdonság. A vak lojalitás a hülyeség előszobája.

A politika nagyon fontos dolog, hiszen meghatározza az életünk minden apró momentumát, és lényeges, hogy a lehetőségeinkhez képest irányítsuk a folyamatokat, de ennek nem szabadna ennyire a középpontban lennie. Még a választások napja sem arról kellene hogy szóljon, hogy vajon melyik párt hogy áll délután háromkor, meg hogy milyenek az exitpolok, hanem ki kell menni a gyerekekkel a szabadba sárkányteregetni, kacsákat etetni a vízparton, vagy gyíkokat keresni a sziklákon. Aztán persze be kell menni a szavazóhelységbe, le kell adni a voksot, este meg illik megnézni, hogy ki lesz az új miniszterelnökünk, de ennyi. A kampányt nem megélni kell, hanem kellő érdeklődéssel elszenvedni.

Amikor pártot, vagy képviselőt választasz, ne azt mérlegeld, hogy vajon bejut-e, bejuthat-e a Parlamentbe, mert akkor egy ásónyommal mélyítesz a kétpólusú politikai megosztottság harcterén. Ne a várható győztesre próbálj szavazni, mert akkor ők győznek és nem te! Arra szavazz, aki neked a legszimpatikusabb a bejutás esélyeinek mérlegelése nélkül (egyébként ezért sajnálom nagyon, hogy a Magyar Kétfarkú Kutyapártra nem lehet voksolni, mert ők kaphatták volna meg azok támogatását, akik csak annyira veszik komolyan a politikát, mint ők)!

Szavazz arra akinek még hiszel! Ha ilyen nincs, akkor szavazz arra, aki még nem csapott be. Ilyen van, mert sok az új szereplő, hát adj nekik bizalmat, ha esetleg a hitedet a többi politikus már elhasználta. 

Sokan érezzük úgy, hogy a rendszerváltás óta alig történik változás a politikában. Hol ez kormányoz, hol az, de mindig ugyanazok a történések, a kormány veregeti saját vállát, az ellenzék meg rugdossa hátulról, közben pedig mintha csigatempóban haladnánk előre. Ha különbséget tudsz tenni az eddigi jobb és baloldali kormányzások között, akkor válaszd ki a szimpatikusabbat és tedd rájuk az x-et. Ha nem tudsz dönteni, akkor szavazz egy új résztvevőre, vigyél színt a Parlamentbe és voksolj valakire a kicsik közül.

Most pedig az eddiginél sokkal személyesebb véleményem:

Szavazz a Jóra, a megújulásra! Szavazz arra, akiben látod az újdonságot, a megszokottól való elszakadás képességét!

Hallgass a szívedre, az eszedre, a megérzéseidre, és ne a kampányszövegekre, ugyanis az egyetlen ember akiben feltétel nélkül megbízhatsz, az te vagy, és a döntésedet ne az elmúlt hónapra, hanem az elmúlt négy (vagy 8-10-25) évre hagyatkozva hozd meg!

Ha a Parlamentben két párt van, akkor az két szemléletet jelent, ha tíz, akkor tizet, és higgyétek el nem csak az a fontos, hogy melyiké lesz a végén megszavazva, hanem az is, hogy kénytelen mindenki több oldalról körbejárni a kérdést. Szavazz olyanra, aki másként, de számodra vállalható módon gondolkodik!

Ne próbálj meg minden szempontot figyelembe venni, mert egyrészt nincs tökéletes párt amelyik mindenre jó megoldást nyújt (persze ettől függetlenül megigéri), másrészt nem fogsz tudni kiigazodni a sok információ közöztt!

Gondold át, hogy melyik a legproblémásabb területe az életednek, és nézdd meg, hogy arra melyik pártnak mi a javaslata! Ha mondjuk devizahiteles vagy és összeroskadsz a bankok súlya alatt, akkor igyekezz ezekre a hírekre felkapni a fejed és ne mélyedj el túlságosan az oktatás, vagy az egészségügy kérdésében, mert ugyan azok is nagyon fontosak, de neked éppen nem a legfontosabb.

Nem is olyan könnyű dönteni, ha nem vagy elvakult híve valamelyik pártnak. Szeretném, ha tudnád, hogy nem tudsz rossz pártra szavazni, mert akárhogy is döntesz egyedül magadnak kell elszámolnod vele. Egyetlen rossz döntést tudsz hozni, az pedig az, ha nem mész el választani, mert akkor lesznek majd győztesek, lesznek majd olyanok akik kevesebb szavazatot kaptak, lesznek olyanok, akik hiába szavaztak valakire, nem érték el a kívánt sikert, de vesztese egyedül te leszel a szavazásnak.

 

Szavazz bárkire, csak szavazz, hogy ne vesszen el a szavazatod és ne vesszél el vele együtt te sem!

 

 

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: politika

Tejesember

2013.11.12. 07:54 Ivády Gábor

Tejesdoboz-photoKallosBeaMTI.jpgMiska előrefutott Virággal, mire Zsombor utánuk kiáltott:

- Várjatok meg bennünket, különben nagyon gyorsan egy tejes doboz oldalán találjátok magatokat!

Szólj hozzá!

Címkék: család humor megtörtént

Egy ideje a Parlamentben...

2013.09.18. 07:55 Ivády Gábor

mosaic-wall-decorative-ornament-from-ceramic-broken-tile-abstract-pixmac-picture-86838330.jpg
 nem lépek a fúgára a lapok között...

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika

Zsákolás csont nélkül

2013.06.10. 23:31 Ivády Gábor

arviz4_MTI_0610.jpg

Homokzsák serceg a fogam alatt, a bakancsoban Duna-Tó, melyben mélyen, bokáig tocsogok, a derekam meg az éggel együtt majd’ leszakad; érzem, hogy kívül-belül elmos a mocsok. Sziszifusz és Pelikán klónok rajzanak köröttünk, közöttük galambok, vagy angyalok, osztják a kávét a vizet, előbbiek az észt, zsíros deszkával terítik meg az asztalt: vacsora, árvizi parasztnak (ennyi földet csak a földműves parasztok mozgatnak). A szememet a média, a kezemet a hangya csípi, az utóbbit nem bánom, ő az életét, míg a politikus csak a pozícióját félti. Darwini megfigyelés: a sajtó úgy rögzül a képviselőre, mint a hangya gerinctelen testére a potroha.  Árvizi devolúció. Ez sem változik meg soha, bár voltak, voltunk ott páran, akik csak önkéntesek voltunk, nem képviselők, de sajnos tényleg csak néhányan. Sötétedik. A teherautó ütemet tolat a hajtogatáshoz: fogom a zsákot, lábra állítom, magam felé fektetem, kicsit megpaskolom, elfenekelem, behajtom egyszer, majd kétszer, utolsó hajtás a homoknál, majd a sarkaihoz fogva fejtetőre áll. Megfordul vele együtt az egész világ: sós víz fakad a homlokomnál és torkollik bele az édes Dunába úgy térdmagasságban. Fáklyák fényei lazítanak a feszített húrokon, várunk, hogy megmondják hol folytassuk, hova összpontosítsunk;  addig pihenek én is egy kicsit a fehér nejlon párnákon, mert nehéz már a levegő, rossz a vétel, bambulva hallgatom a sztorit amit a szomszéd mesél el a Tiszáról, kétezerhatról, az árról, a vízről, a kárról, aztán egy kicsit az otthonról és a családról, mert most ballag a gyerek és milyen jó tanuló és jövőre már egyetemista lesz, nem is akármilyen, hanem joghallgató! Repülő zúg el felettünk, az egyik mondja a tipust, a számot, és hogy ő most tartalékos és hordott ő már megannyi zsákot, de nem kézzel, hanem helikopterrel, csak hát leszerelték, pedig repült volna még akár seprűvel, vagy biciklikerékkel, de nem kellett már. Ő a magyar számkivetett, a pilótából lett hordár és még sem sajnáltatja magát, mert az élet megy tovább és ez legyen a legnagyobb baj…azt hiszem ők egy kihalófélben lévő, vezélyeztetett madárfaj. Körbenézek, csupa egyenruhát látok, terepszínű csillagkavalkádot és rájövök, hogy a tartalékosoknál nincs hierarchikus rendszer, az őrnagy együtt pakol az őrmesterrel. Mondják, hogy tegnap tábornok is járt itt…lapátolni. Szólnak, hogy menjünk előre, mert buzgár lett a gáton. Indulok rögtön, s közben azon mélázok, hogy ki adott buzgár nevet a buzgárnak és hogy sokat agyalt-e rajta, vagy csak a gát mellett várt, s ahogy buzgott benne a tetvágy jobb híjján kitalálta a buzgárt. Fiatalok között vagyok, ők veszélyesek, mert olyan tempót diktálnak amibe belemerevedek, s üvölt bennem az ín, a szalag, s az ereimben vészharang szalad az agyamig, hogy ha nem hagyom abba a rohanást, jön a fájdalom s a végén a sztrájk, s majd ők rávesznek akár erővel, hogy úgy üljek le a földre, hogy néhány óráig ne kelljek fel. Pakolom a földet, az se könnyebb, tartom a zsákot, abba a derekam gebed meg, építem a gátat, de ha percenként a kezedbe adnak a zsákból vagy százat, azt sehogy sem bírod. Még úgy sem, ha a fogad a gyökeréig szívod. Patakzik rólam a verejték, a tüdőmben ott hörög negyven év, aztán ahogy fogynak a zsákok, úgy lassul le minden, s hirtelen úgy érzem, hogy akár reggelig is bírnám ilyen ütemben. A fáklya nem irányt mutat, hanem újra hangulatot áraszt, végre meglátom az embert is, nem csak a zsákhoz tartozó kezet meg lábat, és végre újra viccelődünk, beszélgetünk -munka közben-, alkalmi barátságok szövődnek, olyan jó értelemben, ahol csak keresztnév van, meg egy-egy történet, s lassan nem csak a Rómait mentjük meg, hanem az egész Földet.

Éjfél van, a kocsi felé ballagok, s ahogy minden lépésnél a testemben négy-öt napos fájdalom sajog, magamban mosolygok, hogy holnap ez az érzés meg az izomláz fog emlékeztetni a Parlamentben arra, hogy ember vagyok. Egyetlen egy, de nem a háromszáznyolcvanhatból, hanem egy a százezerből, akik velem együtt izzadtuk tele a Dunát, akikre büszke lenne Pelikán elvtárs, és akiknek pont mint nekem megadatott, hogy azt érezzük megoldottuk, megoldjuk a feladatot. 

Szólj hozzá!

Címkék: politika gondolatok megtörtént

Pápai látogatás

2013.06.05. 23:20 Ivády Gábor

papa-afesz-papai-aruhaz-.jpg

Ülök a székemben, megint öltönyben, közönyben. Az ablak előtt hajók úsznak,  nddehogy úsznak, cammognak; árral szemben időt túrnak. Dunai medvék. Vagy vizidisznók. Bambulok, mien emlék amit felednék ott fodrozódik a hátam mögött és az arcomba fröcsköl hangokat, szagokat, elnagyolt képeket, nem csorbuló éleket, mindent ami Pápáról megmaradt. Kulcs a nyakmaban, Camping bicikli, betört plexi és lopott csók a garázsok kiugró pereme alatt.  Döme aki egykerekezik, a mittudomén milyen Gyula aki az első ETZ-be feledkezik könyékig, Gyusza a legjobb barát, Pufi, Tüske, Safi, és ki ne hagyjam Zitát, Helgát, vagy Mayát. A lányok, a Fáyról, a Leninről…lassan felállok a székemből, de a közöny ott marad, pedig aki ismer tudja, hogy nekem az emlék csak olyan mint egy daganat, ami nem jó, vagy rosszindulatú, csak van, mint MiciMackó a fák alatt. Látogatóba jönnek hozzám néhányan, megnézni a Tisztelt Házat. Úgy öt kilométer per év sebességgel hoznak magukkal mindent amit régen otthagytam, én meg közben ballagok a bejárathoz zavartan, hogy mit mondok majd nekik, hogy a szükőket tegeztem, vagy magáztam, hogy mit meséljek nekik inkább, hogy annakidején a Dühöngőben mekkorát taknyoltam, vagy hogy a múlt héten sárba ragadtam. Aztán meglátjuk egymást, mosolygós puszikkal takarjuk el a viszontlátás zavarát, és talán csak engem bánt hogy sem én, sem ők nem hatódtak meg igazán. Megismerkedem a lányokkal, a lányok lányaival, akik nagyjából annyi idősek, mint amilyenek mi voltunk akkor amikor utoljára… átkozott daganat. Kupola, erkély, korona, s míg kerülgetünk Másokat, soha ennyire nem érzett idegeneket, én titkon keresem rajtuk a régi vonásokat, vagy ami megmaradt; közben pedig a két legfiatalabb segít épen tartani magamban a falat. Fogják a kezem s közben azon mosolygok, hogy pont ennyi idősen szerettem volna az édesanyjaikét megfogni titokban, de féltem… Ők vagyunk mi, csak régebben. Apa vagyok, nem régi barát, felnőtt, aki elmeséli a gyereknek a Parlament sorsát, pont mint ahogy Prokiék mutatták annakidején nekem Pápán, hogy a vadászgépen hogy adnak fáklyát.

Aztán elbúcsúzunk. Nem kaptam és nem adtam át sorsokat, úgy maradtunk mindannyian magunknak mint néhány meg sem kóstolt falat, de a végén, amikor a szemükbe néztem – és bevallom elérzékenyültem – megláttam bennük minden el nem mondott szót, és az elmúlt huszonöt évet egyszerre éreztem - de lehet az is hogy csak beleképzeltem. Amit most érzek az a hála, hogy Bandi bácsi, Ica néni, Zita, Helga, Maya egy napra segítettetek jó irányba forgatni agyamban ezt az fránya emlékdaganatot, hogy ma úgy érezhettem újra kisgyerek vagyok. Köszönöm!

És ha huszonöt év mulva újra találkozunk, nem kérem mást, csak ne felejtsük el a végén megölelni egymást.

 

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok emlékek megtörtént

HLMMEMAP

2013.01.26. 09:34 Ivády Gábor

traffic_light_princes_street_wind.jpg

Ma van a mindent eldöntő LMP kongresszus. Remélem, hogy az elmúlt hetekben arra is volt ideje mindenkinek, hogy egy kicsit hátrébb lépve átgondolja miért is hoztuk létre annak idején az LMP-t.

Egy kis emlékeztető: Arra szövetkeztünk, hogy megmutassuk az országnak, hogy másként is lehet politizálni. Nem a Fidesz, az MSZP, de még csak nem is a Jobbik volt az ellenség, hanem az egész politikai berendezkedés. Nem azt tűztük ki célul, hogy a kevésbé rossz mellé állunk, hanem, hogy gyökeresen tépjük ki a rossz politikai beidegződéseket nem csak a Parlamentből, de az élet minden szegletéből. Azt mondtuk, hogy ezért semmi sem drága és ezért nem hozhatunk kompromisszumokat. Azt szerettük volna elérni, hogy az emberek politizáljanak, mert meg tudjuk mutatni, hogy nem csak csupa mocsok és szenny a politika, hanem a jövőnk záloga, a változtatásba vetett hitünk megtestesülése.

Kedves LMP-s képviselők, vezetők, küldöttek, tagok! Mikor gondoltátok ezt át utoljára?!

Ehhez képest most arról szól a vita, hogy kit támogassanak, hogy Bajnai, Gyurcsány, az MSZP elfogadható rossz-e a főgonosz Fidesz félreállításához, hogy feladjanak-e mindent abból ami miatt a Parlamentbe kerültünk, az önálló és egyedi, a magyar politikában szokatlan identitást, csak hogy pusztuljon Viktor. Hab a tortán, hogy a Fidesz megsemmisítéséért a platformisták bármit megtennének, de a Jobbik hatalomra jutása ellen semmit. Megjegyzem nagyon helyes a mondat második része, mert az LMP nem valakik ellen jött létre, teljesen mindegy kit állítanak a céltábla közepére, amikor pont hogy hátat kellene fordítani a lőtéren és nem vadat űzni. A Jobbik ugyanannyira nem lehet ellenség, mint bármelyik másik párt.

Ezeknek az eszméknek az ismeretéhez azonban ott kellett volna lenni az alakulásnál. A Platformisták közül hányan voltak ott? Az egy kezem is sok hozzá... Azokról a kezdetekről beszélek, amikor még bátorság kellett elempésnek lenni, amikor még félni kellett az állásaink elvesztésétől, amikor még LMP sem volt, csak Szimplakör. Akkor volt ez, amikor még sokan nem merték, nem akarták a nevüket adni  semmihez. Azóta a platformhoz már elég bátrak lettek, bár ők sincsenek sokan...(csóválom a fejemet). Akik azóta jöttek, ők alakítanak platformot, ők nem fogadják el a többség akaratát, vagy legalábbis ők irányítják ezt a szárnyat.

Az LMP-nek szakadnia kell!

Ha nyernek ma a platformisták, akkor teljes mértékben igazolja az élet a 2010-es döntésemet, azaz hogy nem vagyok hajlandó tagja lenni az SZDSZ 2-nek, mert arról senkinek nem lehet kétsége, hogy az MSZP-vel, Bajnaival összeborulni nem jelent mást. A platformisták maximum magukat tudják becsapni, de másokat már nem!

Ha nyernek az igazi LMP-sek, akkor a platformistáknak kell menniük. Lehet, hogy akkor nem lesz LMP frakció? Igen, de velük együtt értelme sincs. Az eredeti irány megtalálásáért semmi nem drága, ez a túlélést jelenti! Nem egy-két ember politikai túlélését, néhány tutira odaígért Bajnais listán, hanem a pártét. Ha Schifferék kompromisszumot kötnek velük, hogy megmaradjon a frakció és az azzal járó minden támogatás, akkor az LMP-t az atomjaiig rágta szét a féreg és menthetetlen.

Ha így lenne, akkor akik még nem felejtették el az LMP alapvetéseit, azok majd alakítanak egy új pártot HLMMEMAP néven, ami annyit tesz, hogy Hátha Lehetne Mégis Más Egyszer Még A Politika.

25 komment · 3 trackback

Címkék: politika gondolatok

Mosolygós döbbenet

2013.01.16. 15:39 Ivády Gábor

parlament4op.jpgA minap egy negyedikes osztályt láttam vendégül a Parlamentben. A látogatás végén tartottunk egy bizottsági ülést az egyik teremben, amit különösen élveztek, hiszen szót kellett kérniük, megnyomhatták a gombot amire kigyulladt a kis piros led a mikrofonon és úgy kérdezhettek, hogy minden kis hangszóróból az ő hangjuk szólt. Volt köztük egy különösen érdeklődő srác...Nagyon aranyosak voltak, elhalmoztak a kérdéseikkel. Valahogy így:

Copfos kislány: Mikorra kell bejárnia dolgozni?

Szemüveges fiú: Honnét tudja, hogy kell szavaznia?

Szőke kislány: Hány képviselő van?

Barna fiú: Most hol van a miniszterelnök?

Érdeklődő srác: Ha egy külföldi zenei producer be akarja hozni Magyarországra a zenéjét, akkor azért kell fizetnie?

:D

Szólj hozzá!

Címkék: politika humor megtörtént

Melankólia

2012.12.18. 11:38 Ivády Gábor

Ma valahogy meghallom a zene között a zajt, a léptekben a fenyegetést, az ereimben a súrlódást.
Ma sajnos látom a végét, látom hogy a csoda csak trükk, s hogy a fényben mily erős a félhomály.
Ma tudom, hogy meggymagra harapok, hogy keresztbe fekszek és bal lábbal élek.
Ma csak nézek, csak bambulok, ma szólnom is és hozzám szólni is vétek.
Ne tegyétek.
Amit ma adok, azt ne vegyétek.
Komolyan.

2 komment

Címkék: gondolatok

Mindenható illúzió

2012.12.12. 14:39 Ivády Gábor

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok

Nevezzük nevén...

2012.11.27. 21:35 Ivády Gábor

Christmas_Funny.jpgHétfőn ülök a Parlamentben, éppen a híreket olvasom a neten az LMP-ről, az újra régi frakcióvezető-helyettesről, amikor is mögöttem egy képviselőtársam kissé elmerengve az élet dolgain és hogy mennyire szalad az idő, megjegyzi:

 - Gábor, hát nem szörnyű, hogy már megint itt a Karácsony?!

Először nevettemben lefejeltem a laptopom, majd egyetértettem,  bár megjegyeztem, hogy nem pont ugyanarra gondoltunk.

:)

Szólj hozzá!

Címkék: politika humor megtörtént

Telefonszex

2012.11.13. 15:52 Ivády Gábor

news-20080916-11221867-thumbnail.jpgAlig egy órája történt, még alig hiszem, a feleségemnek is éppen csak most mesélem, hogy felhívott egy nő. Csillám hangú éneklő, és azt búgta, hogy felmérés, meg diszkréció, és ha nem túl zavaró, akkor őt most nem érdekli semmi más, mint a szexuális szokás, és pont az enyém, mert hány éves is vagyok,

mondom 39

az milyen jó, mert végre egy fiatalabb hang, és már unta az időseket és jött a sallang, majd hogy tegeződhetünk-e, mert egyébként is édes a hangom.

mondom tessék?

bocsánat, hogy így, meg a stílus, de én mivel is foglalkozom?

mondom képviselő vagyok és nem biztos, hogy válaszolok.

Azt mondja dehogynem, ő nem újságíró, pláne nem telefonos zaklató. Kérte, hogy ne jöjjek zavarba, de ehhez a kérdőívhez ez kell, közvetlenség, és nekem hetente hányszor áll fel, illetve hányszor szeretkezek

mondom hááááááát

hogy ez milyen édes, és ettől ő elolvadna, de inkább kérdez, szóval hányszor

hazudom egyszer-kétszer százszor

pedig minden nap kellene, ő naponta kétszer, és hogy romantikus vagyok-e, vagy vad, vagy esetleg korbácsot tartok-e az ágy alatt

mondom kicsit romantikus, kicsit vad, de legalább jegyzetel, vagy csak simán zaklat?

Ó, az milyen jó, mert ő is pont ilyen és szereti a romantikát, de azt is ha jó durván meg...ák.

mosolygok, és agyalok, vajon az Index az, vagy inkább a haverok?

Szeretem-e a játékszereket, mert ő nagyon, és még mindig milyen édes a hangom.

mondom én nagyon nyitott vagyok, és még egy kérdést kuncogok, hogy ez még mindig a kérőívhez tartozik-e, vagy már sima önszorgalom?

hagyjuk azt a kérdőívet, ő engem látni akar

gondoltam kiderítem a búgás kit takar, és mondom hogy jöjjön el a Parlamentbe egy kávéra, adja meg a nevét hogy a kapu őre beengedje, feltéve ha nincs belépője

jajj, de jó, ott még úgy sem csinálta

mondom kávéra!

azt mondja az orális szexszel hogy vagyok, mert ő bírja, de csak a nagyot, és jó mélyen és még mindig azt hiszi hogy torokra, - bocsánat - horogra akadtam éppen

mondom az nem semmi

ő a számát majd küldi, de mindenképpen hívjam, hogy az alakját lássam a hangját nyaljam és még mindig édes a hangom

én meg azóta ezen mosolygok, mert lehet ez provokáció, vagy simán csak egy buja nő, de humorral elütve rettentő szórakoztatő

Szólj hozzá!

Címkék: humor megtörtént

Merre tovább LMP?

2012.11.12. 22:34 Ivády Gábor

kozlekeesi lampa.jpg

Bajnaiék nem kifogták a szelet az LMP vitorlájából, hanem egyszerűen eltörték az árbocot.

Szegény LMP a kis bárkájával már hiába próbálna kihajózni az óceánra harcba hívni mindenkit, mert addig veszekedtek azon, hogy melyik a Sarkcsillag, hogy közben komplett csatahajók épültek fel mellettük. Az a kis légmozgás meg amit produkáltak csak egy hangyányi forgószél volt maguk körül, ami arra volt jó, hogy szanaszét szakítgatták a saját vásznukat.

Konkrétan az öbölből sem jutottak ki. Révkapitány nélkül nem megy. Azzal meg nem sokra mennek, hogy mindig beleszól a kormányzásba valami galamblelkű halász hátulról, aki az isteni gondviselésről, meg arról papol, hogy ne halat, hanem hálót kell adni az embereknek (nem beszélve arról, hogy a halaknak is jogaik vannak, és mentsük meg az ikrákat), miközben víziszonya van. Ha lenne a kezükben néhány méretes hal, talán hitelesebbek lennének, de így… Van egy régi palóc mondás Ivádon: Lánccal nem lehet halat fogni. Halhoz láncolni magunkat meg hülyeség.

Mit tehetnek?

Ha kihajóznak, akkor jó esetben egy kis vontatóhajó lesz belőlük ami erősítheti a flottát, de soha nem látszódik a nagy hajóktól. A fedélzeten meg majd arról álmodoznak, hogy egyszer akkorává nőnek, mint a Titanic. Talán ezt mégse... Akkor mint egy tankhajó. Ez se jobb, nem illik a profilba. Akkor mint egy anyahajó. Jajj, úgy látszik, hogy a nagy hajók egyike sem passzol rendesen az LMP-hez. Persze ez a kis, vontatóhajós szerep is tetszene néhányuknak.

Ha nem hajóznak ki, akkor az összes esemény nélkülük fog lezajlani, és ha nem kötnek ki gyorsan, akkor elsüllyednek. Saját maguk által. Afelől pedig nincs kétségem, hogy kik fognak körömszakadtukig kapaszkodni a fedélzetbe…

Ha kikötnek, akkor kezdhetnek mindent elölről. Virághoz kötözhetik magukat a réten, Luca széket faraghatnak, új ruhát szabhatnak a királynak, vagy bűnbakokat korongozhatnak a sufniban…miközben fél szemmel mindig a tenger felé sóvárognak.

Akinek van egy kis esze, és tisztán látja, hogy ha a szú egyszer belerágta magát a fába, azt nem lehet kiirtani egy hajóról (mindegy kit rak a bázisdemokrácia a kormányhoz, és mindegy mi van az új térképen), azok szépen a vízbe ugranak, gyorsan kiúsznak a partra, és új szemlélettel, új személyzettel felépítenek egy olyan hajót, amilyennek a korábbi is tervezve lett. Csak most már figyelni kell a minőségre! No meg hogy el ne késsenek.

Akik meg maradtak a hajón, azok meg evezzenek ki és pecázgassanak a zavarosban ahogy tudnak.

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Dobhártya

2012.10.25. 10:50 Ivády Gábor

DESCENDING_STAIRCASE_Wallpaper_i29ry.jpgSüllyedünk.

Messze még a föld, de már elszakadt az ég.

Az előbb még a szárnyon ültem, szaladgáltam, sorra kiabáltam hol Adios-t, hol Guten abend-t attól függően, hogy éppen ki volt elanyátlanodva alattam a mélyben. Narancsra hunyorogtam a horizontot; lassan a Nap is elhagyott, pont ott, ahol a szabadság hagy ott, minden hozzám hasonló madarat. Néhány ezer lábon, egyedül. Egyre sűrűbb a levegő -a lélegzetem még visszatartom, szabadtüdős sas vagyok - kilométernyi oszlop nyom egyre lejjebb no meg húz a pályázat, a bérhitel, a törvények, a parkolócetli, egyszóval minden, ami magasan nincsen. Profilba görnyedek, hátha termelek még egy kis felhajtóerőt, de nem megy, az erőm rég elhagyott; és nem csak a felhajtó.

Süllyedünk. A szénszálas acél szúnyog megbabonázva hasít a kék fénycsík felé, pont mint nyáron a kicsik a teraszon.

Csak a dobhártyám tiltakozik, és sírásig feszíti a nyomást, a fejemben tartva mindent, amihez én is ragaszkodok. Egyáltalán nem bánom, ha szétrobbanok.

Szólj hozzá!

Erzsinek...

2012.10.15. 01:12 Ivády Gábor

Mourning-Angel.jpg

Este van. Késő őszi este. A hivatalban faipari pályázatot ráncolok éppen a homlokomon, és örvénylek az űrköbméterek, kilogrammok fűrészporos barázdáin.

A kocsma fekete-fehér egyhangúságban leheli ki az alkoholgőzös zsivajt, a szomszédban színes szüreti bált tartanak azok akiket a kocsma mindig kívül tart. Ünnep van. Palóc fiesta.

A hivatal félig nyitott ajtaja mögötti sötét vászonra rajzolódnak fel ismerős sziluettek, miközben izgatott, túlfűtött morajok szinkronizálják a képet. Mozgókép rulez. Néhány főszereplő belép, megkérdezi hogy vagyok. Most tényleg érdekli őket, igazi szürkebarátok. Aztán kollégák jönnek, de nem vagyok képes fűrészport szórni csillogó szemükbe, engedem őket, had csillogjanak másnak valahol.

Erzsi jön be, leül, hol szipog az élet keservén, hol mosollyal néz a holnap felé, én meg néhány percre megint hagyom a forgácsot száradni az asztalon. A pályázat a homlokomról a vállamra zuhan, még nem nyom nagyon, hát hagyom. Aztán még néhányan jönnek-mennek, mint Udvardi Anna versében az évek, csak itt se cseresznye, se hab nincsen.

Mégis idill.

Hirtelen valaki berohan, hogy hívjak mentőt, gyorsan, mert Erzsi elesett. Vagy elájult. Tárcsázok, sajnos ilyet sem először csinálok, sietek a helyszínre, hogy tudjam a választ a még fel sem tett kérdésekre. Pulzusom alacsony, de nem a közöny nyert csatát az izgatottságon, egyszerűen csak teszem a dolgom, amit a köz, az ész, a szív, vagy amit én magamtól elvárok. Erzsi egy kis helységben a földön fekszik, felül meztelen, mondanám, hogy tegyenek alá valamit még megfázik szerencsétlen, de nem szólok. Nekik nem. Míg fülemmel a diszpécser nyugodt hangján évődök, és szememmel kontaktust keresek, nézem Zolit, sorolom a válaszokat a kérdésekre, addig ott az egyik tüdő a másikkal viaskodik. Ahol alig egy órája remények jártak táncot, ott most egy ujj matat a nyelvét kutatva, én meg csak zavarodottan, mereven bámulom szája szélén a jól ismert ráncot. Hirtelen nem tudok jobbat. Aztán a diszpécsernek csak annyit mondok, hogy siessenek.

Erzsiből, a nőből, az ismerősből, barátból megmentendő test lesz. Vagy inkább lélek, bár az övét nem kell megmenteni, mert már megvan. Segítek, nyomkodom a mellkasát, ütemesen, az én szívemhez igazodva kicsit hevesen és csak remélem, hogy jó helyen. Zoli befúj, a szájában matat, nem gondolok semmire, nehogy elsírjam magam. Az ütőereken pulzust tapogatok, de nem tudom hogy azért nem érzem, mert hideg, zavart ujjam rossz helyen kutat, vagy mert egyszerűen nincs.  

Hirtelen Erzsi kinyitja a szemét, szusszan egyet, mi megkönnyebbülten egymásra nézünk és végre mosolygunk. Egy kicsit. Erzsi újra Erzsi lett, nem egy megmentendő test, csupasz felsőtestét látván még el is szégyellem magam.

Az egész mindössze egy pillanat, a szeme félig újra az arcára tapad a szája pedig olyan mozdulatlan mint „kőben a megkövesült csigaház”. Tükörért szaladok, azon látjuk ha lélegzik, s míg visszafelé rohanok, azon gondolkodok, hogy miként tudok majd reggel belenézni. Újra görnyednek, görnyedünk, Erzsivel együtt halunk és élünk. Csörög a telefon, de annyira oda nem illően, hogy körbenézek elnézést kérően, pedig csak a diszpécser az. A mentő jön, addig is kihangosítom és egy ismeretlen egri hang ugrik a csatasorba ütemet tanítva…30 nyomás, két befúvás, 30 nyomás, 4-6 centi mélyen, egy perc alatt százszor… Jön a mentő, felszabadító a szakszerűség, és hogy nem a kezemmel egy mellkast, hanem a lábammal egy pumpát nyomkodok. Érkezik az orvos, hozza az időt. Nézi a vénát az órát, a pulzust,  az órát, a pupillát és az órát. Nem siet, csak számol. Nem csak mi, azaz mindenki, de mintha még Erzsi is őt nézné félig nyitott szemmel, kérdőn, hogy „akkor én most meghalok?” Valahogy nem hangzott ridegen, amikor azt mondta, hogy igen. Ha csoda történne, és újraéledne, az agya már akkor is halott. Szerintem mindannyian egyszerre vettünk levegőt, jó nagyot, és hálás voltam, hogy megtehetem, hogy még működik a szervezetem.

Erzsi pedig megmentendő testből, halott lett. Állókép. Egy nyomorult pillanat alatt. Lélektelen. El sem hiszem.

A pörgés elszenderült, az adrenalin a lelkével együtt elpárolgott. Ottmaradtunk magunkra és a józan ész azt súgta, hogy mindent megtettünk. De amit nem foghatunk fel ésszel, csak szívvel, hogy talán ha másként, vagy hamarabb, vagy mit tudom én hogyan, akkor most Erzsi nem takarná el az arcát is a pléddel. Mintha látni sem akarna minket.  

Ülök a lépcsőn, újra öltönyben, közönyben, nézem a semmit, és míg ennek az egésznek az értelmét kutatom, Szabó Lőrinc vállon vereget, és a fülembe súgja:

„…a hála, hogy élek, hogy voltak csodák,

hogy oly szép, oly gyönyörű a világ,

mikor

mikor

mikor minden csak játék, s butaság.”

 

Nyugodj békében Erzsi!

2 komment

Címkék: gondolatok emlékek ivád megtörtént

Őszi magány

2012.10.10. 12:41 Ivády Gábor

autumn-fall-leaf-lonely-orange-red-Favim.com-91219_large.jpgS egyszerre a csillagok diszkógömböt játszanak, a szarvasok szexért bőgve nyalják le a házról a falat, én meg ott lebegek helyben futva, fölöttem csak a tető, ütőeres sztetoszkóppal hallgatom, keresem a hőt, mert fázok,miközben rohanok, repülök, süllyedek s meg sem mozdulok, körülöttem minden s mindenki éltes bokán csoszog, csak én vagyok merev, a világ serdül egyet körülöttem, egy fej megpattan az eremben, aztán szétfolyok, testemben az illúzió szilánkot hagy, a sötét a reggelbe belefagy, barát a baráttal egész éjjel borotvaéleket fent, még a szarvas is, csak egyedül én nem.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok ivád

Visszapattintva

2012.10.09. 12:22 Ivády Gábor

sunyi.jpg

Mandiner.

 Az egyenes fonákja.

A megkerülés, a kijátszás eszköze.

Ennek sötétségében olvastam a Mandiner.hu-n megjelent cikket, amely az LMP-ről szól, de engem is megemlítenek benne (http://mandiner.hu/cikk/20121008_toth_luca_barati_vodor_viz_az_lmp_nek).

A stílust lemásolva, íme a válaszom, nyílt levél formájában:

A névtelenség felelősségre vonás nélküli kincs. A cikket jegyző hölgy, vagy úr a Tóth Luca nevet használta, pedig mennyivel kreatívabb lett volna, mondjuk Szabó Tímea álnéven írni ugyanezt. Persze attól tartok, hogy ettől nem mosoly futott volna végig az arcukon, hanem egy teljes libanyáj bőre szaladgált volna fel-alá a teljes kongresszus (vagy a belvárosi, liberális részük) hátán.

Válaszomban én sem a saját nevemet használom, hanem mostantól hívjanak, mondjuk Lorettának a bejegyzés végéig.

Még egy technikai megjegyzés: levelemben feltételezem, hogy valóban egy belsős ember írta a cikket, és nem külső provokációról van szó. Ha tévednék, és mondjuk egy jól beépült szocialista Mr. Bean, vagy fideszes Austin Powers lenne az elkövető, akkor neki azt tanácsolom, hogy tényleg Szabó Timi, vagy Karácsony Gergő nevében írjon, mert azzal még nagyobb lesz a káosz. (Mini Me-vel vigyázzanak!)

Kedves Luca!

Azon gondolkodom, hogy volt-e már bárki az LMP „egyszerű tagjai, aktivistái” között, aki ennyire alá tudott volna tenni a saját pártjának, mint Ön - egyetlen levéllel. Az írása egyébként igazolja a saját magára használt „egyszerű” jelzőt, hiszen talán nem gondolta át azt, hogy a belső szennyest nyílt levélben kiteregetni kicsivel több, mint ostobaság, hiszen haszna semmi nincs, de legalább jó sokat árt.

Az LMP-ről néhányan még mindig elhiszik, hogy egy olyan párt, amelyik komolyan gondolja és hiszi a nevében is rögzített megállapítást. Egy ilyen pártnak olyan távol kellene állnia a belső leszámolástól, háborútól, szakadástól, mint amennyire távol áll az Al-Kaida a világbékétől. Ez persze csak a polír az LMP testén, a belső ellentétek léte egy bázisdemokrácián alapuló pártnál szinte kötelező. Ez azonban nem tartozik senkire, csak a párttagokra, pont úgy, ahogy a mérhetetlenül széles skálán mozgó kíváncsiságom sem terjed ki mondjuk Julia Robert gyomorfekélyére, vagy Jenson Button aranyerére. Ez az ő saját dolguk, engem az érdekel, hogy jól játszák-e az aktuális szerepüket, vagy elég gyorsak-e a versenypályán, és elvárom azt is, hogy se ők, se az orvosuk, se a legjobb barátjuk ne traktáljanak ezekkel. Sőt, tartsák titokban!

Mint volt párttag, a vezetőség volt tagja hadd jegyezzem meg, hogy ha valakit az LMP-ben nem hallgatnak meg, az vagy akkora hülyeségeket mond, hogy még a diktafon is inkább kihúzza magában a szalagot minthogy bármit rögzítsen, vagy olyan szinten egysíkú és radikális nézeteket vall, hogy az még vitára is alkalmatlan. A legsötétebbek ilyenkor nyílt levelet írnak…

Kedves Krisztina! (gondoltam használok már más nevet is, hogy megtörjem az egyhangúságot)

Tudja, az élet szép, és a világ gyönyörű. Mindez többek között annak köszönhető, hogy lenyűgözően összetettek vagyunk, a gondolkodásunk szerteágazó. Ami az egyikünknek érték, az a másiknak hulladék, ami valakinek gazság az másnak igazság, valakinek egy hang irányt mutat, másnak ugyanaz csak háttérzaj. Azért merészeltem ezeket leírni, mert fel szeretném hívni a figyelmét arra, hogy a kiskörúton kívül is élnek emberek, és a Free Geréb Ágnes táblán kívül léteznek másfajták is, mint mondjuk 3200 helységnévtábla, és abból csak az egyikre van az írva, hogy Budapest. Mielőtt félreértené, nem fontossági sorrendet kívántam felállítani köztük, csupán információval szolgáltam, hogy az élet sokkal összetettebb, mint amennyit megismert a belvárosi kultúrkörben. Azért fontos mindezt tudnia, hogy ha valaki nem a melegfelvonulással van elfoglalva, attól ő még nem rongy ember, és főként nem akarja Önt megtámadni, egyszerűen csak máshogy látja a világot. Vélhetően azt sem fogja megkérdezni, hogy Ön miért pont ezzel foglalkozik, de Ön se támadjon, mert ha számon kéri mondjuk egy palóc parasztemberen, hogy miért nem háborodik fel a homoszexuálisokat ért atrocitásokon, akkor vélhetően meg fog ismerkedni a gereben nem rendeltetésszerű használatával (a gereben rozsfésülésre használt régi eszköz, mellyel a lent készítették elő a későbbi feldolgozásra. Képeket keressen az interneten)

Amikor az LMP létrejött, vagy amikor a gondolata megfogant, szó sem volt arról, hogy egy liberális rétegpártot hozunk létre. Sőt! A bajok akkor kezdődtek, amikor ők mindenféle ármánykodással megpróbálták ebbe az irányba tekerni a kormányt (a kormányt és a kormányzást az LMP-vel egy mondatban említeni pont ezek miatt az emberek miatt még elméleti síkon sem lehet egy jó darabig). Mi, vidéki konzervatívok és az egyensúly erejét látó józan gondolkodású fővárosiak megdöbbenve tapasztaltuk, hogy azok az emberek, akiket Ön most a cikkében féltve óv, kocsmák hátsó, félhomályos  zugaiban esküdtek össze mindenki ellen, akik nem ültek az asztal körül. Szerintem még a kocsmáros is veszélyben volt, és meggyőződésem, hogy a homályért nem a világítás volt a felelős. Ügyesen csinálták, mert egyszerre csak arra lettünk figyelmesek, hogy többségben vannak a Választmányban, az Etikai Bizottságban, a Felügyelő Bizottságban, a párt stratégiájáért felelős testületében, és mindenhol ahol nem volt elég a bicepszén” liberal” tetoválással rendelkező ember. (természetesen csak hennával)

Amikor pedig azok a párttagok, szimpatizánsok megpróbálják számon kérni őket, vagy a vezetést arról, hogy miért nem abba az irányba haladnak amiben a megalakuláskor megállapodtak, akkor ők rögtön háborúzni, leszámolni, szakadni akarnak. Hogy is van ez? Azt tudom, hogy a  liberalizmus és a paranoia együtt jár, csak azt nem tudom, hogy melyik a betegség, és melyik a tünet.

Beszéljünk egy kicsit a rólam szóló részről is. Ön azzal, hogy engem felemlegetett, csak bizonyítja az ármánykodókhoz, a sunyikhoz, a Brutusokhoz való tartozását. Az ellenem felhozott vádakat pont ilyen félhomályos kocsmák vízipipa füstös estéin eszelgették ki. Nem kívánok saját magammal sokat foglalkozni, de annyit mégis megemlítenék, hogy birtokomban van egy levélváltás, amely egy újságíró és aközött az ember között zajlott, akinek a vallomásaira az ellenem folyó eljárásban mindent alapoztak, és a levélben tételesen bevallja, hogy minden úgy volt, ahogy én elmondtam. A média, a nyilvánosság nyomása őszinteségre bírta. Az egész egy jól kitervelt, a szabaddemokratáknál megszokott kicsinálási procedúra volt. Talán most már érthető, hogy miért mondtam azt, hogy amíg az LMP ezeknek az embereknek a segítségével az SZDSZ szerepét kívánja betölteni (retorikailag és a használandó eszközök terén egyaránt), addig nekem köztük nincs helyem. Hogy miért nem hoztam eddig nyilvánosságra? Talán várok a megfelelő alkalomra, talán van egy megállapodásom az újságíróval… (nem utolsósorban ugyan jó nagy port kavarnék vele, és sokaknak kellene magyarázkodniuk, de nem édes a bosszú, és nem kívánok azoknak a volt párttársaimnak ártani, akik nem az szdsz vonalat képviselik és még hisznek abban az LMP-ben, amit annakidején együtt megálmodtunk).

Az alkalom viszont most nagyon adott, ezért ha van egy kis vér a pucájában, akkor mondja meg a nevét, és én esküszöm, hogy beperelem és a bíróságon minden részletre fény derül!

Kedves Béla! (csak a nemi kvóta miatt legyen férfi név is)

Amit Ön művel, az a politika legalja, és higgye el nekem, hogy soha nem jön el az az idő, amikor Ön majd büszkén leránthatja magáról a fátylat és döngetheti a mellét, hogy én vagyok Tóth Luca!

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: politika kritika gondolatok

Hétfő

2012.10.08. 16:44 Ivády Gábor

hétfő.jpg Mint a köröm alá szorult szempilla. Nem fáj, csak kellemetlen.

6 komment

Címkék: humor gondolatok

Kakínos

2012.10.06. 18:10 Ivády Gábor

kulcs-1.jpgAmikor a művelődési házban vásár van, olyankor az árusítók elkérik a kulcsot úgy tíz óra körül és visszahozzák azt olyan öt-hat körül.

A minap egyedül voltam a hivatalban, illetve ott volt még Szentes Laci,  - aki csak ahhoz kellett, hogy ne egyedül röhögjek összegörnyedve kb. egy fél órát.

Szóval kettő-három óra körül bejött a vásáros, és ideadta a kulcsot. Lássuk be elég szokatlan volt ilyen korán abbahagyni mindent, ezért miközben elvettem tőle a kulcsot megkérdeztem, hogy: Ennyi volt? Legalább megérte? Remélem azért sikerrel zárja a napot...

A fickó zavartan rám nézett, kissé értetlenkedve lesütötte a szemét és közölte, hogy ő csak a wc kulcsát hozta vissza.

Azóta gondolom mindenhol azt meséli, hogy Ivádon olyan figyelmes a polgármester, hogy egy szimpla székelés részletei után is mély érdeklődést mutat,  na és hogy ha valaki Ivádon elmegy a mosdóba, akkor azt nagyon halkan használja, mert vagy a falak vékonyak, vagy az önkormányzat valamilyen érthetetlen perverzió által vezérelve bemikrofonozta azt.

Szólj hozzá!

Címkék: humor ivád megtörtént

Ősz Ivádon

2012.10.03. 16:51 Ivády Gábor

ősz.jpg

Benn tiszta-csend-élet, a párkányon hűvös ősz, a füleddel szinte eléred, a szarvast amely a kertben bőg...

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok ivád

Óvodai puki

2012.10.01. 18:07 Ivády Gábor

fart-pillow.jpgMisike úgy megörült nekem, hogy csapot-papot hátrahagyva rohant ki a csoportszobából a szekrényéhez. Alig értünk oda, amikor pukizott egy alattomosat. Arról pedig tudjuk, hogy halk, de nagyon büdös.

Miközben kifejeztem mélységes gratulációmat a felnőttektől sem kis  teljesítményért, két csoporttársa ugyancsak kijöttek a szekrényeikhez, és mélyen letüdőzték a még mindig ott cirkuláló bűzörvényt. Vádlóan egymásra néztek, majd az egyik megkérdezte a másikat: -Te voltál?  -Én nem. Te voltál? -Én sem.

Körbenéztek. Misi olyan respekttel rendelkezhet a csoportban, hogy elegánsan átsiklottak fölötte, majd gyanakvóan a szemembe néztek, szúrós szemmel rám mutattak, majd kórusban azt mondták: - Te voltál!

Hirtelen Misire néztem, bízva abban, hogy megvéd, vagy beismeri tettét, de ő csalárd mosollyal felém emelte mutatóujját és azt mondta: - Te voltál!

Szólj hozzá!

Címkék: család humor megtörtént

LMP újratöltve- vaktölténnyel…

2012.01.29. 21:48 Ivády Gábor

20111219-parlament-karacsony-gergely-schiffer-andras.jpgA kollektív bölcsesség és a bázisdemokrácia, mindig is az LMP döntéshozatali eljárásainak alapjait jelentette - legalábbis ebben a hitben él a tagság jelentős része.

Egy kulcsfontosságú szavazás előtt azonban nem árt korlátok között tartani a lehetőségeket, jelen esetben abban a hitben kellett tartani a kongresszusi küldötteket, hogy bárki lehet Schiffer utódja a frakcióból... persze csak a frakcióelnökség tagjai közül. 

Ők meg ugye négyen vannak: Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Szabó Tímea, Mile Lajos.

Lajost szerintem akkor sem választotta volna meg a frakció a vezetőjének, ha a teljes kongresszus mellette áll ki, mivel pont olyan távol áll tőlük ideológiailag, mint amilyen messze laknak egymástól – Kiskörút, Nagykörút, na meg Miskolc. Mivel a belvárosi liberálisok a vidéki konzervatív gondolkodást a kezdetektől fogva véráldozatokkal küldik át a másvilágra, ezért Lajos akkora szembeszélben találhatta magát, ahol nem csak a vizelés okozott volna gondot - ahogy azt a mondás tartja-, de már a sliccéhez sem nyúlhatott volna károsodás nélkül. Lajos egyébként ügyesen tartja a pozícióját (kell is, különben a vidékieknek senki nem marad), de az én véleményem az, hogy hiába rúzsozná a száját, attól még nem lenne hiteles a Pride-on.

Maradtak hárman.

Őszintén: nem mindegy ki közülük a frakcióvezető?! Ugyanazt képviselik mindhárman… de azért nézzük meg őket egyesével is.

Szabó Timi teljesen alkalmatlan a frakcióvezetői posztra, a támogatottsága sincs meg hozzá, így ügyesen kijelentette az elején, hogy nem vállalná a felkérést. Az ő feladata az lesz, hogy segítse feledtetni a Schiffer által hagyott űrt. Szolgamunka, de nincs benne nagy veszély.

Karácsony Gergő a szocialisták felé való elmozdulás szimbóluma. Sokan tekintenek most úgy rá, mint aki miatt Schiffer félreállt, miközben Schiffer még mindig a leginkább elismert politikus a pártban. Most tehát el kell altatni a kétkedőket, megnyugtatni a békétleneket, azt búgni az ellentábor fülébe amit hallani szeretnének. A szerepe most csak annyi, hogy Jávort előretolja, közben pedig elmondja mindenkinek, hogy neki soha nem is jutott eszébe lepaktálni a szocialistákkal, és ő mindig is ezt állította, csak a média forgatta ki a szavait. Akkor is, ha szó szerint idéztek tőle.

Jávor Benedek a kezdetektől fogva másodhegedűs volt. A legtöbbek szerint ebben a szerepben tökéletes is volt, de legelső vezetőnek alkalmatlan. Meglátjuk. Mindenesetre Schiffer magasra rakta a lécet, kíváncsi leszek az első olyan alkalomra, amikor rögtön reagálni kell valamire a Parlamentben, mondjuk egy miniszterelnöki felszólalás után. Jávor nem fogja tudni hozni azt a színvonalat mint amit Schiffer akár álmából felkelve is képes volt.

Tényleg, mi van most Schifferrel?!

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy jól taktikázik-e, de most 60%-ot adnék inkább arra, hogy nem. A politikában önként félreállni csak akkor indokolt, ha alapjaiban tört össze a korábbi hitbe vetett kép, vagy ha biztos abban az ember, hogy a tagság (vagy akiken múlhat a dolog) nem hagyja eltűnni a süllyesztőben.

Márpedig a kongresszus nem borult térdre Schiffer előtt, és nem könyörgött ruháját szaggatva, hogy térjen vissza a frakcióvezetői székbe. Tehát Schiffer nem most kíván visszatérni!

Ebben az esetben arra vár, hogy a Karácsony-Jávor-Szabó trió belebukjon a feladatba, a tagság mindhármukat elzavarja a csudába, és Schiffer irányításával megmutassa az LMP, hogy tényleg lehet más a politika. Ez rendben is lenne, de erre az LMP-nek nincs ideje. Mire minden kiderül, már újra egy ökokocsma hátsó termében találják magukat a sebüket nyalogatva, valahol elég messze a Parlamenttől.

A másik lehetőség az, hogy a trió sikerre viszi a küldetést, az LMP ellavírozik az SZDSZ kitaposott ösvényén, Schiffer meg újra egy ökokocsma hátsó termében találja magát világot megváltó elképzeléseivel…új emberekkel maga körül.

ui: Én a következőt javasoltam volna: Szavazzanak úgy, hogy minden képviselőnek esélye lehessen a posztra. Jelen esetben szerintem az lett volna a legjobb, ha olyan ember kerül a frakcióvezetői székbe, aki nem köthető markánsan össze egyik irányvonallal sem, a frakciót meg vezette volna az elnökség és nem egy ember. Ha ez nem működött volna, akkor elegánsabb lett volna, ha először azt szavazza meg a kongresszus, hogy ki kerüljön a frakcióelnökségbe Schiffer helyére, ha már úgy adódott történelmileg, hogy csak az elnökség tagjai közül lehet frakcióvezetőt választani. Így ha lettek volna olyanok, akik úgy gondolták volna, hogy mondjuk legyen Vágó frakcióvezető addig, amíg el nem dől merre tart az LMP, akkor esélyük lett volna rá leadni a szavazatukat. Ellenérvként pedig nem hozható fel, hogy az irányt most kellett eldönteni, mert az összes híradás arról szól, hogy a többség ellenezte, de a kongresszus nem utasította el az MSZP-vel való együttműködést, azaz nem indultak el semerre, jó esetben is csak tájoltak egyet.

1 komment · 1 trackback

Címkék: politika kritika gondolatok

A kormány melletti tűntetésekről képekben

2012.01.22. 10:54 Ivády Gábor

Tényleg millióan voltak. Ott voltam. Készítettem képeket is, ha nem hiszitek, akkor nézzétek meg őket (a többit folyamatosan hívom elő, de ha ti is készítettetek néhányat, akkor küldjétek el, vagy linkeljétek be, mert senki nem hiszi el milyen sokan voltak ott!):

tömeg1.jpg

tömeg8.JPG

tömeg6.jpgtömeg11.jpgtömeg7.jpgtömeg4.jpgtömeg9.jpgtömeg3.jpgtömeg2.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor

Villáminterjú - Schmitt Pállal

2012.01.21. 13:27 Ivády Gábor

Bede Márton emléke: Schmitt Úr, igaz, hogy igazságtalannak tartja, hogy plágiummal vádolják, miközben a plágium egy dél-amerikai édesvízi ragadozóhal?

Schmitt Pál: Igen.

Bede Márton emléke: Köszönöm az interjút!

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: politika kritika humor bede

Az LMP Karácsonyi átka

2012.01.16. 09:37 Ivády Gábor

Annyian kérdezik tőlem mostanában, hogy mi történik az LMP-ben, hogy egyszerűbb lesz írnom erről egy blogbejegyzést.

Mondhatnám, hogy nem érdekel mi  történik az LMP háza táján, de hazudnék.

Az alapítók közé tartozom, és ugyan a kilépésem óta más szemmel, talán más érzelmi töltöttséggel, de még mindig  a sajátomnak érezve figyelem, hogy mi lesz abból az ötletből, amiből parlamenti pártot csináltunk. A régi csapattársaim közül csak nagyon kevésnek érdekel a személyes sorsa. Vannak akiknek szurkolok, hogy ügyesen csinálják, csinálhassák a dolgukat, és vannak akiknek kifejezetten szívesen látnám a bukásukat, mert rossz irányba vitték el a pártot, meghonosították benne azt, hogy senki ne merjen nyugodtan végigmenni a pártirodán, mert sosem tudhatod mikor és ki szúr hátba. Személyesen is és elvekben is.

Emlékszem, hogy még semmit nem láttunk a Fidesz hatalmi játszmáiból, éppen csak beleszagoltunk az összeomló demokrácia felcsapódó porába, néhányan már akkor nyitni akartak a szocialisták felé. Akárhányszor kidobtuk az ajtón a felvetést, mindig visszacsempészték azt az ablakon, vagy ha azt is beszögeltük, akkor -mint karácsonykor a Mikulás- a kéményen keresztül a témát. Igen, Karácsony volt a mozgatója mindig ezeknek a szálaknak, és éppen elég volt maga mellé állítania a párton belüli identitászavarral küzdő Jávor Benedeket, vagy az állandóan összeesküvéseket gyártó Szabó Brutus Tímeát. A baj az volt, hogy Schiffer egészen mostanáig mindig eltaktikázta magát.

Sem neki, sem a párt tagjainak nem tűnt fel, vagy nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, hogy egy olyan embert engedtek/engednek kulcspozícióba Karácsony személyében, aki köztudottan SZDSZ-MSZP közeli munkahelyeken dolgozott, sőt a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója volt pont abban az átkos nyolc évben, amit most mindenki annyira szid. Vajon a jelenlegi politikai tapasztalatukkal egyáltalán tagként megjelenhetne az LMP-ben Karácsony? 2004 és 2008 között több mint 18 millió forintot kapott a szocialistáktól és a szabaddemokratáktól a tanácsaiért. Kinek van bármi kétsége afelől, hogy szívesen nyitna a szocialisták felé egy olyan párt vezetőjeként, amely betölthetné az SZDSZ korábbi szerepét?

Az LMP azzal az ígérettel kerülhetett be a Parlamentbe, hogy megmutatják: Lehet más a politika! Szakítanak minden addigi berögződéssel, nem vállalnak semmilyen közösséget az elmúlt húsz év pártjaival, akik azzá tették az országot ami lett. Új szemléletet visznek a magyar politikába, ügyekkel, és nem a másik párttal/pártokkal fognak foglalkozni. A nagy hanggal hirdetett bázisdemokrácia, meg a kolletktív bölcsesség, nem csak azt sugallta, hogy nem lesz soha Egy ember aki a pártot irányítja (a Fideszen kívül Magyarországon nincs is másik), hanem hogy nem szúrnak tőrt egymás hátába, és a pozíciókeresés helyett érdemi munkát fognak végezni.

Jelen álláspont szerint mindkettőbe belebuktak. Schiffer ügyesen manőverezik, de ha most nem tudja kitekerni Karácsony(ék) nyakát, akkor az LMP megy a süllyesztőbe, mert innét már nem fog felállni.

Jó hogy nem vagyok közöttük, de titkon, egy nagyon kicsit remélem, hogy egyszer azt mondom bárcsak köztük lehetnék, mert az azt jelentené, hogy visszatértek oda, ahonnét elindultunk (még jóval Karácsony előtt)!
 

6 komment

Címkék: politika kritika gondolatok

Nem a mi napunk

2011.10.26. 08:57 Ivády Gábor

Pedig az elején úgy tűnt, hogy az lesz. Az sem szegte kedvem, hogy amikor a teraszon éppen egy-két cserepet próbáltam megigazítani, és meglazítottam az alsó borítást, akkor legalább két kiszáradt madárfészek, és egy nagy halom guanó hullott a nyakamba. Ágota közben a házban úgy döntött, hogy tökipompost csinál céklasalátával. Jó sokat, mert beteglátogatóba készültünk. Egész délelőtt gyúrt, dagasztott, szeletelt, kent, és kutyult, de mindezt olyan elszánással, hogy az élesztő magától kelt meg a tej mellett. Koradélutánra fantasztikus illatok terjengtek a házban, a fiúkkal az asztalon dobolva követeltük az ebédet. A tökipompos meg csak sült, meg sült, meg sült, majd egy szúrópróba után megint sült, majd még egy kicsit tovább sült, miközben én már azért is kezdtem bosszankodni, hogy soha nem kerül rám a sor, és nem tudom elkészíteni a szeletekre vágott, mézzel vékonyan bekent sütőtökeimet. Közben kaptunk néhány szelet párizsis kenyeret ebédre, a gyerekek újabb adagot uzsonnára. A tökipompost tovább sütni már nem lehetett, mert megbarnult a teteje, a tésztája azonban még mindig nyers volt, szóval sütőből ki, kukába be. Ágota magába zuhant, én igyekeztem menteni a helyzetet azzal, hogy a céklasaláta még mindig ott van, gyorsan csinálunk mellé valamit. A céklasaláta azonban ehetetlenül ecetes volt. Ment a kukába, ami meg is telt ettől a két adag kajától, szóval nem kis mennyiségről volt szó. Sebaj, még mindig ott a tök, amiből látogatóba is vihetünk, hiszen rengeteget szeleteltem fel. A tök is csak sült, meg sült, meg sült, aztán megszurkáltam, és megint sült, miközben szépen beesteledett. Végre elkészült, majd rögtön ki is derült, hogy ez nem sütnivaló tök volt, hanem olyan halloween-es kivagdosós, ami jó nagy, de legalább ízetlen. Ekkor már képesek voltunk röhögni magunkon, szóval legalább a jókedvünk visszajött. Persze nem szegte kedvem a sikertelenség, és Ágota kifejezett kérése ellenére, az egészet pürésítettem, és tökös brownie-t kezdtem csinálni belőle. Ez végre jó volt, legalábbis tudtam, hogy a tészta finom, már csak meg kell sütni. Ahogy beraktam a sütőbe, egy szikrát láttam az egyik konnektor felől, majd teljes sötétség lepte el a házat. Az aljzatnál szétégett az egyik vezeték. Az, amelyik a sütőből jön ki. Kihúztam amit ki kellett, visszakapcsoltam a biztosítékot, majd a brownie-t átraktam a mikróba, mert abban is lehet sütni. Újra kivágta valami a biztosítékot. Ekkor kihúztam a hűtőt, biztosíték vissza, sütés indul, majd újra töksötét. Lekapcsoltam a kazánt, mert az is tele van elektromos kütyüvel, biztosíték vissza, sütés újraindítva, majd 10 perc múlva biztosíték levágva. Miután a tévétől kezdve a villanyborotváig mindent kihúzkodtunk, csak a mikró ment tovább, Ágota megemlítette, hogy immáron a brownie-t is órák óta sütöm az előírt 35 perc helyett (hogyne sütöttem volna, amikor még buborékok pukkantak szét a tetején, azaz nyers volt), és inkább hagyjuk a csudába az egészet, mert kezd kihűlni a ház a kazán nélkül. Mondtam, hogy tegyünk egy utolsó próbát. 10 perc múlva végérvényesen és visszakapcsolhatatlanul vágta le valami a biztosítékot. Este 11-kor ott álltunk fűtés és áram nélkül, egy félig sült brownie-val, egy hatalmas adag kidobott tökipompossal, és egy olyan ecetes salátával a kukában, amely szinte marta a műanyagot. Fanyar mosollyal csak abban reménykedtünk, hogy csupán egyetlen óra maradt ebből az átkozott napból, és ha mozdulatlanul befekszünk az ágyba, akkor már nem történhet velünk több baj.

1 komment

Címkék: család ivád megtörtént

Nem, nem leszek tagja a Gyurcsány frakciónak!

2011.10.25. 09:10 Ivády Gábor

Nem is az a kérdés, hogy tagja leszek-e a Demokratikus Koalíció frakciójának, hanem, hogy ki az a bődületes barom, aki ezt egyáltalán kitalálta? Szerintem egy túlmozgásos újságíró akart tartalmat adni egy mesterművének.

Vegyünk sorra néhány dolgot. A szocialista frakció jelentős része, összesen 27 emeszpés, vagy szabaddemokrata politikus ki van tiltva Ivádról. Igen, ez egy érvényben lévő önkormányzati döntés, melynek értelmében többek között Gyurcsány Ferenc nemkívánatos személy a falunkban. (http://m.index.hu/belfold/2009/10/29/ivadon_nemkivanatos_lett_huszonhet_politikus/)

A szoci-szadesz kormány alatt Ivád szinte semmilyen fejlesztési pénzt nem kapott, sőt működésre is alig akartak adni. A hozzájuk közelálló vezetésű települések körülbelül háromszor több juttatásban részesültek, mint bárki más.

A szocialistákkal szinte semmilyen értékközösséget nem tudok vállalni. Egyszerűen messze állunk egymástól. A személyes és a pártérdeket sokkal előbbre tartják a közérdeknél, nem vállalnak felelősséget semmiért, a múlttal kapcsolatban pedig ösztönös maszatolásba kezdenek, bármiről is legyen szó.

Gyurcsány Ferenccel életemben nem beszéltem még két szót sem, most sem hiszem, hogy lenne közös témánk.

A pletykákkal ellentétben nem kerestek meg azzal, hogy csatlakozzak hozzájuk. Amikor a hírek felröppentek, felhívtam egyikőjüket és megkérdeztem mi az igazság, ő azt mondta, hogy fel sem merült a nevem, én pedig egyértelművé tettem, hogy hiába gondolnának rám.

Ezek után nyugodtan elmehet mindenki a csudába, aki ezzel a hülyeséggel zaklat!

Lapzárta után: Gyurcsányéknak sikerült megtalálniuk maguk között a szükséges tíz embert, kiléptek a szocialista frakcióból, és ha Kövér László úri kedve úgy akarja, akkor meg is alakíthatják a saját frakciójukat, ha nem, akkor várnak hat hónapot függetlenként.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok

Újragondolva - képviselők jogállása II.- hatalmi ágak szétválasztása

2011.10.16. 20:54 Ivády Gábor

Az előző bejegyzésben eljutottuk odáig, hogy mit várunk el egy országgyűlési képviselőtől: minden tudásával és erejével a képviselői munkájára koncentráljon, legyen jelen a vitanapokon azok első percétől az utolsóig, és hogy semmilyen más foglalkozást ne űzhessen (függetlenül attól, hogy kap-e érte fizetést, vagy sem).

Mielőtt továbblépnénk, tekintsük át az egyik legfontosabb demokratikus elvárást. A hatalmi ágak szétválasztása a hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. Szerepe, hogy az egyes önállóan gyakorolható, azonos szintű, más-más döntéshozói tisztségek körét, jogkörét és felhatalmazását elkülönítse egymástól, és biztosítsa az egymástól független kiválasztásukat és megbízatásukat. Általában egy demokratikus alkotmányos alapelv szabályozza, mely szerint a törvényhozásnak (parlament, helyi önkormányzat), a végrehajtásnak (rendőrség, kormány, helyi kormányzat), illetve az igazságszolgáltatásnak (alkotmánybíróság, a bírói szervek és az ügyészség) hatáskör tekintetében, intézményi és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól. (wikipedia) Meggyőződésem, hogy a hatalmi ágak szétválasztásának lehetőségei nem attól függnek, hogy milyen példákat látunk erre az egyes országokban, hanem hogy mekkora akarattal és szándékkal állunk neki a feladatnak. Bocsánat, hogy egy példát mégis megemlítek, miközben pont arra akarok rávilágítani, hogy ne másokhoz viszonyítsuk magunkat, de talán így nem tűnik légből kapott ötletnek a javaslatom. Az Egyesült Államokban egészen ügyesen (közel sem tökéletesen) alakították ki a hatalmi ágak szétválasztásának rendszerét: ott az alelnök kivételétel egyetlen kormánytag sem vállalhat szerepet a törvényhozás folyamatában, és ez a tény akkor sem vitatható, ha tőlünk eltérően nem parlamentáris demokráciában élnek.

Az előző két bekezdés külön-külön is, de együtt különösen indokolja azt, hogy egy országgyűlési képviselő semmilyen formában ne vállalhasson feladatot a végrehajtó hatalomban (és az igazságszolgáltatásban sem), azaz többek között ne lehessen kormánytag. Nem ördögtől való dolog az, hogy például a miniszterek ne hozhassanak törvényeket saját maguknak. Egészséges társadalmi elvárás a tárcavezetőtől (ha már ennél a példánál jártam), hogy kizárólag a törvények betartásán, betartatásán, végrehajtásán fáradozzon, és ne azok megalkotásán, hiszen mindkettő külön-külön is teljes embert igénylő feladatok.

Még így is lesznek olyan összefonódások, melyek megoldást igényelnek, mint mondjuk a legfőbb ügyész megválasztásának hatásköri problematikája, de most csak az országgyűlési képviselők jogállásáról beszélünk és nem másról, így maradjunk a tárgynál.

Javaslataink:

Országgyűlési képviselő nem lehet tagja a kormánynak, nem lehet miniszterelnök, miniszter, államtitkár, helyettes-államtitkár, miniszterelnöki megbízott, miniszterelnöki biztos, miniszteri megbízott, miniszteri biztos (a lista nem teljes).

Országgyűlési képviselőnek nem választható az, aki a választásokat megelőző 5 évben köztársasági elnök, legfőbb ügyész, ügyész, alkotmánybíró, bíró volt, vagy rendvédelmi szervnél teljesített szolgálatot (a lista itt sem teljes).

Országgyűlési képviselő a megbízatásának megszűnését követő öt évben a fentebb említett területeken feladatot nem láthat el.

Hamarosan a javadalmazásra is rátérek...

2 komment

Címkék: politika kritika önkritika

Újragondolva – képviselők jogállása I. – más foglalkozás tiltása

2011.10.11. 11:24 Ivády Gábor

small-business-owner-doing-too-much.jpgVásároljunk valamit. Mondjuk egy izzót. Az első, ami érdekel bennünket – miután feltételezzük, hogy egyáltalán képes világítani-, hogy mekkora a fényereje, aztán hogy mekkora a fogyasztása, végül pedig, hogy mennyibe kerül.

Az országgyűlési képviselők helyzeténél, és annak rendezésénél még mindig elég nagy a sötétség. Mindig azzal kezdi mindenki, hogy mennyi a fizetésük (ami egyébként nagyon fontos kérdés), és nem azzal, hogy „mekkora a fényerejük”, képesek-e egyáltalán látható teljesítményt felmutatni.

Itt az ideje rendbe tenni ezeket a kérdéseket is.

Mindenekelőtt legyen elvárás egy országgyűlési képviselővel szemben, hogy amíg ezt a feladatot ellátja, addig ne foglalkozzon semmi mással. Ne legyen alkalmazottja sem állami, sem magáncégnek, ne legyen ügyvéd, polgármester, tanár, közgyűlési elnök, kormányhivatalnok, de még miniszter se. Foglalkozzon csak és kizárólag a törvényalkotással. Szerintem ez teljes embert igénylő feladat, legalábbis ha azt a képviselői eskünek megfelelően kívánja bárki ellátni. Ezzel természetesen együtt jár, hogy fizetést sem kap máshonnét, amely egyrészről valóban átláthatóvá, és tisztává varázsolja a helyzetet, másrészt csökkenti a döntései befolyásolhatóságát, hiszen ahonnét javadalmazást kap, annak érdekeit tudatosan, vagy anélkül, de biztosan nem tudja figyelmen kívül hagyni.

Nincs meghatározott munkaidőnk sem. A szavazások 30%-ról lehet igazolatlanul hiányozni, ami lássuk be nem nagy elvárás. Hétfőn délután négy óra körül elkezdünk szavazgatni, majd néhány óra elteltével végére is érünk a gombnyomásoknak. Ekkor a levezető elnök szünetet rendel el, mert az utolsó voksolás után a termet azonnal elhagyó képviselők tömege miatt képtelenség lenne tovább dolgozni. Aztán már csak azok maradnak, akik ezt képviselői kötelességüknek érzik (ez szinte csak a jobbikosok között elvárás magukkal, vagy egymással szemben, és ezzel nem hízelgek, csak tényt állapítok meg), vagy akiknek a hátralévő napirendi pontok valamelyikéhez hozzászólásuk van. Éjjel egy, kettő körül úgy zajlik a törvényalkotási vita, hogy az ülésteremben nincs jelen tíznél több képviselő. Természetesen soha (értsd úgy, hogy kivételes alkalom sem volt még rá) nincs ilyenkor jelen egyik kormánypárti vezető sem, és Kövér László sem, aki a napirendet összeállítja.

Kötelezővé kell tenni a képviselőknek az ülésnapokon - első percétől, az utolsóig- való részvételt, és csak alapos indokkal lehessen ilyenkor távol maradni (a „halaszthatatlan közfeladat ellátása miatt” közel sem elégséges indok)!

Lassan közeledünk egy átlagos munkahely elvárásaihoz…

Az összeférhetetlenséget törvényben kell szabályozni, az üléseken való kötelező részvételt a Házszabálynak (azt hiszem). Most foglalkozzunk csak a törvénnyel. Íme a módosító javaslat, mely a későbbiekben egy népszavazási kezdeményezés alapját is szolgálhatja, mert ugye afelől senkinek nincs kétsége, hogy azt a javaslatot vita nélkül fogják lesöpörni az asztalról:

„Országgyűlési képviselő más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért – a szerzői jogi védelem alá eső tevékenység kivételével – díjazást nem fogadhat el.”

Most pedig, hogy legalább ennyi alapot letettünk, beszélhetünk a fizetésünkről, de egyelőre hagyom, hogy ezt az ügyet Lázár János vigye -ha már belekezdett.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika önkritika

kÖSZÖnöm, De nem kérek több Öszödöt!

2011.09.06. 12:35 Ivády Gábor

Nem értem. Vagy úgy teszek, mintha nem érteném, mert ez még mindig elfogadhatóbb a lelkemnek, vagy az eszemnek, de azért a kérdések úgy pukkannak szét a számon, mint gyerekek ajkán a nyálbuborék.

„…hazudtunk reggel, éjjel, meg este…” kopogtatja még ma is minden normális magyar ember fülében a kalapács valahol a dobhártya fölött az üllőre. Gyurcsány Ferencet amikor ezeket mondta Öszödön, a Fidesz nem egyszerűen lemondatni akarta, hanem karóba húzatni, megkínozni, csupasz fenékkel egy örökmécsesre ültetve turistalátványosságot akart csinálni belőle nyakában kis táblával, hogy „így jár minden hazug politikus!”. 

Ezzel szinte egy időben a Fidesz unalmasabb frakcióülésein volt aki ízzó vastrónust másoknak, és volt, aki koronát rajzolgatott magának. Lázár nagy 8-asokat látott szemei előtt, és ez a kép annyira ott ragadt, hogy azóta sem tud másról beszélni, mint az elmúlt nyolc évről, míg Viktor kissé (Ibolyásan) félrebillent fejjel a nyolcasokat végtelennek látta, melyet isteni kinyilatkoztatásnak értett a leendő kormányzása hosszát tekintve. Tudták, hogy ennél nagyobb szívességet Gyurcsány csak akkor tehetett volna nekik, ha véres pedofil képek potyognak ki a táskájából. Szó sem volt itt (szerintük) erkölcsi mércéről, értékrendről, csupán egyszerű politikai baklövésről, melynek a tanulsága úgy tűnik nem az volt, hogy ne hazudjanak az embereknek, hanem, hogy sokkal óvatosabbnak kell lenniük.

Aztán Viktor átsétált a külügyi képviseletekhez, és elmondta nekik, hogy hazudni fognak reggel, éjjel, meg este, és legyenek szívesek nem figyelembe venni azt a sok blődséget, amelyet be fognak adni az embereknek a hatalom megszerzése céljából. Aztán persze most ez is kiszivárgott, és alig várom a szocialista, bocsánat, fideszes válságkommunikáció legújabb vívmányait, hogy miként lesz ebből is igazságbeszéd. Gondolom elmondják majd, hogy azt kifejezetten a külpolitikára értette Viktor, vagy hogy az összes külügyes úgy hülye ahogy van, mert ő nem azt mondta, hogy „ne vegyék figyelembe”, hanem, hogy  „ne tegyék mély edénybe” és nem a kampányról beszélt, hanem a töltött káposztáról.

Megszületett Gyurcsány Ferenc politikai klónja. Csak úgy magyarosan: kicsit (narancs)sárgább, kicsit alacsonyabb, de a miénk!

A kérdéseket pedig, amik itt pattognak szét a számon le sem írom, legyen elég annyi, hogy vagy úgy kezdődnek, hogy „Hogy lehet…”, vagy úgy, hogy „Mikor lesz végre…”

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok

Független Kerékpárt

2011.04.23. 10:32 Ivády Gábor

És eljött a kedd reggel. Az Alkotmány úton volt Pali bácsihoz, én meg a biciklimmel az irodaházba. Nem találkoztunk, de ez még nem viselt meg olyan nagyon, hiszen korábban se mutattak be bennünket egymásnak, azonban ahogy közeledtem az épület felé egyre feszültebb lettem. Eszembe jutott a sok levél, amelyet az alkotmányozás során kaptam magánemberektől, civil szervezetektől, szakszervezetektől, kamaráktól, ombudsmanoktól, és hogy egyetlen egy kérésük sem került meghallgatásra a Fidesz részéről. Az irodaházat meglátva eszembe jutott milyen volt itt lenni egyedül hajnalig bogarászva a tervezetet, a kéréseket, és szinte alvás nélkül írni a módosítókat az utolsó pillanatig, melyekből végül egyetlen egyet fogadtak be, de azt is csak félig. A több tucat javaslatomból sikerült egy olyat kiválasztaniuk, amelyben mindössze két szó változtatást javasoltam, ebből egy csatolt módosítóval az egyiket elvetették, szóval az új, végleges alaptörvényünk egyetlen szóval rövidebb lett az eredeti fidesz-tervezetnél - a heteken át tartó áldásos tevékenységemnek köszönhetően.

Elképzeltem, hogy ha bekapcsolom a gépemet, akkor hány elkeseredett levelet kell végigolvasnom, és azon kaptam magam, hogy nem akarok leszállni a biciklimről. Az irodaház előtt megfordultam, elindultam vissza, és azon töprengtem, hogy most hova menjek. Legszívesebben Ivádra szerettem volna, de… Miért is ne?! Délelőtt 11 óra van, ha most elindulok bicajjal, akkor úgy este 7-8 körül ott leszek.

Fótig nagyon élveztem. Mogyoródon már eléggé utáltam a folyamatos szembeszelet és az emelkedőket. Gödöllőre két óra alatt értem, hőhullámaim voltak, így ettem egy fagyit, ittam kb. két liter vizet, aztán indultam tovább. Aszód még soha nem tűnt ilyen messzinek. A falu utáni emelkedőn leelőzött egy lepke. Hatvanban megálltam egy régi barátoméknál, ittam újabb egy liter folyadékot, feküdtem a padlón úgy negyedórát, majd mentem tovább. 4 órája tekertem ekkor.  A 21-es úton vettem egy autómosó szivacsot és egy plédet, amit az addigra szinte teljesen érzéketlen fenekem alá gyömöszöltem. Lőrinci környékén úgy gondoltam, hogy jobb lett volna sportruhába öltöznöm indulás előtt, és esetleg a laptopomat is letehettem volna az irodában. Miután két szlovák, egy magyar és egy ukrán kamion szinte lerepített az útról, az egyik benzinkútnál Petőfibánya környékén félreálltam, felkéredzkedtem egy furgonra, amely elvitt Bátonyterenyéig. Innét más csak 20 kilométer Ivád. Még egy darabig egy irányba haladtunk, de aztán elváltak útjaink, én pedig újra a kőkemény nyergemen akrobatikáztam. Ha jól emlékszem, akkor ebben a pillanatban a szembeszelet jobban gyűlöltem, mint az új alkotmányunkat. Este hat körül értem Ivádra. Ha nincs a furgon, akkor még most is úton vagyok.

Hogy mire volt jó ez az egész? Nem tudom. De még így is több értelme, és haszna volt, mint ami miatt elindultam: az új alkotmánynak és a hozzá vezető útnak.

Lapzárta utáni tanulság: Egy mountain bike pont annyira alkalmatlan az országúti biciklizésre, mint amennyire a Fidesz az alkotmányozásra. Egyik sem alkalmas a feladatra.

Végső tanulság, hogy az élet értelme: 42!

11 komment

Címkék: politika kritika gondolatok ivád önkritika

Halkotmány

2011.04.13. 09:31 Ivády Gábor

Április 18-án megszületik az új alkotmány, én pedig  - egyedüli nem fideszesként - meghívót kaptam a szülőszobába. Sok élményt szeretnék még megszerezni az életemben, szeretnék például felhők között orsózni repülővel, vagy egy nagy tengerjárón átszelni az óceánt, de Orbán Viktort  a szülőszékben fekve látni nem szerepel a listámon. Még akkor sem, ha a jegyem a leghátsó sor legszélére szól, és még ott is háttal kell ülnöm, szóval úgysem látnék semmit a körülötte tülekedő sok narancssárga hazafitól. Azért szorultam ennyire a perifériára, mert a több tucat módosító javaslatom közül mindössze egyet  fogadtak el, melyben egy szó kivételét és egy másik betételét javaslom az alkotmányunkba. Tulajdonképpen, ha a szavak számát nézem, akkor ugyanolyan hazaárulóként kell leélnem az életem, mint a többi 9 millió 999 ezer 737 embernek akiknek ugyanúgy nem sikerült semmilyen érdemi módosítást elérniük az alaptörvény szövegezésében mint nekem.  Most ne beszéljünk azokról az orbitális hülyeségekről, hogy a nép akaratának alávetve kivették a gyerekek utáni szavazati jogot, mert ezt a javaslatot már eleve úgy találták ki, hogy azt áramvonalassá gyúrva csak arra vártak, hogy mikor pattintsák azt a Dunába, és szerintem ők sem gondolták az egészet komolyan. Illetve komolyan gondolták a végén, de az elején még nem, ugyanis van egy genetikai károsodásból adódó ösztönös reakció a fideszeseknél, várjanak, mindjárt el is mondom mi ez. Ott álltak tehát Viktor ágya mellett, Gulyás Gergő az ultrahangos géppel Vikor hasát pásztázta és kereste az alkotmányt. Nehezen találta meg, mert egyáltalán nem hasonlított egy egészséges alaptörvényhez, így Navracsics, Harrach, Lázár, Kövér aggódva nézték a monitort.   Abban állapodtak meg, hogy ugyan nagyon csúnya, tulajdonképpen egy életképtelennek tűnő gnóm vonaglik a képernyőn, de mégiscsak az övék, és ha a fogantatás pillanatát nézik (átmulatott éjszaka, azt sem tudják ki kivel volt, az sem lenne csoda, ha röfögne a kisded) lehetne rosszabb is a helyzet. Azonban valamit ki kel találni, mert így mindenki rajtuk fog röhögni, ezért kitaláltak valami olyan hülyeséget, hogy mondjuk még Viktor méhében rávarrnak a homlokára egy harmadik kezet, és amikor ezen mindenki felháborodik, akkor elállnak az ötlettől, és máris szebbnek tűnik majd a szörnyszülött, és talán azt sem veszik észre, hogy csak feje van. Na így került be a gyerekek utáni szavazati jog az alkotmánytervezetbe, azonban az említett genetikai károsodás miatt itt nem áll meg a dolog. Ugyanis Lázár Jani a frakcióülésen mély meditációba zavart mindenkit, és amikor a homokos tengerpartra képzeltette magukat, ahogy a habok nyaldossák a talpukat, ekkor benyögte, hogy ők kezet akarnak látni közös gyermekük homlokán. Persze mindenki felriadt, és azonnal tiltakozni kezdett, mert ekkora ökörséget még soha az életben nem hallottak, de erre Pavlov bekiabált az ajtóból, hogy Schiffer, meg Mesterházy éppen most tart sajtótájékoztatót arról, hogy micsoda eszement dolog kezet operálni egy baba fejére, erre mindenki ösztönösen elkezdte védeni a végtagot. Mire a teremből kimentek, addigra néhányan tintával már karokat és lábakat rajzoltak a homlokukra, és az egész elbaltázott ötletet a világ legforradalmibb javaslatának látták. Úgy tudom, hogy Szííjártó éppen most egyeztet Will Smiths-szel, hogy megvenné a Men in Black-ben látott agymosós-villantós vakut, mert azzal sokkal rövidebbek lennének a frakcióüléseik. Lehet, hogy a koronánál azért nem lehet vakut használni, mert Viktor 2000 körül felpróbálta a fejére, és nem akarja, hogy a korona emlékezetéből ez kitörlődjön?!

Szóval befogadták egy módosító javaslatomat, másként mondva senki másét a világon, így részese lehetek az új alaptörvény születésének. Azt nem értem, hogy miért tették? Mi szükség volt rá? Az egyik leglényegtelenebb módosítómat fogadták be, akár el is hagyhatták volna. Ettől ez az alkotmány még a Fidesz alkotmánya marad, nem lesz sem az enyém, sem a többi párté, sem a magyar embereké. Ráadásul én is nemmel fogok szavazni, ugyanis valaminek az életképessége nem az inkubátor méretén múlik!

5 komment · 1 trackback

Címkék: politika kritika gondolatok

Scheiringia

2011.03.04. 15:21 Ivády Gábor

Édes Istenem! Megéltem, hogy Scheiring Gábor a köztévé reggeli műsorában a közmunkaprogramról beszél, illetve a kelet-magyarországi, kistelepülési valóságról. Ez még nem minden, mert ugyan ezt is nehéz feldolgozni (Scheiringnek annyi köze van a vidékhez, hogy gyerekkorában a Magyar Népmesék-ben a sztorikból kikövetkeztette, hogy a városon kívül is kell valaminek lennie), de az a durva, hogy olyan álláspontot képvisel, amellyel az LMP-t, vagy legalábbis a korábbi, állítólag szakmai alapokon nyugvó, populizmust elkerülni kívánó programot felmutató pártot nem egyszerűen szembeköpi, de Ace Venturát megszégyenítő módon tetőtől talpig leturházza. Scheiring Gábor a vidéki kistelepülésekről, és a közmunka szükségességéről beszél. Mi lesz még itt? Fekete Pákó atomenergiai, VVSzandi közerkölcsi megbízott, Schmitt Pál pedig köztársasági elnök lesz?!

A most megszüntetett közmunkarendszer kidolgozásában aktívan részt vettem 2008 körül. Sok vitát folytattam szakemberekkel, pártokkal, még közvetlenül a miniszterrel is, és a javaslataim nagy részével szinte mindenki egyetértett (Mohácsi Viktória, akkori szdsz-es(!) EU képviselő asszony még Ivádon is járt, és közös sajtótájékoztatón méltatta a javaslatomat). Aztán persze az LMP-n belül is meg kellett ejteni a szakmai vitát, melynek vezetői S.Ágota, és valami Cs. Zsombor volt, a vitában pedig részt vett (jajj, nem jut eszembe a neve…valami Mózes, vagy Bálint …hál’ Istennek elfelejtettem!) az a kb. 20 éves vékony, szakállas belvárosi gyerek, aki szinte kioktatott a segélyek, és a közmunka világáról. A vita rövid volt. Elmondtam amit akartam, majd ők elmondták, hogy ezt az LMP nem tudja támogatni, mert a közmunkaprogram nem megoldás semmire, a munkanélküliséget csak látszólag csökkenti, egyébként pedig fenntarthatatlan, mert nagyon drága. Én pedig mondtam nekik, hogy tojok rá mit gondolnak a belvárosi kis agyukkal, majd otthagytam őket. Persze azt várták, hogy nem viszem végig az akaratomat, mert ők, az LMP szakemberei ezt úgy látták volna helyesnek. Másnap egyeztetésem volt az egyik akkori államtitkárral, aki valóban jó szakembernek számított. Szóba hoztam S. Ágotát, mire azt válaszolta, hogy őt és a liberális nézeteit sem a minisztériumban, sem a szakmán belül nem tartják sokra. Akkor sem, ha erről tanulmányokat írt. Egyetértettünk.

Ott álltam tehát egy javaslattal, amely mögött több száz polgármester aláírása állt, melynek egyes részeit az akkori miniszter is belevette a törvénymódosító javaslatába (én ellenzéki politikus voltam akkor is!), a parlamenti pártok méltatták azt, egyedül az LMP határolta tőle el magát.

Most pedig itt ülök a tévé előtt, és nem hiszem el, hogy Scheiring arról beszél, hogy a Fidesz javaslata (amely egyébként tökéletesen megfelel az LMP korábbi álláspontjával) tönkreteszi a vidéki embereket, önkormányzatokat, a közmunkarendszert pedig meggyalázza. Arról beszél, hogy a közmunkaprogram eddig jól működött, és hogy vidéken mind a lakosság, mind a polgármesterek nagy megelégedettségére dolgoztak ezek az emberek. Hogy mit csináltak? Scheiring szerint energianád ültetvényeken serénykedtek. Normális?!

Belátom, nem tudom félretenni a személyes sértettségemet. Azt, hogy korábban mindenki hülyének nézett a párton belül az álláspontom miatt, és hogy azt kellett hallgatnom, hogy ezzel a nézetemmel nem vagyok elég LMP kompatibilis. Nem számított, hogy 2002 óta polgármesterként tapasztalom meg azokat a dolgokat, amikről nekik még csak elképzelésük sem volt, az ő gazdaságpolitikai, szociálpolitikai koncepciójukba nem fért bele a véleményem. Most pedig azt hallom, hogy szerintük jó a közmunkaprogram?! Egészen elképesztő! Úgy tűnik beálltak a sorba, és hagyományos, magyar ellenzéki párti habitussal mindent szidnak, amit a kormány csinál. Nem fontos a tartalom, a korábbi álláspont, csak médiafelületet kapjanak. Végül pedig miért pont Scheiringet kellett kamera elé állítani ezzel az üggyel? Nem volt hitelesebb ember? Olyan aki nem kap allergiás rohamot, ha átlépi a kiskörúttal határolt területet, aki evett már pacalt, aki nem felejti el betűrni a nadrágját a gumicsizmába mielőtt a sáros földre lép? Igaz, nincs közöttük túl sok ilyen…

10 komment

Címkék: politika kritika gondolatok

Elszámol(tat)ás

2011.02.08. 17:42 Ivády Gábor

Úgy tűnik, hogy most már közös megegyezés születik arról, hogy feloszlassuk a Társult Polgármesteri Hivatalt, melynek Pétervására, Erdőkövesd, Váraszó, Ivád és Kisfüzes a tagja. Elfogyott a pénz (ami sosem volt), és felszínre kerültek azok az igazságtalanságok, melyek 20 éve itt lapulnak közöttünk.

Az öt települést már nagyon régóta egymáshoz láncolja a mindenkori közigazgatási rendszer. Az átkosban Pétervására volt a járási központ, ami annyit jelentett, hogy minden pénz oda futott be – és maradt is ott egészen a rendszerváltoztatásig. A csatolt településeken szinte semmilyen fejlesztés nem történt, de ez beleillett abba a felfogásba, hogy nincs is rá szükség, mert ha a központban mindenki megkaphatja a neki járó szolgáltatást, akkor könnyen, olcsón le van rendezve az egész probléma. Pétervásárán új épületeket húztak fel, iskolát, orvosi központot, stb.

1989-ben Pétervására, az addigi 2500 fős falu, városi rangot kapott. Városnak lenni jó dolog, mert ugyan rendelkezni kell néhány olyan dologgal, amivel korábban nem, de a magasabb állami támogatástól kezdve, a rengeteg kedvezményen át a pályázati lehetőségekig számolatlan előnyt jelent.

Városnak lenni akkor a legjobb, ha van mellettünk 3-4 olyan település, amelyek hajlandóak a városi ranggal járó extra költségeinket velünk együtt fizetni. Úgy kell tenni, mintha az mindenkinek kötelessége lenne.

Vegyük hát sorra miről is beszélek.

Ott van mindjárt a kérdés, hogy mekkora apparátusra van szükségünk. Azon körjegyzőségek nagy része, ahol csak községek vannak, fogalmuk sincs, mire kell egy aljegyző. Mivel Pétervására város, ezért neki kötelező, viszont nekünk egyáltalán nincs rá szükségünk, azonban immáron 20 éve közösen fizetjük a bérét. Gyors számítást végzek, és azt mondom, hogy ha most mondjuk minden járulékkal együtt 500 ezer forint havonta az aljegyző fizetése, akkor ez egy év alatt hatmillió forint. Szorozzuk be 20 évvel, és kijön 120 millió. természetesen lakosságarányosan fizettünk mindent, így ezt is, szóval Ivád 11%-a ebben az esetben 17,6 Millió forint!

Pétervásárának van okmányirodája, építésügyi hatósága és gyámügyi igazgatása. Ezekhez ugyancsak nincs semmi köze a négy községnek, hiszen ezek körzetigazgatási feladatok, amely kizárólag Pétervásárához tartozik. Számoljunk összesen 10 emberrel, akiknek a fizetése legyen átlagosan (járulékokkal együtt) havi kétszázezer forint. Az egy hónapban kétmillió, évente huszonnégy. Mivel sikerült 2004 körül elérni, hogy ezeket kizárólag Pétervására fizesse, ezért csak tizennégy évvel szorozzuk ezt meg, ami összesen 336 millió. Ivádra ebből 36,96, azaz 37 millió forint esett.

 A jegyző fizetésére különböző járulékok pakolódnak, így egyszer 15%, másszor 30%, ami abból adódik, hogy Pétervására körzetigazgatási, illetve kistérségi központ. Ez kb. havi 180 ezer forintot tesz ki, ez éves szinten 2,1 millió. Szorozzuk be ezt mondjuk tízzel, mert nem tudom pontosan mióta él a kistérségi pótlék, ez így 21 millió. Ivádra esik ebből 2,3 millió.

A polgármesteri hivatal épületének fenntartási költségeit is öten fizetjük a mai napig, pedig ott találhatóak a körzetigazgatási hivatalok, és nem utolsó sorban a pétervásárai polgármester irodája, minden hozzátartozó infrastruktúrával. Nekünk, ugye Ivádon van saját hivatalunk, saját rezsiköltséggel, míg Pétervásárának ilyen problémákkal nem kell küzdenie. Ha az éves rezsiköltségét vesszük a közös épületnek, akkor z úgy 4,5 millió forint évente. ennek legalább a 40%-át Pétervására használja, de nem fizeti azt ki. Ez egy évben 1,8 millióval tehermentesítené a községeket, ami 20 év alatt 37,6 millió. Az Ivádra eső rész 4,1 millió forint.

A fentebb felsoroltak értelmében Pétervására 61 millió forintot húzott ki csak Ivád zsebéből az elmúlt 20 évben (és vajon mennyi minden kerülhette még el a figyelmemet, amivel most nem is számoltam)!

Most mi tartozunk 10 millióval. A röhejes az egészben az, hogy a pétervásárai képviselők és főleg a polgármester hatalmas gőggel és arroganciával kérik számon folyamatosan a községeket, hogy mikor rendezzük a tartozásainkat. Mi lenne, ha inkább itt is megcsinálnánk az elszámoltatásokat, ahogy az országosan történik?! Mi lenne, ha végre szemlesütve bocsánatot kérnének a községek lakóitól?!

5 komment

Címkék: politika gondolatok ivád megtörtént

Bódultság, gyere haza...

2011.02.07. 15:47 Ivády Gábor

Öregszem. Az öregedésnek pedig van egy olyan szövődménye, hogy amit korábban szinte automatikusan elemzésnek vetettem alá, azt most könnyedén elfogadom ténynek. Ritkábban nézek magamba. Most viszont rájöttem egy összefüggésre olyan dolgok között, melyek első pillanatban elkülönülnek egymástól.

 

 

 

1.       Nem keresem az okát, hogy miért iszok csak nagyon ritkán alkoholt, elintézem azzal, hogy nem ízlik és kész.

2.       Megállapítottam, hogy a zene szinte teljes mértékben kimarad az életemből (pedig nagyon szeretem), de mit kellene ezen gondolkodni?! Nincs rá időm, koncertekre nem megyek, mert kire hagynánk a gyerekeket, én ugyan nem állok neki zenéket töltögetni a netről, a cd-k meg nagyon drágák. A zajt, zsivajt, hangzavart nem szeretem, tehát a háttérzene sem jön be nálam, magyarul már a rádiót sem kapcsolom be. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert például amikor kampányidőszak volt, és az országot jártam nap mint nap, akkor ha órákat vezettem, többnyire szólt a rádió, de ennek az ellentmondásnak sem kerestem az okait. Bekapcsoltam, mert jobb volt vele, mint nélküle. Ennyi.

3.       Nem járok moziba, és olyan filmet, amit korábban még nem láttam, évente talán egyet nézek meg. Az okok ismertek: nem töltögetek semmit a netről, dvd-t nem veszek, a mozi pedig macerás a gyerekek miatt. Szeretem azonban a dokumentumfilmeket, az ismeretterjesztő csatornákért egyenesen odavagyok.

4.       Nagyon éberen alszom. A legkisebb zajra is felébredek.

Biztosan lehetne még folytatni a sort, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy meg próbáljam felkutatni az okokat. Nem kívánok olyan mélységekig menni, hogy vajon mindegyik ugyanarról a (számomra) egyetemleges tőről fakad-e, mint a tehetetlenség érzése, de valamilyen rendező elvet szívesen találnék közöttük.

Nézzük meg, hogy mit igényelnek a pontokba szedett cselekvések egy embertől, vagy annak milyen hatása van ránk. Az alkohol gátlásokat old, de mindezt úgy teszi, hogy csökkenti a beszámíthatóságot, kizökkent a valóságból és egy bódult, lényegesen kevesebb problémával rendelkező világba repít. A zenehallgatás – ha azt valaki komolyan veszi – teljes figyelmet igényel, azaz minden mást (többek között a külvilágot) ki kell kapcsolni a teljes élvezethez. A filmeket csak akkor lehet maradéktalanul élvezni, ha nincsen olyan zavaró körülmény (pl. reklámok, gyermekek, stb.) amely megakadályozza, hogy eggyé váljunk a történettel, átérezzük a szereplők helyzetét, hagyjuk magunkat sodortatni a cselekménnyel. Azaz ki kell kapcsolni a külvilágot. Az alvás akkor zavartalan, és pihentető, ha nem zavarja meg azt semmi, vagy, ha azokról képesek vagyunk nem tudomást venni. Azaz ki kell kapcsolni a külvilágot.

Erre vagyok én képtelen. Nem tudom miből fakad, hogy a nap minden percében készen kell hogy álljak minden külvilági ingerre, hogy a tudatomat nem hagyom sem bódítani, sem elcsalni a valóságtól, de ez a tény - amit ha fiatalabb és lelkesebb lennék, akkor tovább elemeznék. Most azonban nincs hozzá kedvem.

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: gondolatok önkritika

Magyarok

2011.01.24. 10:16 Ivády Gábor

Azzal kell kezdenem, hogy nagyon szívemen viselem a határon túli magyarok sorsát, a trianoni döntés úgy fáj, mintha nem az országot, hanem engem csonkoltak volna. Szeretem a kinn élő embereket, szeretem a magyarságtudatukat, a ragaszkodásukat hazánkhoz, és a kitartásukat, amely az elmúlt 100 év minden politikai hányattatása mellett sem csorbult. Nagyon szégyelltem magunkat (határon belül élőket), amikor azt láttam, hogy nem külföldiek, hanem mi magyarok használjuk fel őket politikai csatározásaink eszközeként.

Méltatlan és méltánytalan volt velük, hogy 2004-ben az akkori parlamenti pártok rajtuk köszörülték a nyelvüket, fegyverüket. Abban az időben azok voltak a legkevésbé magyarok, akik egy ilyen fontos kérdésre képesek voltak pártpolitikai haszonszerzésként tekinteni, azaz minden akkori politikai vezető bebizonyította, hogy ők nem magyarok, hanem fideszesek, szocialisták, szadeszesek, vagy fórumosok. És ez a mai napig mit sem változott.

Nagyon megható, magasztos, és felemelő érzés volt 2010-ben, friss országgyűlési képviselőként az első törvények egyikeként megszavazni, hogy a határon kívül élő magyarok megkaphassák a kettős állampolgárságot. Úgy éreztem, hogy jelképesen magamhoz öleltem ezeket az embereket, pillanatnyi vigaszt nyújtottunk nekik a folyamatos hányattatásban. Milyen jó lett volna akkor azt mondani, hogy határon innen és túl, boldog(abb)an éltünk, míg meg nem haltunk.

Nem így történt. A pártok elővették a szavazatmaximalizáló szoftverüket, és az azt dobta ki, hogy választási jogot is kell adni nekik. Másoknál meg azt dobta ki, hogy ezt mindenáron meg kell akadályozni. A médiumok egy része pedig (a nézettség/olvasottság/hallgatottság maximalizálásra hivatkozva) asszisztál hozzá, és készségesen húzza ki a szögesdrótokat, amelyeken még meg sem száradt a néhány éve rájuk tapadt vér. Ma reggel az egyik kereskedelmi csatorna szavazást indított, hogy „Ön megadná-e a választási jogot a határon túli magyaroknak?”, majd mindenki szembesülhetett a nem reprezentatív eredménnyel, azaz az emberek több mint 80%-a nem támogatja az ötletet.

Egyetlen egy dologban bízom. A határon túl élő magyaroknak sokkal több eszük van, mint az őket megint felhasználni kívánó politikusainknak, és ha megkapják a választói jogot, akkor roppant nagy bölcsességgel nem élnek majd vele. Ezzel azt üzennék, hogy a magyarságukat nem az aktuálpolitika határozza meg, és hogy ők könnyedén megoldják azokat a problémákat, amiket mi generálunk, és amiket mi soha nem fogunk tudni. Ezzel a bizalommal pedig én egyedül többet adok nekik, mint a pártok vezetői összesen.

 

5 komment

Címkék: politika kritika gondolatok

Médiahuncutság LMP módra

2011.01.12. 12:04 Ivády Gábor

Hétfőn este csörgött a telefonom. Szili Ktalin hívott azzal, hogy láttam-e Karácsony Gergőt a Dunán, és hallottam-e mit nyilatkozott.

Mondtam, hogy nem.

Kérdezte, hogy velem egyeztetett-e az LMP a rendkívüli ülésnap miatt, mert ezt nyilatkozták.

Mondtam, hogy nem.

Ő felhívta gyorsan Molnár Oszkárt, én meg Pősze Lajost. Őket sem kereste meg senki.

Visszanéztem a neten a riportot, a következő hangzik el:

"Riporter: Január 17-re rendkívüli parlamenti ülést szeretnének összehívni az MSZP-vel együtt, ehhez 77 aláírásra van szükségük, a két pártnak van összesen 73. kivel alkudoznak?

Karácsony: Egyelőre csak beszélgetünk, igazából az a furcsa matematikai helyzet alakult ki, hogy ha az összes MSZP-s és LMP-s képviselő aláírja, és a négy független képviselő is támogatja a kezdeményezést, akkor lehet rendkívüli ülés a médiatörvény módosítása érdekében.

Riporter: És megkörnyékezték már őket?

Karácsony: Igen, beszéltünk velük, egyelőre, voltak akik egyértelmű igent mondtak, voltak akik úgy tűnt, hogy inkább gondolkodnak ezen a kérdésen..."

Már az is kimeríti a politikai inkorrektség fogalmát, hogy úgy hivatkoznak ránk, hogy arra semmilyen felhatalmazást nem kaptak, de ennyire nyiltan hazudni egy televízióban, jóval túlszalad minden határon.

Mondhatnám azt is, hogy nem értem miért nem kerestek meg azonnal bennünket, amikor az isteni szikra kipattant a fejükből, hiszen nem túl bonyolult matematikai művelet összedani a két párt képviselőinek létszámát, azt kivonni a 77-ből, majd megállapítani, hogy a négy független aláírásával sikerre vihetik a kezdeményezésüket. Normális esetben ilyenkor azonnal tárcsázom őket, és időpontot egyeztetek velük, vagy akár telefonon megpróbálok puhatolózni az álláspontjuk után.

Az igazság azonban az, hogy értem miért nem kerestek meg bennünket. Szerintem soha nem is gondolták komolyan a rendkívüli ülésnapot, csupán egy médiafogás volt az egész. Ha tegnap meszerezték volna az összes aláírást (Jan 12), akkor legjobb esetben is csütörtökön lehetett volna házbizottsági ülést összehívni emiatt. Ott kiosztották volna a bizottságoknak a javaslatukat, amelyet azoknak az ülés előtt meg kellett volna vitatniuk. Teljesen kizárt, hogy jövő hétfőre össze lehetett volna hívni egy rendkívüli ülésnapot, de még a bizottsági üléseket sem valószínű.

A törvényjavaslatukat egyébként január 6-án benyújtották. Lett volna idő arra, hogy azt átbeszéljék velünk, hiszen a függetlenektől nem várhatják el, hogy frakció utasításra együtt mozogjanak, nem lehet megspórolni a tartalmi egyeztetést. Arról nem is beszélek, hogy a legtöbb képviselő a múlt héten a legkevésbé sem azzal foglalkozott , hogy azt nézegesse ki, mit nyújtott be, illett volna legalább a figyelmünket felhívni a javaslatukra. Mindegy, mert szerintem nem volt komoly a szándék, viszont a januári uborkaszezonban jó kis médiahuncutság lett belőle.

Csak hazudni nem kellett volna hozzá. Teljesen szükségtelen volt. Gondolhatnám, hogy politikai rutintalanság az egész, de a hazugság nem politológiai meghatározás, hanem erkölcsi kérdés.

8 komment

Címkék: politika kritika gondolatok megtörtént

Szatíra és válságülés

2011.01.05. 23:06 Ivády Gábor

2010, Január 5, 9:33, Budapest, Miniszterelnöki Hivatal, Válságértekezlet

Suttogások, visszafogott kacagások az asztal körül. Valaki ásít.

Nyílik az ajtó, belép Orbán Viktor, szorosan mögötte Szijjártó lépked. Nagyon szorosan. Lábaik egyszerre lendülnek, Péter elől lévő lába Viktor hátsó lába mellett ér földet, mellkasa alig egy két centiméterre van a főnök hátától. Az asztal körül mindenki felugrik, egy ásványvizes üveg felborul.

Viktor: Jó reggelt!

Többiek kórusban: Jóóó reggelt kííívánunk!

Szijjártó: Jó reggelt!

Egyedül Réthelyi köszön vissza, ő a vizet törölgetve az asztalt nézte, a hanghordozásból azt hitte Viktor köszönt még egyszer.

Viktor leül az asztalfőre, Szijjártó egy külön kis asztalhoz ül a sarokban, de természetesen a főnök mögött. Viktor biccent a fejével, hogy leülhetnek, mire Szijjártó is biccent egyet önkéntelenül (gyakorolja a mozdulatokat). Pintér rávicsorít, mert úgy tűnik, mintha az ő engedélyére ülnének le.

Viktor: Mik a nemzetközi hírek?

Martonyi: Főnök, most a franciák is felszólítottak bennünket hivatalosan, hogy gondoljuk át a médiatörvényt. Nem is tudom, mit képzelnek!

Viktor: Mit vársz attól a Sárhelyitől?! Nem emlékszel milyen szorosan megszorította Gyurcsány (a név hallatán morajlás fut át a termen, valaki kidob egy fokhagymafüzért az asztalra) kezét?

Matolcsy: Bocsánat, de Sárközy a neve.

Viktor szúrós tekintettel ránéz, Szijjártó felugrik, és nyom egy rókás pecsétet a falon lévő táblán Matolcsy fényképe alá. Fellegi vihog, közben az előtte lévő papírra firkálgatja, hogy Safranek.

Viktor: A franciákkal nem foglalkozunk. Sikerült rávenni azt a két német néppártit, a hogyishívják őket, hogy álljanak ki mellettünk?

Fellegi: Werner és Bernd, főnök, ha megbocsátasz…!

Viktor szemével int, hogy megbocsát, és alig láthatóan elismerően biccent a fejével. Szijjártó ugrik, és máris ott a napocskás pecsét Fellegi képe alatt. Matolcsy horkant egyet.

Navracsics: Minden rendben velük, még ugyan nem mondtak semmit, mert nem sikerült lefordítani magyarról németre a szövegüket, de a nyilatkozatukat már el is küldte a Nemzeti Hírügynökség a közszolgálatisoknak, este mindenhol leadják.

Viktor: A németeknek még oda kellene szólni valamit, nem gondoljátok?

Zavart csend, Viktor lassan végignéz mindenkin, majd kiszúrja magának Martonyit.

Viktor: Martonyi, gyere csak ide!

Martonyi odamegy, Viktor intésére közel hajol hozzá. Orbán belecsíp az arcába, közben halkan mondja: Szedd már össze magad egy kicsit! Hát így számíthatok rád?!

Megpaskolja az arcát, majd hozzáteszi: Fáradtnak tűnsz, pihenned kéne egy kicsit. Család jól van? Nem is emlékszem mikor hívtál meg utoljára magatokhoz egy kávéra. Na, jól van, menj, ülj le.

Viktor: Na akkor most rukkoljunk elő valamivel. Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy minden pontja európai ennek a törvénynek? Pintér, ne játssz már azzal a pisztollyal!

Lázár: Ezt már mondtuk.

Viktor: Te mit keresel itt, ez kormányülés, nem?

Lázár: Nem, ez válságülés.

Viktor: Ja, akkor rendben, ezeket mindig összekeverem. Akkor mondjuk azt, hogy éppenséggel meg akarjuk erősíteni a sajtószabadságot, és nem korlátozzuk azt! Valaki lökje már oldalba Fazekast, mert úgy horkol, hogy a saját hangomat sem hallom!

Egy hang a hátsó székek egyikéről: Már ezt is mondtuk.

Viktor: Te ki vagy?

A hátsószékes hang: Az egyik államtitkárod.

Viktor: Jól van. Navra, hatályba lépett már az új köztisztviselői törvény?

Navracsics: Igen

Viktor, a hátsó székek felé: Ki vagy rúgva- hihi- indoklás nélkül-hihi!

Fazekas összerezzen és felébred. Lassan feláll, de odasúgják neki, hogy: „nem te”, mire zavartan visszaül.

Viktor: Na szóval akkor mondjuk azt, hogy el sem olvasták, és úgy kritizálnak.

Szijjártó: Ezt mondom folyamatosan egy hete.

Semjén: De, hogy olvashatták el, ha még le sem fordítottuk angolra?

Csend a teremben, egy pisszenés sem hallatszik.

Viktor:  De, hogy olvashatták el, ha még le sem fordítottuk angolra?

Az asztalkörül elismerő cuppogások, Fellegi kicsit még tapsol is.

Viktor: Szijjártó, írd le, hogy: „hogy tudták elolvasni, ha még le sem fordítottuk magyarról angolra” és tanuld meg.

Szijjártó a háttérben elkezd magolni.

Viktor: Szóljatok a Kommunikációs miniszternek, hogy fordíttassa le a törvényt. Elég lesz a nagyját.

A hátsószékes hang: Nincs is Kommunikációs Minisztérium.

Viktor: Nincs? Miért nincs? Téged már egyszer kirúgtalak, nem? Valaki fordítsa le azt a rohadt törvényt, Szijjártó te meg ezt fogod hajtogatni két napig, világos?  -kicsit fészkelődik - Kicserélte valaki ezt a széket, mert most olyan szűknek tűnik?! - megnézi maga körül a széket, rájön, hogy ez  ugyanaz a miniszterelnöki szék, mint amit eddig is használt.

A hátsószékes hang: Szerintem minden országban van legalább egy olyan ember, aki beszél magyarul is. Nem lehet, hogy nem várták meg a mi fordításunkat, és lefordították maguknak? Nem tűnik majd nagyképűségnek, ha azt mondjuk csak akkor ismerhették meg a törvényt, amikor mi lefordítottuk nekik?

Viktor: NEM! Az van amit én mondok! Vezessék ki ezt a szarházit!

A teremben néma csönd. Szijjártó halkan odasúgja Viktornak: Bocsánat főnök, de elfelejtettem a szövegemet, melyik nyelvről, melyikre nem fordítottuk le a törvényt?

Viktor a kezébe temeti az arcát, a kormányszóvivő elpityeredik, Navracsics szívet vés közönyösen egy bicskával az asztalba, Pintér a forgótárral szórakozik, azt nézi, hogy ha egy golyó van benne, mennyire kell megforgatni, hogy a pont a csőnél álljon meg, Fellegi Matocsyt csipkedi az asztal alatt, Lázár éppen körömfényt ken fel, míg Fazekas csöndesen hortyog. 

7 komment

Címkék: politika kritika humor gondolatok

Szégyen

2011.01.05. 11:54 Ivády Gábor

Hollandok költöztek Ivádra. A minap meglátogatta őket néhány barátjuk, és én is éppen átszaladtam hozzájuk egy kis répatortával, amit a feleségem sütött, amikor is a következő helyzet alakult ki. A bemutatkozás után megkérdezték, hogy mivel foglalkozom, mire azt válaszoltam, hogy Ivád polgármestereként dolgozom. Elhallgattam, hogy országgyűlési képviselő is vagyok, mert szégyelltem azt. A titkom nem maradt sokáig az enyém, hiszen a hollandok kiegészítették a mondandómat és elárulták nekik, hogy bizony részese vagyok a magyar törvényhozásnak is. Első reakcióként rögtön hozzátettem, hogy független vagyok, semmi közöm azokhoz a törvényekhez, amelyekkel tele van a világsajtó (és azokhoz sincs amelyekkel nem foglalkozik mindenki, de legalább annyira a diktatúrát építik, mint a médiatörvény).

Belemélyedtünk a beszélgetésbe. Meséltem nekik a mai magyar politikai helyzetről, a Fidesz kétharmadáról, az Alkotmánybíróságról, a sztrájktörvényről, a magánnyugdíjpénztárakról, a Költségvetési Tanács megszüntetéséről, az ÁSZ új vezetőjéről, a Köztársasági Elnökünkről, és még ki tudja miről. Egyre csak szörnyülködtek, majd fintorogva megkérdezték, hogy ismerem-e azokat a fideszes képviselőket, akik ezeket a törvényeket megszavazták, és ha igen, akkor milyen emberek ők, vannak-e szarvaik, gonosz-e a tekintetük, esetleg sebes-e a nyelvük a sok talpnyalástól.

Egy pillanatra elakadt a szavam. Igen, ismerem őket. Ismerem a Pistát, a Zsoltot, az Imrét („és valahány név a naptárban”), nagyon sokat tudok arról, hogy honnan származnak, hány gyermekük van, és hogy miként tanították meg őket biciklizni, mikor voltak éppen betegek, hogy hol és mit vásároltak karácsonyra. Kijelenthetem, hogy legtöbbjük nagyon szimpatikus ember, akikkel szívesen beszélgetek a folyosón, és néha még egy sörre is beülünk valahová.

Ez elhomályosítja a látásomat, hiszen elfelejtem őket, mint csoportot jellemezni, mert amihez most segítő kezet adnak, az szinte megbocsáthatatlan bűn. Azt tudom, hogy könnyű magyarázatot találni egyes cselekedeteinkhez, ők például annyira haragszanak a szocialistákra, hogy minden jó, ami nekik nem tetszik, de ezzel maximum magukat áltathatják. A szocialisták valóban katasztrofálisan kormányoztak, de a fideszeseknek nem ez a legfájóbb, hanem, hogy kétszer (sőt háromszor) is legyőzték őket. Semmi sem drága tehát, hogy soha többé ne kerülhessenek hatalomra, úgy gondolnak rájuk, mint akiknek szarvuk van, gonosz a tekintetük, és sebes a szájuk.

Arra pedig talán majd évek múlva döbbennek rá, hogy a demokráciát megcsúfolva egy diktatúra kiépítését segítették. Nem, nem azok teszik ezt, akik a Fideszt kétharmadhoz segítették, velük takarózni már szinte nevetséges, hanem ők, a Pisták, a Zsoltok és az Imrék, akiknek egyszer ezért felelniük kell. Mert eljön az idő, amikor a Fidesz hatalma is megroppan, attól tartok Orbán Viktor sem fog örökké élni, és akkor majd jogosan keresik az emberek a bűnbakokat, mert addigra mindenki látni fogja, milyen mélyre süllyedt az ország az önkényuralomban. Lesznek majd főbűnösök, mondjuk egy tucatnyian, és lesznek bűnösök, úgy kétszázvalahányan. Pisták, Zsoltok, Imrék.

 

5 komment

Címkék: politika kritika

Alapítvány a Szabad Magyar Sajtóért

2011.01.04. 11:35 Ivády Gábor

Alapítvány a Szabad Magyar Sajtóért

 

Egy működő demokráciában elképzelhetetlen a szólásszabadság korlátozása. Minden olyan kormány, amely a sajtószabadságot csorbítja, egyben a demokráciát támadja. A sajtóval vitázni kell, és nem állami kontroll alatt tartani, mert az a diktatúra felé vezető úton tett első lépés. Magyarországon a pártkatonákból álló Médiatanács azzal fenyegetheti a sajtót, hogy ha nekik nem tetsző dolgokról tudósítanak, akkor az anyagi büntetés olyan mértékű lehet, amellyel a médiumok akár el is tűntethetőek a magyar közéletből.

Független magyar országgyűlési képviselőként mélyen megvetem és elítélem az új médiatörvényt, annak rendelkezéseit Magyarország szégyenének tartom. Kötelességemnek érzem, hogy mindent megtegyek a független magyar sajtó megmentéséért.

Az egyes médiumok pénzügyi büntetés által történő megszűntetésének lehetősége ellen, Szabad Magyar Sajtóért néven alapítványt hozok létre. Az állam által elnyomás alatt tartott médiumok a büntetések kifizetésére az alapítványtól kérhetnek majd segítséget, így nem fenyegeti őket a szólásszabadság gyakorlásában az anyagi ellehetetlenítés.

A demokratikus alapjogok védelme - mint a véleménynyilvánítás szabadsága, vagy a sajtószabadság- nem nemzeti kérdés, azok megőrzése minden demokratának feladata, éljen bárhol a világban. A magyar újságírás védelmére, így az alapítvány pénzügyi bevételeihez is nemzetközi összefogásra van szükség. Megkérek minden olyan médiumot Európában, és szerte a világban, akik kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a politika ne tudja átszínezni tollaikban a tintát, hogy legalább egy egész oldalas hirdetés, vagy harminc másodperces reklámidőnek megfelelő összeggel támogassák az alapítványt. Ezen kívül azoktól a magánszemélyektől, cégektől is szívesen fogadjuk a segítséget, akik aggódva figyelik a magyar demokrácia megcsúfolását.

Az alapítvány kuratóriuma független lesz a magyar kormánytól. Pártpolitikától mentes hazai és külföldi szaktekintélyeket kérek fel a tagságra. A kuratórium feladata a megbüntetett magyar médiumok igényeinek elbírálásán túl, a jogi segítségnyújtás, egy ösztöndíj pályázat kidolgozása a minőségi oknyomozó újságírás megerősítése érdekében, valamint egy díj létrehozása lesz, melyet évente, a sajtószabadságért legtöbbet harcoló ember kap munkájának elismeréseként.

Hiszem azt, hogy az alapítvány nagymértékben segítséget nyújthat a szabad magyar sajtó megmentéséhez, bátorságot és biztonságot adhat a magyar újságíróknak véleményük fenyegetettség nélküli publikálásához.

 

Ivády Gábor

Független országgyűlési képviselő

 

11 komment · 1 trackback

Címkék: politika kritika

Újévi köszöntő Scmitt Páltól

2011.01.01. 11:59 Ivády Gábor

Éjfél után az újév első Himnuszát mindig olyan meghatottsággal és reményekkel telve hallgatom, hogy nem csak éneklem, de érzem is magunkon az isteni áldást, a védő kart, és hiszem, hogy már megbűnhődtünk a múltért is, és még a jövendőért is. Ám ekkor a televízió képernyőjén megjelent Schmitt Pál Köztársasági Elnök és elmondta újévi köszöntőjét én meg életemben először nem tudtam figyelni arra amit mond, mert a gondolataim szana meg szét repkedtek hatalmas pókhálót szőve köré, ő meg másodpercről másodpercre egyre inkább belegabalyodott.

Nagyon jól kezdődött. Állt egy tárgyalóasztal mellett, a háttérben valami kép egy alakról, akinek lemaradt a feje, így nem tudom, kit ábrázol (ebből az is kiderült, hogy még soha nem jártam az elnöki rezidncián), az asztalon ízléses virágcsokor, szóval semmi flanc. Az első két mondat tökéletes volt, arra gondoltam, milyen poén lenne, ha ott abba is hagyná: „Tisztelt Honfitársaim, magyarok a világ minden pontján! Az újesztendő alkalmából jó egészséget és boldogságot kívánok Önöknek!” Aztán még egy idézet Kányáditól, és ekkor… elindul…mármint Schmitt Pál.

Az eddigi elnökök nem flangáltak fel-alá a Sándor palotában beszéd közben. Szeretem az újításokat, így ezt is érdeklődve figyeltem, bár volt némi aggodalom bennem, nehogy neki menjen a kamerának, mert nem tudtam, hogy megbeszélte-e a dolgot a szerkesztővel. J (sajnálom, hogy nem lehet a smiley-nak külön karaktereket adni, mondjuk egy olyat szerettem volna idetenni, amely tele van gúnnyal, ugyanis szerintem Schmitt Pál nemhogy engedélyt kér valamihez, hanem gondolkodás nélkül végrehajt mindent, amit mondanak neki)

Aztán kijön egy ajtón, mögötte még mindig látom azt az asztalt, amely mellett meg kellett volna fogalmaznia az Alkotmánybíróság elnökének a levelet, hogy vessen néhány pillantást a médiatörvényre, de nem, ehelyett azt fényesre vaxolták, míg ő itt dülöngél jobbra-balra a szemünk előtt. Az ajtón túljutva mindkét oldalon nemzeti zászlók jelennek meg, egészen jól megkoreografálva a beszédet. Aztán megáll, tart egy hatásszünetnyi mozdulatlanságot, majd tovább tipeg, én meg azon gondolkodom, hogy ekkora szoba talán nincs is a világon, és az eddig látott berendezési tárgyak értéke körülbelül Ivád kétévi költségvetésével egyezik meg.

Végre jön egy újabb ajtó, azt hittem egy inas felsegíti rá a kabátot és a kalapot, majd az udvaron folytatja a beszédet, de nem, még nem jutottunk el a bejáratig. Újabb szobába lépünk, most az EU zászló tűnik fel, amely mellett kicsit megpihen szuszogni. Nem csodálom, hogy kifáradt, nem elég végigcaplatni azon a nagy épületen, közben még a kamerára írt szöveget is olvasni kell, ráadásul ki tudja hány napig tartott, míg hiba nélkül az egészet egyben fel tudták venni. (miközben neki sokkal inkább kellett volna a sok alkotmányos aggályokat felvető törvényt visszaküldeni a parlamentnek, vagy továbbítani azokat az alkotmánybíráknak)

A szoba talán még pazarabb az eddigieknél, és még mindig nem az elnök mondanivalójára figyelek, hanem a rejtett üzenetre, amely számomra így szólt: nézz körbe, kedves Gábor, és tedd a szívedre a kezed! Te nem lennél bábja bárkinek ezért?! Akkora az előszobám, mint a Te házad, takarítanak, főznek rám és a családomra, egy-két autó és néhány sofőr, no meg a testőrség csak egy intésemre vár, és ugyan eddig is rengeteget utaztam, de ha látnád azt a luxust, amivel most fogadnak mindenhol a világban, akkor elképednél! Mindehhez pedig csak annyit kell tennem, hogy aláírok mindent, amit Viktor, vagy Laci átküld, és egyébként mindenhol szélesen mosolygok. Hát nem megéri?!

Közben szépen átsétálunk a kék-szalonba, ahol végre befejeződik a beszéd. Nem akarom tudni, hány szoba van még mögöttünk, hogy mennyibe kerül fenntartani az egész elnöki intézményt, amelynek élén egy olyan elnök áll, akinek a legfontosabb közszereplése minden évben ez a beszéd lesz.

Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! Neki külön…

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok megtörtént

Első könyvünk - Gyerekszem V.

2010.10.02. 22:11 Ivády Gábor

Amikor kézhez kaptam a könyvet, aznap este ebből meséltem a gyerekeknek.

Van a könyvben egy kép, ahol Zsombor szomorúan ül az ágya szélén, mellette pedig ugyancsak szomorúan ücsörög egy rossz álom.

Nem jutottam tovább, Zsombor itt leragadt. Nem értette, hogy miért ül mellette a rossz álom, miért szomorú, és így tovább. Láttam rajta, hogy nagy hatással van rá ez az oldal, próbáltam menteni a menthetőt, elmondtam neki, hogy azért szomorú a rossz álom, mert jó szeretne lenni, és a rossz álom nem is létezik a valóságban, hiszen amikor felébredünk el is illan, de a könyvben sehogy nem jutottunk tovább.

Amikor jött hozzánk valaki, akkor csak ezt az oldalt mutatta, ő is magyarázta, hogy mi miért van ott, miközben úgy éreztem, hogy igyekszik feldolgozni a látottakat. Este, elalvás előtt, amikor lekapcsoltuk a lámpát megkérdezte, hogy van-e most mellette rossz álom, vagy nincs.

Azt hiszem, hogy a könyvnek ez a két oldala beleégett a kis tudatába.

Misire azonban semmilyen hatással nem volt.

Ennek tudatában mennyivel komolyabb az a kérdés, amit Superman tesz fel a fenti képen!

5 komment

Címkék: család irodalom

Első könyvünk - Gyerekszem IV.

2010.10.01. 21:53 Ivády Gábor

Megmutattam Zsombornak az elkészült könyvet.

Sok mindenre már nem is emlékszik, a kérdéseket pedig már nem feltenni, hanem megválaszolni akarta.

Igen, tudom, hogy fantasztikus lenne egy másik könyvet írni vele, amelyet összehasonlítva az elsővel, érdekes következtetéseket lehetne levonni, de most Misin van a sor. Legalább ennyire érdekes az is, hogy mennyire különböznek egymástól a fiúk, pedig ugyanúgy neveljük mindkettőjüket, ugyanazokkal a játékokkal játszanak, és  -ahogy ebből a könyvből is kiderül - sokszor ugyanabban a ruhában járnak.

Szólj hozzá!

Címkék: család irodalom

Első könyvünk - Gyerekszem III.

2010.09.30. 21:44 Ivády Gábor

A könyv illusztrációit Takács Mari készítette.

Marival még a reklámszakm ából ismerhettük volna egymást, de egyikünk sem emlékszik a másikra. :)

Persze ez nem nagy csoda, mivel Ő a kreatív, míg én a médiaosztályon dolgoztam, nem mellesleg ő a McCann-nél, én meg a Young-nál. :)

Aztán eltelt néhány év, én már régen polgármester voltam és semmi közöm nem volt a marketinghez, amikor  elkészült ennek a könyvnek a kézirata. Illusztrátort kerestem és a  sok régi ismerős Marihoz irányított. Megnéztem addigi munkásságát, a díjakat amiket nyert, a könyveit, és abban reménykedtem, hogy vele készül majd el az első könyvem.

Mari tüneményes teremtés. Neki is nagyjából akkora kisfia van, mint Zsombor, így pontosan értette minden szavát a kéziratnak, és elmondása szerint, ezen a könyvön dolgozott legszívesebben az utóbbi időben. Fantasztikus munkát végzett, köszönöm!

Hamarosan személyesen is találkozunk, hiszen október 12-én öt, fél hat körül lesz a könyvbemutatónk az Akácfa utcai Fogasházban.

Velem ott lesz Zsombor is és Misi is. Ha ő is elhozza a kisfiát, és a gyerekek jól összebarátkoznak, akkor a következő könyvbe - melyet Misivel írunk - szerintem ők is bekerülnek...:)

Várok mindenkit nagy szeretettel a könyvbemutatón!

(Mariról bővebben: http://marilandblog.blogspot.com/ , http://www.mariland.hu/ )

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: család irodalom

Első könyvünk - Gyerekszem II.

2010.09.29. 12:50 Ivády Gábor

A könyv címében van egy kis csavar, ami szerintem rajtam kívül senkinek nem tűnik fel. :)

Egy négyéves kisgyermek gondolatvilágát nem lehet felnőtt fejjel megérteni. Sajnos legtöbben már túlságosan is felnőttek vagyunk ahhoz, hogy tiszta fejjel, szélesre tárt,  nyitott aggyal, sztereotípiák nélkül meg tudjuk hallani a hangjukat. Enélkül azonban nehéz ezt a könyvet megérteni, de érdekes módon, pont ezek a gondolatok, ez a 68 oldal segíthet abban, hogy újra gyermekek legyünk egy kicsit.

Az élet rendje az, hogy napról napra öregszünk. Sajnos én is öregszem. Amikor ezt a könyvet olvassuk, akkor kénytelenek vagyunk megfordítani ezt a folyamatot, hogy értsük a leírtakat. Tehát amíg a könyvet lapozom, addig nem öregszem, hanem éppen ellenkezőleg: gyerekszem.

(Kérlek benneteket, hogy ne ostorozzatok majd a hozzászólásokban azzal, hogy ez eröltetett! Nekem tetszik, akinek pedig nem, annak mondjon csak annyit a cím, hogy "gyermeki szemmel látott világ", valahogy a "gyerekszáj" mintájára.)

2 komment

Címkék: család irodalom

Első könyvünk - Gyerekszem

2010.09.28. 12:29 Ivády Gábor

Tavaly előtt azt kérte tőlem a feleségem, hogy karácsony és szilveszter között ne dolgozzak, csak velük, a családdal foglalkozzak. Ne csak fizikailag legyek közöttük, hanem szellemileg is. Hét napra felejtsem el a falut, a politikát, és minden mást.

Zsombor akkor volt körülbelül négy éves, és a bő egy hét alatt egy új világot ismertem meg általa.

Esténként lelkesen jegyzeteltem, leírtam mindent amiről aznap beszélgettünk, papírra vetettem a gondolatait, kérdéseit.

Az elején könnyű feladatnak tűnt "gondolatatkákat" írni, hiszen röviden kellett megfogalmazni mindent, majd a végén egy olyan kérdést tettem fel, amely Zsombor szájából hangzott el, amely önmagában is megállja a helyét, sőt a szövegkörnyezetből kiragadva a felnőtteknek igazán elgondolkodtató. Később egyre inkább érzetem a rövidség kényszere miatti nehézségeket, de végül megszületett a könyv.

Most pedig elfogódottan forgatom a lapjait annak a könyvnek, melyet a nagyobbik fiammal közösen írtunk. Ennél büszkébb egy apa talán nem is lehetne.

 

8 komment

Címkék: család irodalom

Robogós fenegyerek

2010.09.11. 09:31 Ivády Gábor

Robogós fenegyerek:

- Vazze, nem megy a mocim rendesen, szerintem az egyik hengerem beszart!

Szerelő: - Neked egy egyhengeres, kétütemű robogód van!

Robogós fenegyerek: - Komolyan?! Akkor eltűnt belőle két ütem?! Meg tudod csinálni?

3 komment

Címkék: kritika humor megtörtént

IV. Batyus Galopp, július 31-én Ivádon

2010.07.11. 08:55 Ivády Gábor

A IV. Batyus Galopp 2010 július 31-én kerül megrendezésre Ivádon. Tavaly csináltuk az elsőt, idén lesz a negyedik, jövőre a kilencedik, majd 2012-ben a második.

Nagyon szeretnénk, ha Önök is eljönnének, és ennek érdekében szinte bármire képesek vagyunk. Kérjenek bármilyen programot, legyen akármilyen kívánságuk, mi teljesítjük!

Van aki sakkozni akar, és volt aki azt kérte, hogy valaki majd korrumpálja nálunk. A kettőt kombinálva korrupciós sakkot lehet játszani, ahol a figurák lefizethetőek lesznek. Volt aki azt mondta, hogy a balatoni nyaralását kellene lemondania, ha el akarna jönni, a kedvéért felállítunk idén is egy medencét és hozunk bele a Balatonból vizet. Van aki demonstrálni, tűntetni akar, neki létrehozzuk a felvonulások terét, ahol bárki, bármilyen ügy mellett felvonulhat. Volt aki azt mondta, hogy csak akkor jön el, ha sörétes puskával háromszor a levegőbe lőhet. Na ő nem jön. Volt aki a pamplonai bikafuttatás mintájára birkák elől akar rohanni, ő itt lesz. Van aki kihalt állatokat szeretne simogatni, és van aki katonákat. Mindketten jönnek. Volt aki azt kérte, hogy lőhessen a polgármesterre paint ballal, az ő kívánságát is teljesítjük, feltéve ha elég ügyes.

Többen akarnak a domboldalon, ferdepályán focizni, nekik egész bajnokságot szervezünk. Volt aki azt kérte, hogy az utcán madáretetők legyenek felállítva végig a rendezvény helyszínéig, és mi már készítjük is azokat. Van egy pecás, aki halat szeretne fogni, neki hozunk egy pontyot, egy akváriumot és pecázhat egész nap. Van aki állatokat akar kínozni, neki felállítottuk a kalodát, ott fog szenvedni egész nap az ötletért. A gyerekek kikövetelték, hogy egy egész sátor álljon a rendelkezésükre tele játékkal, és sok kedves felnőttel, akik őket szórakoztatják. Ez is meglesz. Van aki csak akkor jön, ha adunk neki paprikás krumplit. Nem gond, megfőzzük. No és persze sokan akarnak idén is elindulni a Batyus Galopp futamon, ami a Nemzeti Vágta paródiája és bármivel lehet versenyezni, kivéve a lovat.

Önöket is várjuk nagyon sok szeretettel, ha külön feltételeik, kérésük van és nem elegek a fentebb leírtak, akkor keressenek bennünket bátran!
 

A Batyus Galoppról: www.batyusgalopp.hu

Ivádról. www.ivad.hu
A prosztata problémákról: http://www.vitalland.hu/ferfigondok?balazs

Facebookon csoportunk is van: http://www.facebook.com/topic.php?topic=140&uid=121879357849995#!/group.php?gid=121879357849995
 

Elérhetőségeink: 06/36- 568-121, 06/70-457-45-00,info@batyusgalopp.hu

2 komment

Címkék: humor ivád

Csak egy vicc...amin mostanában nem röhögök

2010.07.10. 22:31 Ivády Gábor

Sokan kérdezik mostanában, hogy érzem magam. Egy vicc jut eszembe állandóan:

A kismalac kérleli a nyuszikát, hogy menjenek fürdeni a folyóba.

- Dehogy megyek, ott van a krokodil, aki rögtön felfal bennünket! - mondja a nyuszika.

- Ugyan már, én rengetegszer fürdök ott! - kérleli a malacka

- Nem hiszek neked...de...tényleg szoktál ott fürdeni?

- Igen, és látod, hogy semmi bajom!

Nagynehezen elindulnak, beleugranak a tóba, éppen kezd a nyuszika is önfeledten lubickolni, amikor megkérdezi a malackát:

- És hogy hogy nem szokott bántani téged a krokodil?

- Hát mert néhanapján hozok neki egy nyuszikát!

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor gondolatok

Politikusi jellemrajzok - a töltelék

2010.07.09. 22:12 Ivády Gábor

Vele csak többen vagyunk. Nem szól, nem ad be módosító indítványokat, nem tart sajtótájékoztatót, ő csak van, mint Mici Mackó. Hálás a sorsnak, hogy ott ülhet a Parlamentben, szűk kis környezetében, családjában megbecsülésnek örvend, a fizetésnek pedig nagyon örül. Hűen vallja pártja eszméit, a beszédpaneleket elolvassa, esetleg meg is tanulja, de soha nincs lehetősége elmondani, maximum az otthoni kultúrházban, kocsmában, vasárnapi sütögetéskor az ismerősök társaságában. A politika iránti elkötelezettsége kicsi, a teremben csak akkor található meg, ha szavazás van. Az ülés alatt (amikor ott kell maradnia, mert később van a szavazás) leginkább unatkozik. Nagyritkán ráosztanak egy feladatot, a nevét adja egy csatolt, vagy kapcsolódó módosítóhoz, ilyenkor a frakció elvárásainak megfelelően az adott téma vitáját végigüli, de gyűlöl mindenkit, aki hozzászól a vitához. Titokban kecskéket áldoz azért, hogy a Fidesz visszahozza a háromhetenkénti ülésrendet. Ha nagy frakció tagja akkor ott  - a közelében ülőkön kívül - a nevét sem nagyon tudják. Ő sem tudja a másokét. Ha kis frakcióhoz tartozik, akkor szürke (kisegérként) eminenciásként végigasszisztál mindent, és büszke, ha a folyosón egy vezetővel látják beszélgetni. Ez ritkán fordul elő. A felettesei minden rezzenésére figyel, hű szolgaként várja az utasításokat. Ha egy szavazásnál véletlenül a folyosón tartózkodik, akkor halálra rémült arccal próbál 10 másodperc alatt a helyére érni, miközben még azt is ki kell találnia, hogy melyik gombot kell megnyomnia. Leghűségesebb társa az az ember, aki a voksolás előtt bekiabálja, hogy „igen”, „nem”, vagy „tartózkodás”. Nem tudja mikor mire szavaz, csak, hogy melyik gombot kell megnyomnia. Kamera- és mikrofonfóbiája van, éjszakánként arra az álomra ébred csatakosan, hogy egy riporter kérdést tesz fel neki.

1 komment

Címkék: politika kritika humor gondolatok

Parlamenti gyöngyszemek...

2010.07.08. 01:08 Ivády Gábor

A magyar nyelv védelme az egyik legfontosabb dolog számomra, erről nem is polemizálnák tovább. Ez nem lehet secondary feladat.

Schmitt Pál köztársaságielnök-jelölt úr az LMP frakció előtt

10 komment

Címkék: politika kritika humor

Politikusi jellemrajzok - az okos

2010.07.07. 00:32 Ivády Gábor

Amikor megszólal, olyankor elhalkul a terem. Bölcsen, okosan, szépen összefűzött logikai láncolatot követve beszél. Szinte soha nem sértő, ha valakit rendre kell utasítania, azt is udvariasan, de határozottan teszi, ráadásul emellett még szellemes is. Ő valóban bölcs, és okos. Többnyire jelentős tapasztalattal bír a politikában, így csőbe húzni, keresztkérdésekkel megzavarni nehéz, vagy inkább lehetetlen. Megjelenése kifogástalan, mindig ápolt, csinos/jól öltözött. Többnyire csak nagyon apró politikai csúsztatásokat enged meg magának, sokkal inkább tényszerű. A politikusi népszerűségi listán  - egyébként meglepően - nem szerepelnek jól, de ez inkább annak tudható be, hogy tartózkodnak a populista, a bulvár határát súroló kijelentésektől, ritkán vannak hangzatos, meghökkentő mondataik. A bulvárnak nem is igazán kellenek, és ez az unszimpátia kölcsönös.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok

Politikusi jellemrajzok - az okoskodó

2010.07.06. 00:28 Ivády Gábor

Mindenhez ért, és tévedhetetlen. A saját tévedhetetlenségébe vetett hite olyan erős, hogy képes az egész világot hülyének nézni maga körül, ha mást mondanak, mint ő (még akkor is, ha egységesen, mindenki mást mond). Felsőbbrendű, kiválasztott ember, mérhetetlen bölcsességgel. Másokat kioktat, első lépésként szakmailag, ha úgy visszapattan, akkor retorikailag, ha ez sem jön be, akkor személyeskedik. Karrierista. Mindenáronkarrierista. A képviselői kinevezési okmányával a bölcsek kövét is átvette, ő lett a kulcsok és a mindentudás őrzője. Legtöbbjük valamit kompenzálni próbál ezzel a habitussal: vagy szakmailag, vagy magánéletében élt át hatalmas kudarcokat, esetleg más adottságai előnytelenek.  Mindenellett próbál jópofa, humoros lenni, de közelíteni csak afelé közelít, akitől valamit remél, vagy érdeke fűződik hozzá. Rejtett antiszemita. Gyűlöl mindenkit, aki nem az ő szubkultúrájában él, vagy nevelkedett. Akkor sem jön zavarba, ha a saját közegében éppen a kirekesztés, a megkülönböztetés ellen dívik harcolni, mivel nem látja saját előítéleteit. Jellemző mondata például: „Nem tudom, hogy mindenki számára világos-e amiről beszélünk, ezért elmagyarázom.” Képviselővé válásával felsőbb kasztba lépett.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok

Politikusi jellemrajzok - a lámpalázas

2010.07.01. 18:54 Ivády Gábor

Hozzászólása előtt egy-két órával már erősen izgul. A tömegben úgy lehet felfedezni, hogy ujjai tördelésével hangot ad ki, tenyeréről izzadság csöppen a padlóra, fogai néha össze-össze koccannak. Számolja a perceket, másodperceket, hogy mikor kerül rá a sor. Mikrofonját körülbelül negyedórával hozzászólása előtt feltűzi, és a hátralévő idő csökkenésével egyenes arányban szűkül be körülötte a tér. Csak reménykedik abban, hogy amikor megszólal, hangja nem csuklik el, és nem hagyja cserben. Felszólalás közben zavaró a remegő kezében zizegő papír. Miközben felolvassa a leírtakat, nem tudja mit beszél, csak abban reménykedik, hogy minél előbb a papírja végére ér. Egy fokkal ront a helyzeten, ha eleve leírt poént is felolvas. Az időkeretet nem képes figyelni, néha rengeteg időt hagy hátra kihasználatlanul, néha teljesen váratlanul, az elmondandó szöveg felénél, az elnök belekongat mondandójába. Mind a kettő kellemetlen, ennek ellenére nagyon várja, hogy végre leülhessen. A felolvasó a nap hátralévő részében is roppant kellemetlenül érzi magát, egyrészt teljes joggal úgy érzi, hogy pocsék volt a hozzászólása, másrészt azt hiszi, hogy mindenki más is csak ezen gondolkodik aznap és ha nem néznek rá az is ennek tudható be, ha ránéznek akkor meg pláne. Párttársai természetesen gratulálnak neki, vállon veregetik, de mivel mindenki tudja, hogy borzasztó volt, ezért ezek a gesztusok is csak erősítik benne a szánalmasság érzését.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor

Politikusi jellemrajzok - a bekiabáló

2010.06.30. 18:48 Ivády Gábor

Külső megjelenése nehezen behatárolható, azonban erősen hasonlít egy átlagos, volt tsz elnökre. Figyelme hullámzó, néha maga elé révedve azon gondolkodik, hogy is került be a parlamentbe, majd egy hirtelen váltással – talán magyarázatot adva az előbbi kérdésre- figyelni kezd, és az első adandó alkalommal bekiabál a felszólalót kritizálva. A bekiabálás a legritkább esetben humoros, sokkal inkább alpári és sértő. Hozzászólása befejeztével már azt nézi, hogy párttársai körében sikert aratott-e, és ha nem, akkor azt hívén, hogy a többiek nem értették mit mond, többször is megismétli azt. Társai aztán vagy megértik végre epés megjegyzését, vagy megunják az ismételgetést és valamilyen reakciót csiholnak ki magukból. A bekiabáló roppant kitartó, azonban rejtőzködő fajta. Általában a hátsó sorokban ül, bekiabálásánál kissé összehúzza magát, majd a tetszési index függvényében egyenesedik föl, vagy görnyed tovább. A bekiabálás után genetikailag képtelen azonnal csöndben maradni, kissé halkabban még úgy fél percig folytatja mondanivalóját, vagy padtársainak magyarázza igazát, vagy érdektelenség esetén magának motyog tovább. A bekiabáló sérthetetlen. Visszakiabálással, stílusa kritizálásával nem lehet elhallgattatni, nem is érdemes vele próbálkozni. A mikrofon taszítja, hozzászólást ritkán kér, azonban minden ellenoldalon ülő képviselőnél bekapcsolt mikrofon irritálja, bekiabálási ingert vált ki nála.

 

2 komment

Címkék: politika kritika humor

Politikusi jellemrajzok - a bájgúnár

2010.06.29. 17:15 Ivády Gábor

Megjelenése mindig kifogástalan. Sminkje tökéletes, még akkor is, ha férfi. Soha egyetlen pillanatra sem esik ki a szerepéből, sármos, vagy hölgy esetén csábos mosolya még akkor is ott figyel a szája szegletében ha éppen eszik, vagy ásít. Gesztikulációs tárháza nagyon széles, bár minden mozdulata kissé túlzó, színpadias. Mimikáinak száma túlmutat a szókincsében szereplő szavak számánál, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kitűnő kommunikátorok. Beszédeit finom fordulatokkal, szakmai zsargonnal fűszerezi, és bár utólag kevesen tudják felidézni, hogy miről is beszélt, a benyomás pozitív marad. A műmájer többnyire vezető pozícióban van, ez kell is ahhoz, hogy széles mosolya, a zselé a haján megcsillanhasson az ülésterem fényében. Párttársai úgy tudnak beszélni vele, ha odamennek hozzá, ő csak kivételes esetben hagyja el helyét. Beszélgetés közben sűrűn néz körbe, hogy a képviselők és a kamerák kellőképpen figyelnek-e rá minden pillanatban, ha beszédet tart, akkor gyakran néz fel a kivetítőre és nem csak azért, hogy ellenőrizze mennyi ideje maradt még, hanem szereti olvasni a nevét.

2 komment

Címkék: politika kritika humor

Parlamenti gyöngyszemek

2010.05.26. 11:56 Ivády Gábor

"Képviselőtársaim, ne őröljünk a mókuskerékben!"

Jobbik frakcióból valaki.

1 komment

Címkék: politika kritika humor

Parlamenti gyöngyszemek...

2010.05.26. 11:01 Ivády Gábor

"Gazdaságilag lemaradtunk magunk mögött..."

Alakuló ülésen a Korelnök

Szólj hozzá!

Szégyellem magam...

2010.05.25. 17:22 Ivády Gábor

mások helyett. Itt ülök az Országházban, éppen az egyik képviselő beszél, és az a szintű közbepofázás, bekiabálás, ami közben a többi párt padjai közül folyik, az még az ivádi kocsmában is megvetendő lenne.
Korábban azt hittem, hogy a polgármesterek tábora nem éppen elit-csapat, hiszen vannak közöttünk olyanok, akik még az alapvető nyelvhelyességet sem tudják betartani egy-egy beszédjüknél (nem ez az általános, nagyon tisztelem a felkészült, elkötelezett kollégáimat). A település vezetőjének nem kell, hogy alapvető lexikális tudása, szakmai hozzáértése legyen, a lényeg, hogy valamilyen módon megszerezze a lakosok többségének támogatását. Kevesen érzik magukban az elkötelezettséget, hogy megválasztásuk után képezzék magukat. Azonban a legtöbbünkben, főként a kistelepülési polgármesterek között az adott szó, egy kézfogás sokat ér, az emberség és a gerincesség még sokunkban fellelhető.
Azt hittem, hogy majd a Parlamentben minden más lesz, és igazam lett. Bár nem éppen így gondoltam.
A képviselők között sok (hangsúlyozom nem mind és nem is a többség!) olyan van, aki érdemtelen arra, hogy itt üljön. Ostoba, egyszerű emberek, akik az emberi kapcsolatok minimális elvárásainak sem tudnak eleget tenni, és sajnos a butaságuk nagy magabiztossággal, önteltséggel és bunkósággal társul.
Néhány öltönybe bújt barom..
Nem arról van szó, hogy én mindig egyetértenék a felszólalókkal, sőt a legtöbb esetben vitatkoznék/vitatkozok velük, de miközben beszélnek, megtisztelem őket a figyelmemmel.
A legszörnyűbb egyébként az, hogy a barmok padtársai nem szólnak a főkolomposnak, hanem vihognak rajta. Szörnyű…

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok

Bemutatkozás

2010.04.12. 09:39 Ivády Gábor

Ivády Gábor vagyok, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselője!

10 komment

Címkék: politika gondolatok megtörtént

Temetésen

2010.03.30. 08:32 Ivády Gábor

Azt sem tudtam, hogy menjek el, annyi volt a dolgom. Kifogásokat kerestem magamban, arra gondoltam, hogy már megint elrabolnak egy órát az életemből, miközben csak állok és nem csinálok semmit.

 Végül mégis elmentem.

Álltam, toporogtam, fejben szinte visszaszámoltam és azt a részt vártam, hogy „kísérjük most utolsó útjára…” Néztem az órámat, irigykedtem a repülőre a kondenzcsíkjával amiért olyan gyorsan halad, és azon gondolkodtam, hogy szervezzem úgy az elkövetkezendő néhány órámat, hogy minden beleférjen.

 És akkor hirtelen valami meglökött hátulról. Nem nagyon, éppen csak annyira, hogy megforduljak. Nem volt ott senki és semmi. Mi ez? Hiszen éreztem! Talán egy szél? Nem, nem, szél nem lök így. Csak bambultam előre értetlenül, majd keresni akartam valakit, aki láthatta mi történt. Jobbra egy néni áll, zokog, balra egy fiatal férfi az orrát fújja és a szemét törli, előttem egy 50-es férfi lehajtott fejjel bámulja a betont. Előretekintek, egészen az urnáig, körülötte férj, unokák, gyerekek. És akkor az özvegy felnéz, egyenesen a szemembe (pedig nagyon sokan voltunk), talán biccent egy kicsit a fejével, még mindig néz, majd nagyon lassú mozdulattal, visszavezeti a tekintetét az urnára, átöleli zokogó lányát, és többé nem néz rám.

Csend van, csak a papot hallani halkan, illetve valahol a főúton egy busz robog tovább. A madarak néha csipognak egy kicsit, vagy énekelnek ha úgy tetszik, de azt a visszafordíthatatlan nyugalmat ami ránk telepedett semmi nem zavarja. Aki meghalt, tegnap talán pont úgy toporgott egy temetésen, mint én. Ma meg már minden mindegy. Nincs több befizetendő számla, meg tilosban parkolás, nem kell vacsorát főznie, és lecseréltetni a téligumikat az autón. Bárcsak lenne, bárcsak kellene.

Eldobtam magamtól mindent, mindent ami nem igazán fontos. Repült a kampány, a politika, a falu, szinte minden, csak a családom maradt. Nagymamám, a drága, édes asszony, aki lassan kilencven éves lesz, anyu, aki néha már panaszkodik az egészségére, apu, akit olyan ritkán látok. De a legjobban a gyerekeim hiányoztak és a feleségem. Fájt a felismerés, hogy egyszer én fogok ott feküdni és ők állnak majd körülöttem. Fájt a felismerés, hogy csinálhatok bármit, egyszer meg fogok halni.

3 komment

Címkék: család gondolatok emlékek megtörtént

Ki az a Lányi András?!

2010.03.28. 09:41 Ivády Gábor

Szép ez a logó, nem? Én most láttam életemben először, amikor az Élőláncról kerestem képet a neten és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Pedig az Élőlánc egy hosszú évek óta bejegyzett párt. Zöldpárt. Azt mondják magukról. Lehet, hogy azok, nem ismerem a programjukat.

Lányi Andrást sem ismerem. Hallottam már róla, de soha nem találkoztunk, soha nem leveleztünk, és telefonon sem beszéltünk egymással eddig. Az utcán úgy mennénk el egymás mellett, hogy nem ismernénk fel egymást. Ennek tudatában teljesen jogos az a kérdésem, hogy: Ki az a Lányi?!

 

Ki az a Lányi, aki elhivatott zöldként arra szólítja fel az embereket, hogy ne szavazzanak az LMP-re?! Az Élőlánc, az ő pártja nem állított listákat, nincsenek képviselőik. Akkor miért ne?

A válasz egyszerű. Annak idején Lányi összeszólalkozott (fogalmam sincs, hogy min) néhány olyan emberrel, akik ma az LMP-ben politizálnak. Ennyi. Értik ezt?!

LMP-s politikusok úgy döntöttünk jó pár hónappal ezelőtt, hogy felvesszük a kapcsolatot az Élőlánccal hogy keressük az együttműködés lehetőségét, hiszen nagyon sok esetben azonosak a céljaink, mi zöldek vagyunk, ők annak mondják magukat. Mondtuk nekik, hogy a zöldség még nincs megfelelő módon képviselve, ezért fogjunk össze. Elutasították a megkeresést. Tudják miért?

A válasz egyszerű. Annak idején Lányi összeszólalkozott (fogalmam sincs, hogy min) néhány olyan emberrel, akik ma az LMP-ben politizálnak. Ennyi. Értik ezt?!

Vagyunk az LMP-ben töb százan, akik tényleg nem tudják ki az a Lányi. Nem tudjuk, hogy hány emberrel veszett össze életében, hány emberre haragszik, vagy haragított magára, nem tudjuk, hogy hány gyermeke van, szeret-e horgászni, szokott-e szivarozni, vagy kerékpárral jár-e, esetleg kocsival.

Csak annyit tudunk, hogy valami miatt vérig van sértve.  Egy-két ember miatt. A  sértettsége padig olyan mértékű, hogy képes belerúgni néhány ember miatt egy olyan pártba, amelynek sok száz tagja, sok ezer aktivistája, és sok tízezer szavazója van.

Nem haragszom Lányira, inkább tiszta szívemből sajnálom és szánom. Szomorú élete lehet, ha ilyen bosszúkon töri a fejét, mint például a legutóbbi nyilatkozata. ( http://www.magyarhirlap.hu/hatter/lanyi_vigyazat_atveres_ne_szavazzanak_az_lmpre.html ) 

És most sajnálom azt a 10 percet, amíg megírtam ezt a bejegyzést, és amit a gyerekeimtől vettem el, emiatt az ember miatt.

Bocsánat! Bocsánat Zsombor és Misi!

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika gondolatok

Plakátvédelem

2010.03.08. 14:36 Ivády Gábor

Kampány van. Úgy értem, hogy választási kampány. Óvakodnék tőle, hogy most elkezdjem elemezgetni a kreatívokat, sőt még a média-mix-ről sem tudok sokat mondani, hiszen még csak az elő-kampánynál járunk. Az viszont jól látható, hogy az utcák szabadtéri dühöngőkké váltak, hol Mesterházy kap pápaszemet, néhány szaftos felirattal, hol az egyes jelöltek megjelenését javítják ki egy-egy bajusszal, sok estben akkor is, ha éppen nőről van szó, vagy varázsolnak folytonossági hézagot a fogsorukra. Örömmel konstatálom, hogy sem horogkereszt, sem dávidcsillag, sem fallikus motívum nem jelent meg tömegével egyik párt plakátján sem, sőt szabadkőműves jelekkel sem találkoztam sehol. A rongálás azonban számottevő, és nem csak az összefirkált, hanem a letépett táblákat is figyelembe véve. Nehéz lenne mindenkinek elmagyarázni, hogy egy demokráciában nem ez a megfelelő mód a véleménynyilvánításra, és hogy ezzel csak a médiacég feladatát nehezítik meg, de gondolom azon a véleményen vannak, hogy az a cég is megérdemli, aki „ezeknek” dolgozik. Mintha egy kampányt csak ideológiai egyetértéssel lehetne futtatni. Persze, jó, ha egyeznek a vélemények, de ez főleg a kreatívoknál érdekes, ahol meg kell szülni a mindent tömören, ötletesen, és érthetően megfogalmazó reklámot, azonban a médiafoglalásnál nincs szerepe a politikai nézetnek. Ez szakma. Ahogy egyébként Ogilvy óta elég kevesen vesznek Rolls-t a reklámozóik közül, hogy meggyőződjenek a márka valódi tulajdonságairól, és szerintem itthon sem jellemző mondjuk az, hogy a Napsugár nyugdíjasotthonon dolgozó médiaszakemberek beköltöznének az intézménybe akár csak egy hétre is, így nem kell cigánygyűlölő, csendőrsapkás, sállal eltakart arcú embernek lenni ahhoz, hogy egy felületet lefoglaljon a Jobbiknak.

Na, de nem erről akarok beszélni. Vajon egy politikai jellegű óriásplakát kampánynál elég a 10%-os többlet gyártás? Vajon mennyivel kell drágábban árulni a felületeket, hogy a rendszeres újraragasztás beleférjen? Esetleg meg kell védenünk a plakátokat? Mondjuk ahogy a képen látható?

 

(Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy a képen látható képviselő-jelölt úrral nincs semmi bajom, az írás nem ellene irányul, sőt személyesen ismerjük egymást, és jóban vagyunk. Egyszerűen csak az ő plakátjával találkoztam ilyen kihelyezési formában)

1 komment

Címkék: politika reklám humor

A Rolls, a Répa, a Hóember és két füstölgő Nyuszi. Cső!

2009.12.15. 14:44 Ivády Gábor

Talán látták a Kate and Leopold című filmet, melynek majdnem egyetlen pozitívuma az igazi, lovagias férfit megtestesítő Hugh Jackman alakítása, aki a gigavádlis Meg Ryan kegyeit igyekszik elnyerni lenyűgöző stílusával.

Kate egy reklámügynökségnél dolgozik és „természetesen” rögtön kihasználja az időlyukon a sajátjához zuhanó, múltszázadbeli, arisztokratát. Ráveszi, hogy szerepeljen egy reklámfilmben, ahol egy vajat, vagy mi a rossebet akarnak rátukmálni a leendő vásárlókra. A forgatókönyv szerint a férfi mond valami szöveget, majd eszik egy kanállal a termékből (asszem mégsem vaj lehetett). A mi Leopoldunk elfintorodik, majd otthagyja az egész forgatást, mondván, hogy ő nem tudja azt a szart senkinek ajánlani, mert pocsék az íze. Amikor Kate értetlenkedik, akkor csak annyit kérdez vissza, hogy: Kóstoltad már?

 

Vajon nem-et kellett volna-e mondania az ügynökségnek egy ehetetlen undormányt gyártó, de nagy marketingbüdszével rendelkező cégnek? Túl kell-e látni a költséghatékonyságon, a meddőszórás minimalizálásán, a minél nagyobb coverage-en, és meg kell-e ízlelni a terméket is? Hol van a határ?

 

Vannak ügynökségek, amelyek nem vállalnak politikai ügyfeleket. Sajnos attól tartok, hogy nem az ideológia különbségek, vagy szakpolitikai kérdések miatt, hanem egyszerűen ma Magyarországon meghurcolják azt aki pártnak dolgozik. Tehát nem a termékkel van bajuk, hanem a saját üzleti jövőjükkel.

 

Vajon el kell-e vállalnia bárkinek is egy olyan hitelintézet reklámozását, amely előtt tűntettek az uzsorás magasságokat súroló kamatjaik miatt, akik kifejezetten a szegényebb, kiskölcsönökre apelláló réteget célozzák meg, tovább taszítva őket a szegénység, a mélyszegénység felé? Etikus-e heti 6-7 ezer forintos törlesztést hirdetni arra apellálva, hogy a sok figyelmetlen kuncsaft azt hiszi majd, hogy havi összegről van szó, és csak a szerződés megkötése után jön rá a turpisságra, amikor a cég pénzbehajtója minden héten az otthonában kopogtat? Ha David Ogilvy vett egy Rolls-Royce-t, hogy hitelesen tudja a terméket reklámozni, akkor felvettek-e a reklámmenedzserek is kölcsönöket ennél a cégnél, hogy hitelesen tudják hirdetni a hiteleiket?

Attól tartok, hogy nem. Az reklámszakmabeli erkölcs nem ennyire érzékeny. Talán egy tálib hirdetés amely dzsihádra szólít fel már túl van a határon, de ez még simán belefér. Nem kell mást tenni, mint a szakmaiságra hivatkozni, meg hogy egy reklámügynökségnek nem a termékfejlesztés a feladata, hanem hogy minél vonzóbb hirdetéssel, minél több embert vegyenek rá a használatra, és ez minél kevesebbe kerüljön az ügyfélnek.

A lényeg azonban abban van, amit a kisfiam kérdezett akkor, amikor a tévéreklámban két nyuszi meg akar enni egy répát, majd felfedeznek maguk mögött egy hóembert, akinek nincs orra, így odamennek és a répa egyik felét odaadják, mert szerencsétlennek éppen „csak egy kicsi hiányzik”.

A kisfiam pedig azt kérdezte, hogy a két nyuszi, miért eszi meg a hóember orrát, és miért csak a felét adják neki vissza?

Azért kisfiam, mert manapság a hóembereknek nem jár eleve orr, a répa másik fele pedig a kamat, amit már rögtön az elején elvesznek. Jövő ilyenkorra pedig már szeme sem lesz szerencsétlennek, mert a két nyuszi behajtja tőle valami THM-re hivatkozva, utána pedig azokkal fognak fűteni a jó meleg kis otthonukban. De ne izgulj, hamarosan jön a húsvét (meg a vadászidény)!

Ő pedig elballag a szobájába, miközben azt énekli, hogy „hóembernek se keze, se lába, hóembernek pici szeme szén, lustán pislant, fadugó az orra…”

1 komment

Címkék: kritika reklám gondolatok

Yacht Life

2009.12.15. 11:31 Ivády Gábor

Én már akkor fuldoklom, ha valaki vizet spriccel a szemembe. Nem víziszonyom van, úszni is tudok, de a közeg olyan távol áll tőlem, mint a pacalpörkölttől a rozskenyér. Erősen töröm a fejemet, hogy ültem-e már valaha hajón a balatoni kompon kívül. Igen, rémlik, mintha ugyancsak a Balcsin ringatóztam volna egyszer, sőt, most jut eszembe, hogy egyszer Horvátországban is hajókáztam a legjobb barátom invitálására. Tulajdonképpen nem is volt rossz, bár én egy kissé korlátozva éreztem magam a szabadságomban. Ez milyen érdekes, hiszen a hajósok nagy észe biztosan azt mondja, hogy annál nagyobb szabadság nincs, mint vitorlázni a tengeren, hiszen övéké a végtelen, és az egész világ, hiszen arra mennek, amerre akarnak. Jó-jó, ezt értem, de azért csak hozzá vagyok láncolva egy néhány tucat négyzetméternyi alapterületű szerkezethez! A hajó bármerre mehet, na de én?!

Persze el is hagyhatom a hajót, de ahhoz meg kell várnom, míg kikötünk valahol, illetve a tengerbe is ugorhatok egy kis fürdőzésre, de szerintem a sós víz tésztafőzésre és nem úszásra való.

Ilyen hozzáállással, ekkora prekoncepciókkal fogadtam el az egyik barátomtól a Yacht Life magazin egyik számát. Nem akartam megbántani, ezért nem utasítottam vissza, de sajnáltam a papírt, a festéket, amit most miattam elpazarolnak. Arra gondoltam, hogy lehetne csinálni az után gyűjtőhelyeket, ahol bárki lerakhatja a kiolvasott újságját, magazinját, és akkor más is hozzájutna olyan sajtótermékekhez, amelyek egyébként teljesen érdektelenek a számára, de egyszer talán azért belenézne.

Ha már a kezembe került, gondoltam a hirdetések miatt mindenképpen belekukkantok (ez foglalkozásbeli ártalom), no meg nem is rossz tájékozódni, hátha egyszer megjelenik az ügynökség ajtajában Hook kapitány, hogy szeretné egy hirdetéssel elérni az elveszett gyermekeket.

A borító belső oldalán rögtön egy bankhirdetés van, amelyik egy olyan kart mutat (háttérben egy iránytűvel), amin van egy kapcsoló, UP és Down felirattal. Röhögök magamban, hogy ezzel akkor most repülni is lehet, vagy a hullámokat irányítja joystikkal a kapitány? Hö-hö. A hirdetés egyébként nagyon igényes. Tartalomjegyzék jön, képekkel, egyik hajó a másik felett, az egyiknek nincs vitorlája, a másiknak van, kb. ennyi a különbség. A vitorlanélküliek jobban tetszenek, mert félnék, hogy fejbe vág az a rúd, ami a vitorla alján van és állandóan ide-oda csapkodja magát, de az ereimben meg zöld vér folyik, szóval ha kicsit jobban érdekelne a dolog, akkor dilemmázgatnék, így viszont továbblapozok.

Először egy vitorlást mutatnak be, gyönyörű képekkel (szövegbe nem olvasok bele), de nem kezd el vérezni az orrom a hirtelen magasra szökött vérnyomásomtól. Már éppen úgy venném a kezembe a magazint, hogy hátulról előrefelé végigpörgessem, és nem egyesével lapozgatok, de adok neki még egy esélyt.

A következő oldalon egy szobabelsőt mutatnak. Nem mondom el tudnám képzeli az otthonomnak, de mi köze ennek a magazinhoz? Lapozok. Basszus, hiszen ez egy jacht belseje! Micsoda hálószoba! Étkező hátul a nyitott fedélzeten, pamlagok, és bárpult, na és a fürdőszoba…! Hevesen lapozok tovább, átugrom a különböző szögben fekvő vitorlásokat bemutató fotókat, majd egy újabb jacht. Gyönyörű! Kisebb, mint az előbbi, de döbbenetesen fel van szerelve. Az sem érdekel, hogy fehér minden, mert gyönyörű (vagy ezt már írtam?), ezt még a gyerekek sem tudnák összepiszkolni. Beleolvasok a cikkbe. Jézusom, hiszen ezt arra építették, hogy minél nagyobb élményt nyújtson egy film megnézése! Szórakoztató központ! Én meg be akartam költözni a gyerekekkel, miközben nem is arra való! Lapozok tovább, újabb vitorlás, nem érdekel, haladjunk, haladjunk, de…álljunk csak meg egy pillanatra! Hiszen ez is gyönyörű! És micsoda kényelem ebben is! Lapozok tovább, és arra riadok, hogy a billentyűzetre csöppen a nyálam. Hiszen én akarok egy jachtot! Én olyan gazdag akarok lenni, hogy csak azért legyen egy hajóm, hogy a haverokkal azon nézzük meg a focivébét, vagy a Macskafogót, vagy akár a Süsü összest extrával. Én ott akarok ébredni, azokban a hálószobákban! Még hogy hozzá vagyok láncolva, néhány tucat négyzetméter alapterülethez? Bárcsak lennék! Ki a rossebnek fordulna meg a fejében, hogy elhagyja ezeket a gyönyörűségeket?! Ha Greenpace-nek lenne egy olyan akciója, ahol valami ellen való tiltakozásul ilyen jachtokhoz láncolják oda magukat, akkor azonnal jelentkezek aktivistának.

Húúú, próbálok lecsillapodni. Jachtom nem lesz még egy darabig, ezt tudom, de most akkor mit csináljak? Vegyek jacht-szimulátort, vagy ragasszak képeket a wc falára és adjak magamnak napi 5 perc álmodozást?

Esetleg fizess elő a magazinra! – mondja a barátom, én meg ott vergődök a képzeletbeli jachtjának oldalán, a pecabotja végén, számban a csalival, amit rendesen benyeltem.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika humor gondolatok önkritika

Rágó

2009.10.27. 12:40 Ivády Gábor

A minap egészen intim kapcsolatba kerültem egy idegennel. Talán perverz, vagy aberrált lehetett, mindenesetre úgy próbált meg orális kontaktusba kerülni a fenekemmel, hogy a rágóját egy széken hagyta és én beleültem. Ettől már tényleg csak egy lépés, hogy a nyálával átitatott rágót kiiktatva, közvetlenül cuppanjon rá a hátsómra, bár ettől is legalább annyira borzongok, mint a rágós történettől, de legalább kevesebb bosszúságot okozna vele. Nem akarom az olvasókat a részletekkel undorítani, csak annyit üzennék ismeretlen barátomnak, hogy ha ez csak a kezdet volt, akkor szóljon, és szívesen küldök neki vizelet, vagy széklet mintát, hogy további igényeit a velem való fizikai kontaktus nélkül is ki tudja elégíteni. 

1 komment

Címkék: kritika humor gondolatok megtörtént

Politikusi jellemrajz

2009.10.06. 22:13 Ivády Gábor

 

Jellemrajz (Nagy Lajos után szabadon):

A POLITIKUS

A politikusok faji besorolása még ma is vita tárgyát képezi. Gerinc hiányában sokan a puhatestűek törzsébe, azon belül (mivel ők is a maguk által kiválasztott nyálkán haladnak előre) a csigák osztályába sorolják, pláne amiért testük nekik is fejre, lábra és zsigerzacskóra (más szóval zsebre) tagolódik. Akár csak a csigáknál jellemző szervük a köpeny - hátoldalon levő bőrredő - melyet előszeretettel forgatnak. Testük legfontosabb szerve a zseb, mivel agy, szív és gerinc hiányában ez a szervük irányítja minden cselekedetüket.

 A politikus nagyon veszélyes állat! Gyermekek - felnőtt kísérete nélkül – soha ne közelítsék meg őket, mert gyógyíthatatlan ideológia fertőzést kaphatnak, melynek végső stádiumában ők is politikussá válhatnak. Mindenekelőtt azonban saját fajtársaikra jelentenek veszélyt, mert míg a többi élőlényt csak eltiporják, megalázzák, becsapják, addig fajtársaikat - nem táplálkozási céllal – akár meg is ölik. Általában hátulról támadnak és ehhez olyan mértékű megtévesztési tárházzal rendelkeznek, melyről most azért nem írok, mert a horgászati nagy lexikon második kötete a Csali, egy egész fejezetet szentelt nekik.

A politikusok etetése szigorúan tilos! Így is az Önök kenyerét eszik, de a direkt módon történő élelmezéssel az egyébként sem kis mértékű mohóságuk tovább nő.

Szájszervük nagyon fejlett ami nem meglepő, mivel ez az egyetlen használható testrészük. Kommunikációs készségük átlagon felüli, melyet az álcázás, a táplálékszerzés, az utódnemzés és szavazatoptimalizálás érdekében bárhol és bármikor használnak. Kísérletek kimutatták, hogy álmukból felriadva is képesek beszédeket tartani, így megállapíthatjuk, hogy ez nem tudatos, hanem ösztönös tevékenység és a kommunikáció témájától teljesen független.

A kakukkal és a szarkával is mutatnak némi rokonságot, hiszen más színű fajtársaik fészkébe is becsennek a saját tojásaikból, majd szarkaként onnét lehetőleg mindent ellopnak.

A bezártságot nehezen tűrik, ezért annak veszélyekor különös védekezési mechanizmust találtak ki, először vizsgálóbizottsággá formálódnak és elterelik az ellenség figyelmét, majd mentelmi jogukra hivatkozva kicsúsznak a szoruló fenyegetés alól.

Rengeteg színben megtalálhatóak, néhányan még változtatgatni is tudják azt. Állítólag láttak egy példányt Heves megyében aki narancssárgáról pirosra változott, de ez még a politikusok erkölcsi mércéje alapján is elítélendő, pedig ez már igazán a skála legalja, így egyenlőre meg nem erősített tényként kezeljük a hírt.

Közlekedése, tájékozódása: Fejletlenebb fajtársaik földön csúszva, állandó nyálkacsíkot hagyva maguk után, a fejlettebbek többnyire luxusautón (és a földtől elrugaszkodva) közlekednek. Tájékozódásuk nincs, nekik teljesen mindegy merre tartanak, mert mindig utólag magyarázzák meg, hogy ahol vannak az volt az úti cél. Mozgásuk jellegzetes, lefelé soha nem nézve (ezért mindenkin áttiporva) fejüket felfelé tartva nyelvüket magasra kinyújtják (a kígyókhoz hasonlatosan) és addig mennek míg ízlelőbimbójuk nem érez valamilyen szilárd tárgyat. Mivel - ahogy azt korábban említettem - nem csak a föd szintjén, hanem attól elrugaszkodva is képesek helyváltoztatásra, ezért a szilárd tárgy a leggyakrabb esetben egy kifejlettebb fajtársuk testének hasi oldala, mely a végbélnyílás közelsége miatt se nem túl esztétikus, se nem túl higiénikus látvány.

Friss hír: Állítólag tudósok felfedeztek egy teljesen új politikusi fajt, de még alig néhány példány van belőlük. Azt mondják, ezek gerincesek.

3 komment

Címkék: politika kritika humor gondolatok

Vasököl

2009.10.06. 22:12 Ivády Gábor

 

A minap olvastam ezt a kis megállapítást.

Asszociációba fordult aggyal, gondoltam kommunizmusra, rendszerváltásra, pártokra.

Csak nekem erős a párhuzam?

"A szénnek közönséges hőmérsékleten nincs oldószere. Néhány megolvasztott fémben azonban többé-kevésbé oldódik. E szempontból legfontosabb az olvasztott vas, mert ez a szénből aránylag legtöbbet old fel. A szén egy része a vassal vegyületté egyesül, más része azonban változatlan marad és lehűtés közben az oldatból szén alakjában válik ismét ki."

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor gondolatok

Gap

2009.10.06. 22:11 Ivády Gábor

 

Szeretem az éjszakát.

Olyankor a tegnapot már elfelejtheted, a holnapra pedig még nem kell gondolnod.

Az események ekkor tisztelegnek az idő előtt hallgatásukkal.

Minden alszik és ami lényegesebb, hogy nyugodtan és kiszámíthatóan pihen a világ.

Alszanak az emberek, nem kérdeznek, nem sírnak, nem nevetnek, nem hangoskodnak és nem hallgatnak tudatosan.

Nem vár el senki senkitől semmit.

Még a kutyám is alszik, ő sem fog ugatni, mert nincs miért.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok

Vörös Nyilak

2009.10.06. 22:10 Ivády Gábor

Egész gyermekkorom azzal telt, hogy a barátaimmal együtt vadászpilótának készültünk. Ha csizmát húztunk, azt pilótacsizmának képzeltük, ha leckét írtunk akkor repülési tervet írtunk, ha bicikliztünk akkor repültünk. Mámoros évek voltak ezek.

Egyszer Gyula és Pufi úgy döntöttek, hogy eljátszák a Vörös Nyilak (Red Arrows) műrepülő csapat bemutatójának egyik látványos elemét: két repülőgép egymással szembe repülve az utolsó pillanatban térnek ki egymás elől. A légiparádékon ilyenkor felhördül a tömeg, mert az általuk húzott füstcsík amint elhagyják egymást összekeveredik, ami még közelibbnek hiteti a két gépet egymáshoz.

Tehát ott álltak egymással szemben Pápán a Lenin lakótelep 29-es tömbje mellett a garázsok előtt. A látási viszonyok jók, ugyan esett korában az eső, de az idő tiszta (néhány tócsa a kifutón), pilóta nyelven mondva jó a látás. Gyula is és Pufi is azonos repülőben ültek (Csepel Camping bicikli). Én voltam  a repülés irányító, ők a Vörös Nyilak. Felszállás előtti utolsó megbeszélésként egyeztettem velük: Torony: De tényleg az utolsó pillanatban térjetek ki, jó?! Pilóták: Rendben. Torony: Pufi, te jobbra térj ki, vetted? Pufi: Jobbra térek, vettem. Torony: Gyula, te balra térj ki, ok? Gyula: Balra térek ki, utasítás nyugtázva. Torony. Felszállás engedélyezve!

Mindketten nekilódultak. Elég messze álltak meg egymástól, hogy jól be tudjanak gyorsulni és szó se róla ez sikerült is nekik. Komolyan mondom, hogy emlékeim szerint még a madarak is megálltak a levegőben és lélegzetvisszafojtva várták az eseményeket. Még 5 méter. Látom a szemeikben az elszántságot, eddig egymás arcát néztek, de most már a repülőgép orrára koncentrálnak. Még három méter. Már nem tekernek, csak száguldanak egymás felé. Még egy méter. Megkezdik a manővert. Mind a ketten ugyanabba az irányba fordulnak! Hatalmas csattanás, a pilóták gép nélkül szállnak a levegőben. Pufi az aszfalton, Gyula az egyetlen olyan pocsolya közepén landol ami fellelhető a környéken. A tornyban néma csend és döbbenet. A közönség (egy nyugdíjas katonatiszt) felhördül. A kamerák ráfokuszálnak a pilótákra, akik végre megmozdulnak. Minden tagjuk fáj. Gyula a mellkasával letörte Pufi kormányrögzítő bakelitcsapjának tetejét (az köztünk szólva nem semmi!), Pufi arcán alig van bőr. Azonnal berendelem őket a toronyba (odaszalad hozzájuk a torony) kielemezni a repeseményt. Kiderül: én hibáztam. Egymással szemben állva ami az egyiknek jobb, az a másiknak bal. Ugyanarra térítettem ki őket!

Mindenki szerencséjére nem lettem repülésirányító.

2 komment

Címkék: humor emlékek megtörtént

Bungee Jumping

2009.10.06. 22:09 Ivády Gábor

Ugrottam!

Adrenalint könnyeztem, míg az egyre süvítőbb szél új redőket rajzolt az arcomra. 

Megszűnt körülöttem a világ; csak én voltam és a végtelen szabadság. 

Zuhanás közben beleharaptam a repülésbe, karmoltam a szabadesés hátát, a józan ész pedig lent duzzogott a földön.

Amíg a realitáson hasadt repedésbe vetettem magam, szétzúztam a szépen felépített értékrendemet, leszakadtak rólam a rámszáradt dogmák. Jól esett!

Legközelebb a szemem is kinyitom! 

1 komment

Címkék: humor gondolatok önkritika megtörtént

Vajon a tenger medre félig tele van, vagy félig üres?

2009.10.06. 22:08 Ivády Gábor

Vasmacska vagyok. Itt fekszem a tenger fenekén.

 

Valaha egy óceánjáró éke voltam. Szolgáltam őt hűségesen, ha megkért víz alá buktam és megállítottam, ha kérte visszabújtam odúmba és feszülten vártam következő parancsát. Nem szóltam, nem visítottam, nem zörögtem hangosan, pedig a sós víz csípte a szemem, a láncom olyan szoros volt, hogy majd megfulladtam, a tagjaim pedig úgy elgémberedtek a mozdulatlanságban, hogy a csobbanáskor felüdülés volt a hideg víz ölelése. Nyáron szárazan izzottam, télen fagyosan vacogtam és amikor végre olyan helyre értünk amikor a tengeren kívül mást is láthattam volna akkor rendre a víz alá küldtek. Ha sokáig maradtunk akkor undok kagylók és csigák tapadtak rám, a bőrömet rágták, a karmaimat harapdálták. Na és az a sok iszap, meg homok. Úgy összekarcolták a szemem fehérjét, hogy soha nem fogok már rendesen látni, bár nekem ez már mit sem számít. Itt fekszek mélyen, teljes sötétségben, még csak nem is dereng a napfény akárhogy nézek fölfelé.  A hajóm bajba került, hatalmas viharba és mint végső menedék engem kértek meg rá, hogy tartsam a testét egy helyben. Gyötrelmes küzdelembe kezdtem. A felszínen méteres hullámok háborogtak és mint a bika a hátán ülő embert úgy próbálta meg a víz ledobni magáról a hatalmas óceánjárót, miközben az ég azzal segítette, hogy dörgő villámokkal törte meg azoknak a lelkét akik addig még nem rettegtek a haláltól. Lent a fenéken csend volt és nyugalom, apró, színes halak nézték értetlenül, hogy miért dobálom a testem ide-oda, miért űzöm el a csendet fémes csikorgásommal, miért karmolok bele úgy a fenékbe, hogy hosszú, több száz méteres csíkot vések magam mögött felszakítva korallokat, sziklákat és miért kavarok akkora port, hogy az orrukig sem látnak. Én azonban csak borzoltam a hátamat, cibáltam a kötelékeimet, miközben a láncon keresztül hallottam a gazdám fájdalmas nyögéseit és egyre fáradó testének roppanásait, míg hirtelen megszűnt minden hadakozás. Azóta itt fekszem magányosan, bár emlékeim szerint a hajó is itt kell hogy legyen a közelemben, de meg sem próbáltunk szólni egymáshoz. Kudarcot vallottunk mind a ketten és most mint a háborús bűnösök akiket legyőztek az erősebbek várjuk a halált a világ legmélyebb halálsorán.

Valaha egy óceánjáró éke voltam. Olyan gyönyörűen fénylettem az oldalán, hogy egyesek szerint csak azért építettek körém hajót, hogy az körbevihessen a Földön mindenkinek megmutatni tökéletesre formált testem. Én voltam a parancsnok, mindenki engem szolgált. Csöndes voltam, de a szavamra azonnal odafigyeltek, ami helyénvaló volt, hiszen rendet kellett tartanom a hajómon. Tudta mindenki, hogy ha én nem döntök úgy, hogy a felszínre jövök akkor nem lesz indulás és akárhányszor a mélybe vetettem magam a hatalmas óceánjáró úgy cövekelt le, hogy a legerősebb motor sem tudott mozdítani rajta. Hálás voltam a tervezőmnek, mert akkora hajót kaptam születésnapi ajándékként, hogy arra tátott szájjal néztek a sokkal kisebb kollégáim a többi kis bárka oldaláról. Ha úgy tartotta kedvem, akkor napoztam és barnára süttettem magam, de ha túlhevült a testem akkor egy gyors csobbanással hűsítettem le magam. Mivel olyan kemény vagyok mint a vas, ezért még a csontig hatoló hideg sem érdekelt, csak a hajómat és a legénységemet sajnáltam ha ilyen helyen jártunk. Nagyon szeretek búvárkodni.  Ha türelmesen ülünk a fenéken, akkor még azt is elérhetjük, hogy csigák és kagylók másszanak ránk és akkor olyan közelről láthatod őket mint ami nagyon keveseknek adatik meg. Aztán szerettem mindenféle bolondos alakokat rajzolgatni a homokba, amit aztán egy áramlat – a kérésemre-  elmosott, így tartva meg az élményt magamnak és annak a néhány szerencsésnek aki éppen akkor arra járt. Egyszer éppen délutáni szunyókálásomból arra ébredtem, hogy úgy billeg a hajóm ide-oda, hogy még nekem is hányingerem lett a himbálózástól. Tűrtem egy darabig, de amikor az émelygés már erősen úrrá lett rajtam fogtam magam és a vízbe ugrottam. Lenn aztán csend volt és nyugalom, de a hajóm a láncon keresztül úgy rángatott, hogy kezdtem felbőszíteni magam. Senki nem piszkálhatja büntetlenül az oroszlán bajszát, így egy hirtelen mozdulattal letéptem magam róla, de úgy, hogy belőle is kiszakítottam egy darabot. Megérdemelte, hogy itt süllyedt el mellettem. Most még várok egy kicsit, nézegetem a halakat, de leginkább alszom egy nagyot, mert kimerített a sok utazás, aztán majd a tervezőm eljön értem és épít körém egy még nagyobb hajót.  

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom gondolatok

Korrekt ajánlat a MÁV-nak (vagy BKV-nak)

2009.10.06. 22:07 Ivády Gábor

 

Én nagyon tudok titkot tartani!

Az önöknél "normál" esetben számított titoktartási pénznek is csak a felére tartanék igényt, és megígérem, hogy nem jár majd el a szám, ha üzleti titkokról faggat mondjuk a francia SNCF.

10% felárért azt sem kell elárulniuk, hogy mit kellene mindenki elől elhallgatnom.

Megegyeztünk?

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor

Mozi-baki

2009.10.06. 21:52 Ivády Gábor

Néhány éve történt meg velem az alábbi eset.

Párommal moziba mentünk, mégpedig egy igazi, nagy pesti multiplexbe. Ahogy azt minden rendes, hízásra itélt ember teszi, mi is bevásároltunk az aranyáron mért perecből, kólából, pattogatott kukoricából és biztos ami biztos alapon még egy kis gumicukor is megbújt a zsebemben. Mint szinte mindig, most is majdnem utolsónak értünk be, így egy kicsit kellemetlenebb mindenkit felállítani a sorban, de megúszhatjuk a kötelezően ránk eröltetett reklámblokkot. Egy szónak is száz a vége, szépen elhelyezkedtünk, én magam mellé vettem a popcorn-t, ölembe a perecet és a karfa végén található pohártartóba beillesztettem az XXL-es Light kólámat és izgatottan vártam a filmet.

A Warner Brothers embléma még szinte meg sem jelent amikor én már bőszen fogyasztottam a jóléti társadalom szimbólumait, tapostam a globalizáció ösvényét és építgettem az egykori kockás hasam köré a zsírpárnákat. Akár hányszor ittam egyet, a mellettem ülő férfi először furcsán, majd rosszallóan nézett rám. Higgyék el, nem szürcsöltem! Még gondolkodtam is rajta, hogy ha chips-es zacskóval csörögnék, vagy csámcsognék azt megértem, de mit bántja őt az ha igyekszem egyensúlyban tartani folyadékháztartásomat. Még az is eszembe jutott, hogy talán azért aggódik, hogy ha ilyen ütemben öntöm magamba a barna löttyöt akkor majd ki kell mennem a mellékhelységbe ezzel megfosztva őt a film zavartalan élvezetétől. Majdnem szóltam neki, hogy ne aggódjon, sokkal tovább is ki szoktam bírni. Aztán már megjegyzéseket is tett a mellette ülő hölgynek, először halkabban, majd már úgy, hogy én is hallottam: "nézd, már megint iszik!" "hihetetlen egy alak!"

Innét kezdve a filmmel már mit sem törődve direkt úgy nyúltam a pohárért, hogy az el ne kerülje a figyelmét, majd miközben kortyolgattam kissé feléhajoltam és mélyen a szemébe néztem, sőt még a szemöldökömet is felhúztam, hogy na akkor most mi is a baj? Alig vártam a vetítés végét, hogy megbeszéljem vele a dolgot, de mire észbe kaptam ők már nagy lendülettel odébbálltak.

Gondoltam utánaszaladok, ezért sürgettem a páromat, hogy gyorsan szedjük össze a kajamaradékokat és az üres poharakat amikor szólt, hogy ott felejtettem a kólámat a kettőnk közti tartóban. Mondtam, hogy az az övé, én a másik oldali tartót használtam. Mondta, hogy ő is. Szóval egész mozi alatt a mellettem ülő srác italát fogyasztottam, ráadásul amikor ez neki nem tetszett akkor igazi paraszt módjára még felé is hajoltam, felhúztam a szemöldököm, stb. Utána akartam szaladni az érintetlen kólámmal és elnézést szerettem volna kérni, de már nem találtam őket.

Most, így évek mulva itt kérek tőlük bocsánatot!

 

5 komment

Címkék: humor önkritika megtörtént

És az országban a törékeny falvak...

2009.10.06. 18:47 Ivády Gábor

Van egy süket-néma ismerősöm. Nem tud egyetlen hangot sem kiadni, a hangszálai nem alkalmasak rá, mégis ha valami nagyon fáj neki, akkor egy, az ember szívéig hatoló kiáltás, vagy inkább sikoly hagyja el a torkát, amely nem túl hangos, de mi, akik szeretjük és akiknek Ő fontos még a legnagyobb zajban is mindig meghalljuk. Valószínűleg a levegőt préseli össze oly módon, ahogy a beszélni tudók képtelenek megtenni.

Egy csendes kis faluban élek a Mátrában, messze a nagyvárosoktól, messze a fővárostól és legmesszebb az Országháztól. Akik jártak már ilyen településen és meg is szálltak egy-két éjszakára azok nagyon jól tudják, hogy mit is jelent ez a csend. Olyan halk, olyan szelid hangot ad ki a község, hogy a városiaknak kell legalább egy nap mire megszokják; az első éjszakájuk nem is telik el mély pihenéssel. Nyomasztó a csend. Hozzá kell szoknia a hallójárataiknak a vidéki élet “zsivajához”, ahhoz, hogy a falu másik végén csaholó kutya is olyan mintha a kapunk előtt torzsalkodna. Így télen azonban az ebek sem ugatnak, estefelé még a hópelyhek koppanását is lehet hallani, de tiszta, hideg, csapadékmentes időben “üvölt a csend”, amelyet nehéz némán elviselni. Nem tudom, hogy hidegben jobban terjed-e a hang mint melegben, lehet-e bármi köze a sötétségnek a hangerőhöz, de a téli faluhoz képest a nyári tele van mindenféle zajjal. Persze csak fül, vagy inkább hallgató kérdése, hogy különbséget tud-e valaki tenni zsivaj és érthető üzenet között. Vegyük például a harangozást.

Harangoznak reggel, délben és este. A déli és az esti között az a különbség, hogy este a harangozás befejezése után még “kondítanak” egyet a kis haranggal. Amikor halott van a faluban, a harangozásból még azt is meg tudjuk mondani, hogy férfi, vagy nő-e a halott. Ilyenkor először mindig a nagy haranggal kezdik, a kicsi ekkor még néma marad. Kettőt csendítenek a naggyal, majd ezt követi egy nagyon rövid szünet, aztán megint kettőt, megint rövid szünet és ha nincs több csendítés hanem kezdődik a harangozás akkor női halottunk van, ha még kettőt csendítenek akkor férfi. Ez csak figyelem és fül kérdése, aki nem itt él nem hallja meg. Aztán másképp ugat a kutya ha ember és másképp ha róka van a közelben. Ez is csak figyelem és fül kérdése. Persze nem várhatjuk el senkitől, hogy ezeket az apró részleteket ismerje, hogy elég érzékeny legyen a hallószerve az árnyalatnyi különbségek elkülönítésére, de talán nem lenne nagy kérés, hogy legalább az akarat legyen meg ahhoz, hogy az egészre, mint egy nagy egységre figyeljen. Mert a kistelepüléseknek van egy alapzöngésük is, mely tartalmazza mind a harangszót, mind a kutyacsaholást, de benne rejlik az éppen aktuális időjárás, az idei termés minősége és mennyisége, a patak vízszintje, az elmúlt farsangi bál forgataga, a lakosok minden panasza és öröme és minden fogösszeszorított kapavágás is amely cserzetté teszi a tenyerünket. Ezt már illik mindenkinek meghallania.

A szakemberek a hallás taglalásánál azt mondják, hogy a hallószervünk feladata a hangokat tudomásunkra juttatni, bennünk hangérzéseket kelteni. Ezt nem csak a hangadó testek által keltet levegőhullámokkal lehet elérni, hanem például a fülbe vezetett elektromos árammal is. Ezek szerint ezen érzékszervünk több kell hogy legyen mint aminek eddig gondoltuk. Vajon meg lehet-e hallani hangulatot, vagy annak változását? Vajon mi kell ahhoz, hogy ezen képességünket tovább fejlesszük? Vajon el tudjuk-e csitítani magunkban a hangoskodó énünket, amely legalább annyira süketté tehet bennünket mint a bevezetőben említett barátomat, hogy másra tudjuk figyelmünket fordítani?

Itt lenne az ideje elgondolkodni ezen, mert a vidéki kistelepülések segítségért kiáltanak. No nem hangosan, mert azt sose szoktuk, hanem csak mint a néma barátom, a levegőt préselve, alig hallhatóan, de az életünkért könyörögve, mert most már higgyék el nagyon fáj. Fáj, hogy nincs kisiskolánk, fáj, hogy nincs postánk, fáj, hogy egyre értelmetlenebbnek tűnnek a mindennapjaink és kilátástalanok a holnapjaink, fáj, hogy ez rajtunk kívül senkinek sem fáj. Mit kell tennünk, hogy a döntéshozók hallójárataiba jutó ingerek között egy kis helyet mi is kapjunk? Miért kell ehhez tüzet gyújtanunk, aláírást gyűjtenünk, utcán masíroznunk? Mondják meg, hol fogják a csendet hallgatni ha mi már nem leszünk? Mondják meg, hogy ha a kistelepülésekért szól majd a halotti harangszó, előtte hányat csendítsünk?

Ha most lehunyják a szemüket és jól fülelnek, akkor hallhatják miről beszélek, de siessenek, mert már nem tart soká…

( a képre kattintva József Attila Levegőt című versét olvashatják, külön kiemelném az ötödik versszakot!)

1 komment

Címkék: politika kritika gondolatok ivád

Emlékfoszlány - Diploma előtt

2009.10.06. 10:37 Ivády Gábor

Egész éjjel viaskodtam magammal, hogy inkább pihenjek a másnapi államvizsgára, vagy igyekezzek még egy-két tételt átnézni azok közül amelyeknek már a címét sem értettem és félretettem azzal, hogy akkora lúzer úgysem leszek, hogy pont azt húzzam. Mivel ezekből a tételekből volt több, ezért hajnalig csomóztam gordiuszokat az agyamra, majd hullafáradtan beültem az autóba és elindultam Pestre. Frissen borotvált arccal, lenyalt hajjal, kezemben egy, szemem alatt két bőrtáskával, jóval a megadott idő előtt értem a főiskolára. Direkt. Gondoltam, majd szépen megkávézgatok, elfoglalom a legtutibb megfigyelői helyet a terem közelében, ahonnét gyors szökkenéssel az ajtónál teremhetek, ha úgy látom jónak, de ahol el is tudok rejtőzni mindenki elől, ha a villámstratégia úgy kívánja.

A portás kérdőn néz rám, hova megyek, mondom államvizsgázni, ő mosolyogva mondja, hogy az első emelet mittudoménhányas szobájában lesz. Megköszönöm, közben morogva duruzsolom magamnak, hogy most könnyű kiröhögni, de néhány óra múlva már diplomás ember leszek, ő viszont soha nem lesz az – és az sem zavar, hogy mennyire szánalmas a portásokról alkotott prekoncepcióm.

Én vagyok az első! Megnézem a kiírást, hogy milyen a bizottságom összetétele, de mivel csak vizsgákra jártam be, ezért még a nevek sem mondanak az égvilágon semmit. Körülöttem meg csak az üres folyosó, sehol egy pedálos, nyaller akitől információkat nyerhetnék. Leülök, előveszem a jegyzeteimet, szépen kirakom egymás mellé az asztalra, eljátszom, hogy tételt húzok, közben kávézgatok, a táskámban megtalálom Müller Péter Madárember című könyvét, nekiállok olvasni. Kilenckor kezdődik az egész felfordulás, most alig múlt el hét, szóval az alsótájéki görcshöz képest a lehető legkényelmesebben lazulok. Elszundítok. A fenét szundítok, olyan mélyen alszok, hogy a saját horkolásomra riadok. Negyedtízkor. A sok rohadék nem volt képes felébreszteni, negyedórája tart az eligazítás a termekben, én meg itt folyatom a nyálam a nyakkendőmre! Kopogok, nyitnék be, az ajtó zárva. Az lehetetlen, hogy ekkora lenne a szigor! Elnéztem a termet! Rohanás a tanszékre, leellenőrzöm a teremszámot, futás vissza – eddig is jó helyen jártam. Spuri vissza, megkérdezek valakit, hogy most mi a csuda lesz, az lehetetlen, hogy három év szívás után itt nyalok el. A tanszéken senki. Persze, hogy senki, hiszen mindenki be van osztva valahová vizsgáztatni! Újra a terem előtt zihálok, a nyakkendőm félrecsúszva, hátamon folyik a víz, az ingem lucskos, sorban tépem fel a többi terem ajtaját. Mind be van zárva. A tanszék elé visszaérve úgy érzem mintha egy Cooper teszten futottam volna 3500 métert, a köhögő roham közben azon szitkozódom, hogy az én rohadt drága tandíjamból tudtak ekkora épületet megálmodni. Mivel megszólalni úgy sem tudok és ideje lenne lehiggadni, várok. Közben még egyszer leellenőrzök mindent a kiíráson. A nevem Ivády Gábor. Igen, ez kétségtelen, nincs a csoportban sem másik Ivády, de még Gábor sem, ez az én lapom. A terem száma stimmel. A kezdés időpontja 9 óra. A dátum stimmel. Illetve ma hétfő van, oda meg kedd van írva. Megnézem a naptáramat: a dátum sem stimmel. Egy nappal korábban jöttem.

A portás csak annyit mond: Holnap találkozunk?

 

Szólj hozzá!

Címkék: önkritika megtörtént

Tisztelet

2009.10.05. 11:09 Ivády Gábor

Furcsa álmot láttam az éjjel. Magas hegyek közt egy zöldellő völgyben sétáltam, lábamon saru, testemen tóga, mellettem pedig egy hallgatag bölcs. A tiszteletről kérdeztem, hogy kit kell igazán megilletni ezzel, ki érdemli meg leginkább a földön, de ő nem válaszolt, csak karon fogott és egy domb tetejére vezetett melynek tövében furcsa sokaság gyülekezett.

Mindenki a maga igazát bizonygatta, szerették volna a többiekkel elhitetni, hogy ők a legrátermettebb teremtmények a világegyetemben, ők érdemlik a legtöbb tiszteletet. Sokan tolongtak a szent asztal körül, melyre mindig egy valaki állhatott fel szólásra. Éppen egy szarvas szökellt fel és azt mondta: Én vagyok az ügyesség, az erő és maga az egészség! Testem vonala gyönyörű, öröm rám tekinteni, ki lehetne nálam érdemesebb a címre? Hatalmas fa lépett a helyére: mit kezdenél te nélkülem, ha nem engedném, hogy gida korodban zsenge hajtásaimat edd, akkor meg sem érnéd a nyár végét. Én vagyok a legrátermettebb! Évszázadokig állok szilárdan, ki nem tud mozdítani semmi a helyemről, hatalmasra növök és nélkülem még levegőtök sem lenne ami életben tart! Egy víztócsa nőtt egyre nagyobbra, majd amikor a fa is lemászott az asztalról, apró hullámok keletkeztek a felszínén ahogy a többiekhez szólt: Nem lennél fa ha én nem vagyok, még csak a magod sem kelne ki nélkülem, ott halnál szomjan ahol állsz és néhány év múlva csak emléke lennél a földi életnek. Mindannyitok szomját én oltom, ha kell esőt adok, ha kell kiáradok, majd visszavonulok, testeteket gyengéden megfürdetem, nyáron enyhe felfrissülést hozok, de ha kell megmutatom az erőmet is, elpusztítok mindent egy szempillantás alatt, vagy szépen lassan, évek alatt porlasztok el sziklatömböket. Tűz gyulladt hirtelen, harsány hangon vette át a szót. Csak megjelentem és máris elillantál, ahol megjelenek, ott a víz a felhőkig menekül. Én vagyok minden energia őrzője, belőlem fakad a fény és a meleg, ki merné kétségbe vonni, hogy nekem jár a legtöbb tisztelet! Ha úgy van kedvem békésen hasznotokra válok, megsütöm a húst, megfőzöm az étketeket, melegséggel töltöm el lakhelyeteket, azonban ha felbosszantotok villámként sújtok le rátok és égetek el mindent az utolsó porig! Engem nem lehet nem észrevenni, már messziről sugárzom fényemet, hőmet, vagy hatalmas füstoszloppal írom az égre, hogy a világon a legerősebb vagyok! Szellő telepedett az asztalra és susogva beszélt. Csak megbokrosodom, és azonnal elfújlak, csak egy kis parázs marad utánad. Ha akarom, szellő vagyok, ha akarom tornádó! Én vagyok a leggyorsabb köztetek, még gondolatban sem érhettek utól! Üthettek, verhettek, kárt mégsem tesztek bennem, de én bárkit földre döntök egy pillanat alatt. Ki lenne nálam lenyűgözőbb? Egy ember kapaszkodott fel, megfordult és beszélni kezdett. Én kisebb vagyok mint ti, de mégis hatalmasabb. Szarvashúst eszek, amit fával hevített tűzön sütök, majd vizet iszom, a szelet pedig vitorláimba fogva a magam szolgálatába állítom. Mindegyikőtök ura vagyok, engedelmességgel tartoztok nekem! Itt minden úgy van, ahogy én akarom, és ha bárki szembeszáll velem, akkor géppel és technikával töröm le lázadó kedvét! Tiszteljetek, mert bár nem én teremtettelek benneteket, de ha akarom, egy pillanat alatt véget vetek az életeteknek!

Hirtelen hatalmas morajlás hallatszott, megremegett a föld, a túloldalon lévő hegy középen kettéhasadt, rémületében mindenki összekuporodva lefeküdt a fűre és várta a világvégét. Néhányan sikítoztak, hogy földrengés, másoknak még a lélegzet is a torkán akadt.

Az asztal szélén eddig senki nem vette észre azt a kis földkupacot, amely most megszólalt. Nagyon sajnálom, de megborzongtam abba, amit itt műveltek. Én nem kérek tiszteletet, én mindegyikőtöknek megadom azt. Ha csak egy is hiányozna közületek, szegényebb lenne a világ és felborulna az a harmónia amit olyan fontos megőriznünk magunknak. Egyikőtök mit sem ér a másik nélkül! Elegem van a versengésetekből! Ide figyelj te szarvas, én hordozlak a hátamon, nevelem kicsinyeidet, adok helyet vackodnak, ha egyszer kicsúszok alólad, csak repülsz a semmiben céltalan. Fa! Én táplállak a saját testemből, nélkülem gyökereid a levegőbe csapkodnának tápanyag után hadonászva. Azért állsz olyan szilárdan, mert én úgy tartalak. Víz! Belőlem fakadsz, én adok medret testednek, és arra folysz, amerre én mutatom. Elég lenne magamba szívnom és semmivé válnál. Jól figyelj rám Tűz! Egy maroknyit magamból rád szórok és azonnal megfulladsz. Minden mi éltet azt én nevelem, nélkülem nem lenne mibe vájnod vörös fogaidat. Szél! Csak egyetlen pillanatra megállok forogni és máris megszűnsz létezni. Én gerjesztelek és én is állítalak meg. Ember! Te fájsz nekem a legjobban! Amikor a Teremtőt magatokra haragítottátok azzal, hogy a tiltott gyümölcsből ettetek, én könyörögtem, hogy ne öljön meg titeket, hanem száműzzön rám, majd én anyaként vigyázom további lépteiteket. Azóta mérgezitek testem, belém vájtok, fúrtok, robbantotok, kivesztek belőlem mindent ami kell és belém teszitek a szennyező mocskot. Csak ráznék magamon egy nagyot és bár maradna víz, tűz, fa, szél, de ti örökre eltűnnétek, senki nem is emlékezne rátok. Egyikőtök sem jobb, sem rosszabb a másiknál. Tiszteljétek egymást és akkor majd viszont ti is mindenkitől megkapjátok!

Oldalra fordultam és kérdőn néztem a bölcsre, mire ő: menjünk, éhes vagyok!

Szólj hozzá!

Címkék: irodalom gondolatok

Én a Sellő

2009.10.05. 02:14 Ivády Gábor

Van nekem egy nagyon régi, kedves barátom a Gyula. Együtt jártunk óvodába, általános iskolába, középiskolába, sőt együtt szertornáztunk egészen kiskorunktól fogva.  Azonos céljaink és álmaink voltak, mindketten pilóták akartunk lenni, de nem csak olyan gyermeki fellángolással, hanem tiszta szívből és teljes meggyőződéssel. Olyan jó barátok vagyunk, hogy az esküvői meghívónkra a következő szöveget írtuk a feleségemmel: „Azon gondolkodtunk, hogy vajon ismeritek-e a Gyulát. Mindenesetre mi összeházasodunk, meghívjuk  Gyulát is és titeket is aztán majd kiderül.”
Egy szónak is száz a vége, Gyula elkezdett búvárkodni, mégpedig palack nélkül. A szabadtüdős búvároknak nem Magyarország a fellegvára, ezért rendszeresen járt külföldre edzeni, sőt valahol a franciáknál még edzői minősítést is szerzett.
Néhány évvel ezelőtt megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele tartani egy horvátországi kirándulásra és annak ellenére, hogy a víziszony határmezsgyéjén kapálózok igent mondtam.
A hajón hamar kiderült, hogy mekkora respektje van Gyulának, mert a többi búvár úgy tekintett rá mint a XIX. század orosz sztyeppéjén a nép cár atyuskára.
Én a korlátnál álltam és a tengert bambultam amikor is Gyula kedvenc filmünkből, a Nagy kékségből idézve így szólt hozzám: „Mindig megrémít, ha így nézed a tengert!”. A hatás nem maradt el, a búvárok szemében a félisteni, azaz Gyulai magaslatokba emelkedtem, amit azzal tetéztem, hogy egy szót sem szóltam, mivel fogalmam sem volt, hogy mi volt erre a válasz a filmben.
Később lehorgonyoztunk valahol a tengeren és mindenki lázasan készülődött a merüléshez. Én akkor láttam először élőben búvárpalackot és uszonyt, így természetesen papírom sem volt arról, hogy képzett búvár lennék, de az isteneket, félisteneket soha nem igazoltatják, így automatikusan hoztak nekem is egy adag felszerelést. Amikor felvettem a ruhát (azzal kezdtem, mert azt simán felismertem, de a palackkal már féltem, hogy esetleg  fordítva veszem fel) rá kellett jönnöm, hogy vagy egy számmal kisebbet kaptam, vagy természetes módon nem lehet ebben mozogni, mindenesetre ott ültem egy padon szétterpesztett végtagokkal, mint egy béka és vártam, hogy valaki segítsen, vagy a vízbe dobjon. Eszembe jutott egy jellegzetes rész a filmből amit rögtön idéztem is: egy csettintés mellett azt mondtam: „Gyula, az uszonyomat!”. Ő pedig – mint ahogy a vásznon Jean Reno öccse – szaladt hozzám és felhúzta a lábamra a békalábakat. Azt hiszem ez a pillanat volt amikor félisteni státuszból istenivé avanzsáltam, hiszen például  a hajón tartózkodó búvároktató megkért,  hogy vigyem le magammal azt a fiatal hölgyet akinek csak néhány éves búvártapasztalata van, had tanuljon egy kicsit tőlem. Elhárítottam a felkérést, majd a vízbeugrással azt hiszem minden addig felépített mítoszt leromboltam magam körül.
Nem bocsátkozok részletekbe, maradjunk annyiban, hogy hamar kiderült, hogy nem sok közöm van a tengerhez, sőt csoda, hogy nem taszított ki magából, vagy nem nyílt meg alattam hogy ne kelljen érintkeznie velem mint azt tette néhány ezer évvel korábban Mózesnél. A merülésből arra emlékszem, hogy igyekeztem mindig biztosra menni és megpróbáltam egy slukkal kiszívni mindent a palackból, hogy ha baj van akkor felérjek a felszínre, bár magam fölé tekintve (20 méteres vízoszlop) alig adtam esélyt annak, hogy baj esetén ezt túlélhetném. A teljes megalázás akkor következett be amikor éppen azon morfondíroztam, hogy milyen nemtelen dolog ha az ember utolsó szava az hogy ”Buggy”,  amikor Gyula barátom palack és búvárfelszerelés nélkül, egy szál fürdőgatyában, 20 méteres mélységben, alám úszva, arccal felfelé belemosolygott a szemembe, majd viccesen megkocogtatta a szemüvegemet.
A délutáni merülés helyett a gazdag búvárok plázacicáival - egyedüli férfiként a fedélzeten - süttettem a hasam és hallgattam a legújabb műköröm-ragasztási technika előnyeit, de közben hatalmasakat haraptam a sós tengeri levegőből és félelmetes murénák helyett a fölöttem vitorlázó sirályban gyönyörködtem - és irigykedtem rájuk.

Szólj hozzá!

Címkék: humor emlékek önkritika megtörtént

Ne haragudjatok a mai napomért!

2009.10.04. 22:10 Ivády Gábor

  

Néha az őrület határán érzem magam.

Nagyon nehéz kideríteni, hogy miért, már csak azt veszem észre, hogy szinte megbolondulok.

Bosszant a munkatársaim lassúsága, értetlensége, miközben nincs velük baj, csak nem úgy történik minden ahogy én azt elképzelem. Talán el sem mondom pontosan, hogy mit várok tőlük, egyszerűen csak bosszankodom ha azt nem tudják teljesíteni.

Bosszantanak a feleségem kérdései, mert esetleg olyankor teszi fel amikor kizökkent egy mélyen beásott gondolatból ahonnét még nem akartam kijönni. Pedig nem Ő a hibás, honnét is tudhatná otthon, hogy mit csinálok az irodában.

A legrosszabb az, hogy ez az állapot le is bénít, miközben telik az idő és egyre feszültebb vagyok attól a tudattól, hogy nem haladok semmivel. Mint amikor téblábol az ember a lakásban azzal a szándékkal, hogy az egészet kitakarítja, de csak járkál föl-alá, mert a sok tennivaló között nem találja a szál elejét amit meg kellene ragadnia. Le kellene törölni a port, de ahhoz előbb el kellene rakni az előhagyott könyveket, de mielőtt azok a helyükre kerülnének le kellene törölni a helyüket és a kör bezárult. Közben a feszültség meg olyan nagyra nő, hogy kigyulladnak a villanykörték amerre járok. És higgyék el ez csak a kezdet, mert ezen túl lehet lendülni.

Amikor ez az egész tehetetlenséggel párosul az minden emberi érzésnél rosszabb. Ott le kell feküdni fehér zászlót lobogtatva, hogy aztán egy kis szusszanás után legyen honnét talpra állni. Tápászkodás közben pedig nem árt elnézést kérni mindenkitől magunk körül.

Ne haragudjatok a mai napomért!

Szólj hozzá!

Címkék: gondolatok önkritika

Cocom

2009.09.11. 16:43 Ivády Gábor

Számomra nem sok idióta reklám létezik. Elkötelezettje vagyok a hirdetéseknek, még a legpocsékabb-ban is meglátom a szándékot, a koncepciót, még ha a kivitelezés olyan rosszul is sikerül, hogy mondjuk sajnálom a pixeleket a tévében, hogy ehhez közre kell működniük. Na jó, kezdjük újra: szerintem van jó pár idióta reklám, de inkább sajnálom azt aki ezeket csinálta, jóváhagyta, kifizette, mint hogy felbosszantanám magam rajtuk.
Azonban van egy-kettő, amelyek kitalálójának a fejét legszívesebben hozzáverném egy CityLighthoz, arcon végighúznám a metró mozgólépcsői között húzódó balisztrádon, lenyeletnék vele egy Sokol rádiót, tranzisztorokat dugnék a hátsójába, majd repülőgéppel vontatnám körbe a Balaton fölött, mint egy hirdetést. Csak sokkal alacsonyabban. A reklámozott terméket pedig a saját Cocom listámra helyezem, és a halálos ágyamon csak azon leszármazottaim között osztom szét a repülőimet, kastélyaimat, hegyekben álló részvényeimet, akik megígérik, hogy soha nem kerülnek kapcsolatba az említett termékekkel.
Elmondom mi bosszant fel ennyire.
Otthon teszek-veszek, játszok a gyerekekkel, közben a háttérben megy a tévé, anya főz, bogárkarika forog a lámpa körül. Egyszer csak csörög a mobilom. Mire odaérek, elhallgat. Megnézem, de nincs nem fogadott hívásom. Nem értem. Visszamegyek, tologatom a machboxot, várat védünk a töröktől, majd újra megtörténik. Hallucinálok, vagy a mobilom ment tönkre?! Megnézem, hátha sms-em jött. Nem. Megnézem a beállításokat: csak a csörgésre van ez a dallam hozzárendelve, máshoz nincs. Visszamegyek, egyre gyakrabban és egyre durvábban karambolozok a kisautókkal, a törököknek tövestől tépem ki a karjukat, mielőtt dinamitot kötök a hátukra, amivel a plafonig repülnek. Nem hagy nyugodni a dolog, kimegyek, kikapcsolom a telefont, kiveszem a kártyát, és az aksit, majd visszateszem őket, újra bekapcsolom, hátha csak összezavarodott az agya, mint nekem. A pinkódnál tartok, amikor megint csörög. Nem a kezemben, hanem a tévében. Valamelyik roppant kreatív barom belerakta a reklámba a csörgést. Nem úgy egyszerűen őt szidom, hanem minden egyes sejtjét külön-külön. Aztán beülök az autóba és elindulok a benzinkúthoz, közben még mindig a szerveit trancsírozom fejben egy körömvágó ollóval. Rámdudálnak. Hátra sem nézek, csak az egyik ujjammal jelzem, hogy átlépte az ingerküszöbömet. Megint dudál. Belenézek a visszapillantó tükörbe. Nincs mögöttem senki. Oldalt. Ott sincs. Mielőtt kikapcsolom a rádiót, még felírom a termék nevét, amelynek hirdetésébe dudaszót raktak. Nem jegyzem meg, nehogy célt érjenek a reklámmal, csupán a Cocom listát gazdagítom.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika reklám gondolatok

Az ács

2009.08.09. 16:11 Ivády Gábor

Eger felé a Bükkben láthatunk egy fantasztikus reklámot.

Egy ács úgy gondolta, hogy önmagát hirdetve, üzenetekkel nem túlbonyolítva, kiszögez egy kartonpapírt az út mellé az egyik fára:


ÁCS 06 30 xxxxx.
 

Ennyi.
 

Döbbenetes hatással van rám. Minden alkalommal, amikor arra kocsikázok, hosszú percekig agyalok azon, hogy mi a csuda vitte rá ezt az embert, hogy pont az erdő közepére rakja ki hirdetését.

Mivel nincs rajta kívül másik őrült, aki ezen a szakaszon hirdetne, ezért a SOV-a 100%, magyarul nem csak nagy szeletet szakított ki a tortából, hanem az egész az övé. Ő sütötte.

Az asszociációs háttér sem rossz, hiszen mi keresnivalója lenne mondjuk egy kőbányában, vagy egy horgászparadicsomban, egyértelmű, hogy munkásságának alapanyagára helyezi ki kis kartonpapírját, hogy a sok hülye autós, ne feledje el azt a tényt, hogy az ács fával dolgozik. Persze a gyönyörű környék, a természet lágy öle, a döbbenetes csend közepén nem esik jól elképzelni, ahogy a mi kis ácsunk neki áll kidönteni a fákat a hirtelen megnőtt kereslet miatt. Olyan ez, mintha egy hentes élő disznókra festené fel a hirdetését.
 

A célcsoport meghatározása tökéletes volt. Aki ácsmunkát igényel, valószínűleg olyan jövedelmi kategóriába tartozik, hogy egy autót is megengedhet magának. Ezért van az út mellett a reklám. Mesteremberünk a környéken lakhat, nem is szívesen utazgatna messzebbre 20 kilométernél, ezért van Pétervására és Bükkszék között félúton a hirdetés. Sehol máshol.
 

A kontaktusszámra is gondolt (ezt valószínűleg minimum kettőben határozta meg), mert a túloldala is elhelyezett egy kartonpapírt, így jövet-menet kapcsolatba kerülünk vele. A kampány hossza: örökös, vagy amíg le nem rohad a kartonpapír a fáról.

Az érdekes az egészben, hogy amikor már kezdett megszokottá válni a kis táblácskája, akkor újítások következtek. Nem hinném, hogy ő áll a háttérben, de még ezt is kinézném belőle. Először az egyik oldalon illesztettek egy „i” betűt az „ács” végére, így lett belőle „ácsi” ami a környék hétvégi fiataljainak gyakori szavajárása úgy este 10 után, és amire egyáltalán nem szoktak emlékezni másnap. Eltelt egy-két hét, mire a túloldalon valaki egy „r”-t illesztett a szó elejére (más betűtípussal), így lett belőle „rács”. Később az „ácsi” elé még egy „b” is került, így lett belőle „bácsi”.

Igazi, vidéki, interaktív kampány.

1 komment

Címkék: humor gondolatok

Névnap

2009.08.09. 16:06 Ivády Gábor

Most volt a kisfiam névnapja. Tudják mit kapott ajándékba?
 
No, ne szaladjunk ennyire előre, hamarosan megkapják a választ a kérdésre, de előtte ismerkedjenek meg szülői döntéshozatali eljárásommal, avagy hogy haraptam a saját farkamba.
 
Mi egyáltalán nem ellenezzük a televíziózást. Megválogatjuk, hogy mit nézhetnek meg a gyerekek, de nem tiltjuk el tőle őket, sőt például a Spongyabobot velük együtt vihogom végig.
 
Aztán jön a reklám. Nem tudok elég gyors lenni, és elkapcsolni, rögtön jön az ostrom, hogy „apa, ugye veszel nekem olyan transzformerszt, és arra a kilövős autóra is nagy szükségem lenne….” Nagyon egyszerűen hárítom a rohamot azzal, hogy nem is biztos, hogy olyat lehet kapni, meg hogy az nagyon drága, és majd megnézem, mit tehetek, ha a boltban járok. Már csak arra kell figyelni, hogy elkerüljük a játékosztályt, ha a gyerekek is velünk vannak, mert Pavlovnak a kutyája egy darab tégla volt a reakciójával, a gyerekekhez képest.
 
Stratégiát váltottunk, kiválasztottunk nem túl erőszakos, szerethető, és tutira reklámmentes meséket. A Bob Mestert imádom, mert ökoházakat épít, megújuló energiával, és újrahasznosított anyagokkal, a 4 éves fiam pedig azt játssza reggelente, hogy ő az erőmű, a rántotta pedig a biomassza. Aztán ott van a Toy Story, amiben imádnivaló játékok tanítják móresre a játékait nem szerető és sanyargató fiút, Buzz Lightyear a csillagharcos vezetésével egymást mentik meg mindenféle helyzetekben, miközben a gyerekeim egyre nagyobb szorgalommal pakolják össze esténként a szanaszét szórt csecsebecséiket. Én meg röhögtem magamban, hogy jól kiszúrtam az összes hirdetővel, mit nekem lézerkard, meg távirányítású béka, a gyerekek lassan azt sem tudják mi az a reklám, azt veszek nekik ajándékba amit én akarok.
 
Kellő reklámmentes idő után elvittem a nagyobbik fiamat egy kis túrára, hogy kipuhatoljam minek örülne a legjobban névnapjára. Sétálgattunk, közben beszélgetünk, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy eltűnt mellőlem. Hátrafordultam, és ő ott állt egy kirakattal szemben, akkora szemekkel, mint egy aranyhalnak, nyitott szájjal, mereven bámulta az üveget. Közelebb mentem, és akkor megpillantottam a bolt legdrágább játékát, magát a szárnykinyitós, lézerfényes, űrsisakos Buzz Lightyeart, a csillagharcost. Azt választotta.
 
Most azon gondolkodom, hogy a szülők követelhetnék a csatornáktól, hogy előre mondják meg mikor, milyen reklámokat fognak leadni, mi pedig kiválasztjuk azokat amik szóba kerülhetnek későbbiekben ajándékként, és csak azt engedjük megnézni a gyerekeknek.

Szólj hozzá!

Címkék: humor gondolatok önkritika játszótér

Ínyenc.

2009.07.22. 15:38 Ivády Gábor

Van egy nagyon jó barátom. Akkora gourmand, hogy cuppogás és csettintgetés nélkül már a vizet sem képes lenyelni, és harminc méterről kiszagolja a trágya alatt megbújó zsályát. A múltkor kivágták egy borkóstolásról, mert másfél óra elteltével addig jutott, hogy az Irsai Olivérben felfedezte az enyhén áfonyás pikantériát, majd hosszasan ecsetelte a borok közt felszolgált pogácsa egyediségét, melyet a bizonyosan nádcukorral megbolondított langyos tejben felfuttatott élesztő adott. Finoman fogalmazva átlépte a jelenlévők tolerancia küszöbét. 

Ő jött hozzánk ebédre. Gondoltam illatos, omlós csirkefalatokat csinálok, teszek bele neki szójaszósztól elkezdve, szerecsendión át, a rozmaringig mindent, aztán majd elücsörög magába (jobban mondva a szájába) fordulva néhány órácskát, amíg kielemzi a gasztro-orgiát.

Bő olajban sütöttem ki a husikat, de ezek úgy szívták magukba a zsiradékot, hogy fél kiló húsnál eltűnt vagy két liter olaj, ennyit még az orosz katonai Zilek sem ettek a tajgán, szóval úgy döntöttem, hogy hacsak nem kanállal akarjuk megenni, akkor kipréselem belőlük a felesleget. Nyúltam a papírtörlő után, de elfogyott. Akkor jó lesz a vécépapír, végül is csak a mérete más, az meg sem a csirkéket, sem engem nem érdekelt. Jól kinyomkodtam az olajt, elhasználtam két gurigányit az eredeti funkcióját szem elől vesztett papírból, majd tálaltam az ebédet.

Ahogy kell, jött a cuppogás, meg hogy "nagyon jó lett", és érzi a rozmaringot, szerecsendiót, meg mindent, de aztán tényleg magába fordult úgy jó negyedórára. Csak motyogott magában, néha rám nézett, ingatta a fejét, cinkosan mosolygott, felém lőtt egy-két „te,te…” megjegyzést és olyan képet vágott, mintha roppant furmányos módon vizsgáztatnám egy szigorúan titkos összetevővel. Szaglászott, harapott, ízlelt, szerintem még az orrába is dugott egy kevéske csirkét, mire végül felkiáltott: Megvan! Ravasz vagy, de nem fogtál ki rajtam! Kamillát is tettél bele! Éppen csak egy nagyon keveset, de tettél! Igaz?!

Igaz. - válaszoltam, és próbáltam elrejteni a második tekercs kamillás vécépapír maradványait az asztalról, és arra gondoltam, ha véletlenül az óceán illatával szagosítottat vettem volna, akkor még most is ott ülne az asztalnál, valószínűleg szanaszét szakadt tudattal.

 

1 komment

Címkék: humor ivád önkritika

ok-okozat; konklúzió, mint érvelés; a rosseb se érti az egészet

2009.07.14. 09:19 Ivády Gábor

Nem vagyok egy filozófus alkat, de azért ez a tudomány közelebb áll hozzám mint laboratóriumban disznót klónozni, vagy részecskéket gyorsítani egy centrifugában. Persze így is bandzsítok Hegel "abszolút eszme" okfejtésein, és az Abszolútum elméletét is elég egyedi módon határoztam meg (tetszik tudni az "Abszolútum - tiszta Lét" fogalom párból én azt szűrtem le, hogy ebben az Abszolútum nevű országban, vagy városban, mindenki be van jelentve és senki nem dolgozik feketén, így valósul meg, hogy mindenki tiszta lét kap), de az élet döbbenetes példákat hoz, melyek után csak ülök az asztalomnál, és pixeleket számolgatok a monitoromon.

Kopognak az ajtón, "belép" egy "ügyfél". A macskakörmök azért lettek elhelyezve, mert egyik sem felelt meg teljes mértékben a valóságnak, ha már Hegelnél tartottunk a bevezetőben, akkor rá hivatkozva úgy mondanám, hogy a különállónak tűnő dolgok, melyekből a világ látszólag felépül, nem egyszerűen érzékcsalódás eredményei: több-kevesebb realitással mindegyikük rendelkezik, ez a realitás az egész azon aspektusában áll, amely az, aminek akkor látjuk, ha helyesen nézzük.

Értik? Nem? Nem baj, én sem nagyon, a lényeg az, hogy beesett az ajtón egy csontrészeg alak. Azt mondja nekem: - Héé! - Szemöldököm úgy felszalad a homlokomon, hogy valahol a seggemnél áll meg, de szerencsére tompítja az idegrendszeremet a három méter távolságból is mindenkit letaroló alkoholgőz. Szememet lesütöm, tudom, hogy nem nagyon beszélünk majd sem Hegelről, sem Kantról, viszont jó lenne legalább a köszönésig eljutni 5 perc alatt. Közben a tekintetem az asztalomon álló barométerre vetődik, amely elképesztő eredményeket mutat. - Adjon nekem segélyt, mert nincsen pénzem! - Forró kása, meg a macska sehol, de elaglább haladunk a konklúzió felé. - Hogy hogy nincs pénze, hiszen most kapta meg a segélyt? Nem hiszem el, hogy egy nap alatt elitta, meg elgépezte! - Felháborodottan megpróbál megkeresni a szobában, majd a mellettem lévő polc felé fordulva kissé indulatosan folytatja. - Értse meg, nincsen pénzem és itt vannak ezek a számlák, amiket ki kell fizetnem! - Sárga valamiket lobogtat, talán számlák lehettek egykor. Tudom, hogy egyetlen nap alatt ő sem tud mindent elverni, ezért tovább erősködök. - Szerintem van még pénze, csak nem akarja számlákra "elfecsérelni"! - A hang nem a polcból jött, újabb vizuális felderítésbe kezd, de végül (mint új célpont) megállapodik a korábbi polcnál, továbbra is hozzá beszél. - Higgye el, nincsen pénzem! - Nem süllyedünk a három fázisú hegeli dialektikáig az már biztos. - Szerintem pedig van, csak letagadja, hogy szerezzen még egy kis pénzt! - Válaszolom elmésen, mire rájön, hogy még mindig rossz irányba küldte eddig nagyon morcos tekintetét, és szemével maximum a KSH Statisztikai Évkönyvének gerincét verte a polcon, nem engem. - Nincs pénzem, és ezt be is tudom bizonyítani! - Hoppá, úgy tűnik megoldás következik! - Hogyan? - Kérdezem és várom, hogy kiforgassa a zsebeit, levetkőzzön meztelenre, behívja a család kivűl toporgó tagjait tanuként, esetleg tételes elszámolást mutasson egy nappal korábban kapott juttatásának minden forintjáról. Nem, ő verbálisan oldotta meg a dolgot, mondhatnám szétrágta, sőt szétmarcangolta azt a bizonyos gordiuszit. - Bebizonyítom, nézze meg, nincsenek befizetve a számláim, tehát nincsen pénzem.

Hegel és a többiek úgy forognak a sírjukban mint egy centrifuga, és alighanem részecskéket gyorsítanak.

3 komment

Címkék: humor gondolatok ivád

...

2009.06.12. 08:42 Ivády Gábor

 

"Nem támogatom

szépségedet, csak tűröm.

Süssem a Napot?"

Fodor Ákos

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: család

Választások előtt, kampány közben, egy lakossági fórum után.

2009.06.11. 09:08 Ivády Gábor

Beülök az autóba, valami idegen helyen. Este van. Jól esik magamra csukni az ajtót, újra az én kis külön világomban találom magam. Most jön néhány óra zavartalan nyugalom, nem kell készen állnom egy-egy fondorlatos kérdésre, nem kell erőt sugárzóan mosolyognom, és egyáltalán nem kell beszélnem, beszélgetnem senkivel. Szürreális biztonság és nyugalom egy éjjel, őrültek és vadak között poroszkáló autóban. Bekapcsolom a GPS-t, megnyomom az „otthon” gombot és megnézem mikorra érek haza. Körülbelül három és fél óra múlva, éjjel egyre. Tulajdonképpen mindegy. Az utakon alig jár más, akár gyorsabban is mehetnék, de nincs kedvem. A kocsit a felezősáv és az útpadka között tartom, közben azt saccolgatom, hogy vajon milyen távolság lehet két útjelző bója között. Szól a Kossuth, egy dramaturg beszél arról, hogy nem tudtak vizesblokkot kialakítani valahol és ilyen körülmények között nem lehet dolgozni. Abból tudom, hogy haladok, hogy néha jobb, néha rosszabb az út minősége. Átmegyek egy hídon, de már nem látok a korláton túl, mert teljesen besötétedett. Azt sem tudom pontosan mi fölött haladok el, talán tudhatnám, vagy kitalálhatnám, lenne rá időm bőven, de nem teszem, inkább keresem a kólámat az anyósülésen. Üres. Pedig most vettem. Vagy tegnap? Mindegy. Fiatal gyerek stoppol, megállok, felveszem. Lekéste a buszt, újságolja, hogy Rákóczifalvától eddig gyalog jött. Az igen! – mondom elismerően, miközben azt sem tudom hol vagyok, nem azt, hogy Rákóczifalva hol van. Kiderül, hogy nemrég jöttem keresztül rajta. Kérdezem, mit csinál – tanul; és a szülei- munkanélküliek, az anyja gyárban dolgozott, elküldték, apjának vállalkozása volt, de tönkrement. Most tanfolyamokra járnak, hátha úgy találnak valamit. Mondom neki, hogy álljon mellettük, mert nehéz idők ezek nekik. Valamit válaszol, én bólogatok és a gyerekeimre gondolok. Hiányoznak. A srác kiszáll, nagyon hálás, becsukja az ajtót, rám zárja a kis külön világomat. Újra útszéli bóják, felezővonal, hirtelen egy elütött macska az úton, nem tudom kikerülni, zökken a kerék. Egészen furcsa gondolatok között találom magam, ahol keveredik az Eu Iváddal, az LMP a családdal, az élet a halállal, az útjelző bóják fényvisszaverő macskaszeme az előbb látott macskáéval. Pittyen az üzemanyagjelző. Nem hiszek a szememnek, hiszen most tankoltam annál a kútnál amit 10 perce hagytam el. Ja, nem. Az tegnapelőtt volt. A Kossuthon megszólal a Himnusz. Vele énekelem. Ez olyan esti szertartássá vált, mint korábban vacsorázni a családdal, megfürdetni a gyerekeket, enni adni a kutyának, és a nap végén főzni egy finom teát. Most a Himnusz ad keretet a napjaimnak. Még hátra van másfél óra, de erre már a kátyúkat is mind ismerem. Előveszem a telefont és megnézem a mai e-maileket. Elolvasni talán kettőt tudok, a többinél csak a „tárgy” részt ellenőrzöm, hogy tudjam mik a hírek. „Élelmiszerbiztonság!”. Aztán: „re: Élelmiszerbiztonság!” . Aztán még néhány „re: Élelmiszerbiztonság!” utána csend. Ezek szerint kialakult az álláspontunk. Elrakom a telefont, mert erős fénye bántja a szememet. Hirtelen fáradt leszek. Olyan erővel tör rám, hogy az egészen elképesztő, ilyenkor félre kell állnom úgy negyedórát aludni. Lekanyarodok az egyik pihenőnél és beállok egy román és egy bolgár kamion közé. Hátradőlök és 4 másodperc múlva alszom. Húsz perc elteltével felébredek és megyek tovább. Frissnek érzem magam, de azért leengedem az ablakot, a kezem kiteszem és játszadozok a szembeszéllel. Kanyarogni kezd az út, végre hegyek között vagyok. Minden éjjel látni szoktam egy muflon családot Bátonyterenye és Nemti között a nagy tisztás utáni egyenesben, már alig várom, hogy odaérjek. Ma nincsenek ott, csalódott vagyok. Még 8 kilométer, 12 kanyar és hazaérek. A faluba érve látom, hogy beültették a virágfalat, elhordták a tűzoltószertár mellől a föld nagy részét. Hálás vagyok a munkatársaimnak, ők is jól tűrik a kampányt. Otthon csend van. A gépet már nem kapcsolom be, nem válaszolok a levelekre, nem nézem meg hova megyek holnap. Majd reggel.

3 komment

Címkék: politika gondolatok megtörtént

Hallóóó...

2009.04.04. 00:46 Ivády Gábor

Egy mai telefonbeszélgetés:

-Jónapot, akkor most nekem jár a szocsegély, vagy nem?

-Jó napot, én Ivády Gábor vagyok! Nem tudom hogy jár-e, nem tudom ki Ön és nem ismerem az ügyét. Eddig járt?

- Igen.

-Akkor úgy gondolom most is jár.

-Na, hát ezt mondom én is. Viszhall!

Szólj hozzá!

Címkék: humor megtörtént

Dr. Politikus Évértékelő beszéd- sablonja

2009.03.06. 10:01 Ivády Gábor

Használati utasítás politikusoknak: Ne az értelmét keresd, hanem tanuld meg elmondani! Nem a Te dolgod az értetlenkedés, a Te feladatod az összezavarás, a ködösítés a szavazatmaximalizálás érdekében!

 

Évértékelő beszéd – Sablon

 

A tavalyi év után a helyzetfelismerés logikai képessége minden magyar adófizető állampolgár veleszületett lehetősége, melyet nem lehet elidegeníteni, vagy átruházni, de a sziszifuszi életminőség legalacsonyabb szintje sem összeegyeztethetetlen a patrióta gondolkodás prekoncepciójával, de ahogy Nietzsche is megmondta: Nem ismerni önmagunkat: az idealisták okossága. Ennyit az egészségügyről (cserélhető: közlekedésről, ifjúságról, kultúráról... ) és most keressük meg az összefüggéseket!

A monetáris deficit prevenció kizárólag akkor adekvát az empirikus innováció multilaterális rendszerében, ha az szub-organizált.

Ezért kellett adót (cserélhető: áfát, nyugdíjkorhatárt, járulékot, diákhitelt, parkolási díjat...)  emelnünk.

Sosem állítottuk, hogy más lenne a helyzetünk, mint Louis Aragon, Az omnibusz utasai című közismert regényében Jules úrnak( cserélhető: Anatole France Thaisz, A vörös liliomában Cotta, vagy  Fontane Jenny Treibel, Stine-jében Schmolke asszony) lenne. Hazudik aki ezt állítja! Én inkább azt mondanám, hogy senki ne csodálkozzon azon ha ropog a hó a lába alatt, ha korábban a cefrét üveghordóban tárolta! Felelősséggel kell lennünk egymás iránt!

Nem tudunk mindenkinek segíteni, de kisebb csoportokban, szépen egymás után megsegítünk mindenkit. Tavaly biztosan számíthattak a támogatásunkra a fogyatékkal élő ruszinok Baranya megye északi részén, feltéve ha több mint három éve kómában voltak, persze önhibájukon kívül (cserélhető bármilyen kisszámú és beazonosíthatatlan csoportra). Ezt nevezem én társadalmi szerepvállalásnak!

A szociális rendszernél átalakítottuk a nagycsaládosok definícióját, őszintén szólva sikeresen (cserélhető: tökéletesen, fenomenálisan, fantasztikusan). Nem az a fontos, hogy hány darab (törölhető) gyerek van, hanem, hogy az életkorukhoz képest hány kilót nyomnak, mely értéket először megszorzunk az édesapa IQ-jával, majd elosztjuk azt a testvérek hatványával, majd az egészet deriváljuk a nagycsaládos tűntetések számával, végül hozzáadjuk a lakóhelyükhöz tartozó önkormányzat teljes hitelállományát, melynek következtében mindenki nagycsaládos lett az országban (a testsúly, a testvérek hatványa, az IQ és minden egyéb opponens random módra cserélhető bármilyen elsőre eszünkbe jutó gondolattal). Nekik egyenként be kellett fizetniük évi 265 ezer forintot a központi kasszába büntetésként, de persze ebből le lehetett vonni a család 16 évnél fiatalabb tagjainak csípőprotézis műtétének költségeit (bármivel helyettesíthető ami az előfordulási rátában az egy tízezereléknyi szint alatt van) és az elven az mit sem változtat, hogy ilyen egyetlen egy sem volt.

A mai magyar protestanarchista (cserélhető bármilyen általunk kitalált, érthetetlen fogalommal, mint pl. jobbliberális-exitpolos, reneszánszkapitalista-szélsőkonzervatív) helyzetben ez nem csoda.

Had kérdezzem meg: Quo vadis jómagam? Önöknek pedig, akikkel már félszavakból is megértjük egymást, csak annyit mondok, hogy: szociokartell-parlamentarizmus (cserélhető bármire, mert mi sem értjük az eredeti szóösszetételt)! Ezen nincs mit magyarázni, ezt minden áldott nap a szívünkben találjuk reggel ha felkelünk és este, ha lefekszünk.

A másik nagy párt vezetőjének (cserélhető) pedig azt üzenem, hogy az összefogás elengedhetetlenségének korlátai deficit-hiszékenységek vasmacskáinak forgácsaival vannak díszítve, de a kulcs a mi kezünkben van. Ezért mindenért Ő a hibás és mondjon le!

Végezetül csak annyit, hogy, itt nem lesz génmanipulált atomenergia(cserélhető bármire amit a Google kidob arra, hogy „politikai témák”)!

Köszönöm a figyelmet (cserélhető: menjenek a pi..ba!)!

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor

Gáláns

2009.02.27. 09:16 Ivády Gábor

A minap megkértem Szentes Laci barátomat, hogy jöjjön el velem Egerbe, mert néhány dolgot vásárolnom kell és nem szeretnék egyedül menni.

Éppen beléptünk volna a boltba, melynek bejáratánál egy piszkos, szőrös, kellemetlen szagú koldus állt aki Lacit is megszólította:

-Segítsen a szegény szerencsétlenen!

Mire Laci: - Már segítettem rajta, bejöttem vele Egerbe.

Szólj hozzá!

Címkék: humor megtörtént

Dr. Politikus átalakítja a szociális juttatásokat.

2009.02.17. 10:49 Ivády Gábor

Alakítsuk át a szociális juttatások rendszerét!

A szociális ellátórendszer jelenlegi állapotban fenntarthatatlan. Egyrészt túl bőkezű és megengedő, de legfőképpen pazarló. Mivel úgy tűnik, hogy a kormány képtelen kifejezetten azoknak adni akik valóban rászorulnak és csak olyan juttatást adni ami valóban a család megélhetését segíti, ezért most Dr. Politikus-sal átalakítjuk a szociális juttatások rendszerét úgy, hogy igazságosan kapjon mindenki belőle.

 

 

 

 

Adott a „Szociális Juttatások”, azaz a „jóléti transzferek”, melyhez hozzá kell vennünk az „öregségi nyugdíj”-at mint számítási alapot.

Szedjük tehát szét a legapróbb elemeire ezeket a kifejezéseket, ahogy tették ezt más nagy szociológusok is, hiszen szeretnénk empirikus kutatási eredményeket felmutatni.  

A legkisebb elem amíg vissza tudunk menni: a betűk.

Nézzük mivel gazdálkodhatunk: 2 db „a” betű, 2 db „á”, 1db „c”, 1 db „d”, 3 „e”, 2 „é”, 1 „f”, 3 „g”, 4 „i”, 1 „í”, 3 „j”, 2 „k”, 2 „l”, 2 „n”, 2 „o”, 1 „ó”, 1 „ö”, 3 „r”, 3 „s”, 2 „sz”, 5 „t”, 2 „u”, 1 „y”.

Ezekből a betűkből rakható ki a fent említett, vastagon szedett három kifejezés, most alakítsuk át őket és eszkábáljunk új ígéreteket!

A politikai populizmus vezér-igéretével kezdeném, mégpedig az „ingyen sör”-rel. Ezt mindenkinek biztosítanunk kell, mégpedig apelláta nélkül! Ehhez hozzá kell venni azt az „égi áldás”-t amely nélkül az ingyen sör nem eredményez mást, mint kabótosan (ilyen szó eddig nem volt, de nem cserélem ki másra) bóklászó, szerencsétlen, szociálisan segítségre szoruló állampolgárokat. Az égi áldás azért is jó, mert máshonnét úgysem nagyon várhatunk érdemi segítséget. Elhasználtuk az összes rendelkezésre álló „á”, „d”, „n”, „ö” és „y” betűinket. Tudom, tudom, nagyon nehéz ilyen pazarló átalakítás mellett, további eredményeket felmutatni, de higgyenek bennem, én még soha nem csaptam be önökön kívül senkit! Nézzük hol is tartunk:

a,a,á,á,c,d e,e,e,é,é,f,g,g,g,i,i,i,i,í,j,j,j,k,k,l,l,n,n,o,o,ó,ö,r,r,r,s,s,s,sz,sz,t,t,t,t,t,u,u,y

Egy kollégám korábban azt mondta, hogy a népnek kenyeret és cirkuszt kell adni és akkor rendben lesz minden. Kenyérre a maradék betűkből már nem futja, de a sört folyékony kenyérnek is hívják, egyék azt az emberek. Cirkuszt, viszont tudunk adni! Sőt, mi hatalmas (ingyen) cirkuszt tudunk csinálni és még a hoppon maradt pékeknek is indítunk artista-átképző programot (nem a betűkből, hanem IMF hitelből). Persze lesznek akik így is éhesek maradnak, nekik adunk ingyen Kefét, hogy tudjanak mit rágni. Nézzük csak, hol tartunk a betűinkkel:

a,a,á,á,c,d e,e,e,é,é,f,g,g,g,i,i,i,i,í,j,j,j,k,k,l,l,n,n,o,o,ó,ö,r,r,r,s,s,s,sz,sz,t,t,t,t,t,u,u,y

Adjunk mindenkinek jojót, hogy tudjanak mivel játszani, a politikusok kapjanak 2.1-es verziót, amellyel már kijojózni is lehet. Ki-ki a maga lelki állapotának megfelelő módon használhatja fel a fejenként egyszeri juttatásként járó tor-t. A Parlamentben a disznó-, vidéken a halotti-tor az elterjedtebb, de a szigorú, de liberális szabályozás nem engedi meg a szankcionálást, így a falvakban is bárki tarthat disznótort (persze sertésről maguknak kell gondoskodniuk!)

Sokan érezhetik úgy, hogy az új szociális ellátórendszerrel kihúzzuk a lábuk alól a talajt, pedig mindenkinek alkotmányos joga ezzel rendelkezni, ezért a megmaradt betűkből morális kötelességünk elvenni két „a”-t, egy „t”-ét, egy „l”-let, és egy „j”-ét, hogy az összes szociálisan rászoruló embernek jusson talaj a lába alá.

Hol is tartunk?

a,a,á,á,c,d e,e,e,é,é,f,g,g,g,i,i,i,i,í,j,j,j,k,k,l,l,n,n,o,o,ó,ö,r,r,r,s,s,s,sz,sz,t,t,t,t,t,u,u,y

A civil szektor megerősítése érdekében kötelességünk kellő mennyiségű gittet adnunk, hogy az egyletek megalakulhassanak. Lesz piros, narancssárga, zöld és kék gitt.

Végezetül kapjon mindenki egyszeri alkalommal 13. havi sütit!

Nézzük csak megint a betűket:

a,a,á,á,c,d e,e,e,é,é,f,g,g,g,i,i,i,i,í,j,j,j,k,k,l,l,n,n,o,o,ó,ö,r,r,r,s,s,s,sz,sz,t,t,t,t,t,u,u,y

Maradt tehát egy darab „e”, két darab „é” és egy „sz”. Ész-t nem adunk (pedig a betűkből telne), mert akkor kiderülne, hogy már eddig is hány betűt csaltunk el, ezért a maradék betűket szétosztjuk szociális alapon azok között, akik felveszik a kapcsolatot a teljesen hivatalos és átlátható, de zárt és 50 évre titkosított közbeszerzési pályázaton nyertesként kikiáltott Magyar Tengerjáró és Gyémántlabda Gyűjtő ZRT –vel, mint a leginkább szociális érzékenységet és szakmai tapasztalatot felmutatni tudó céggel. Igen, igazuk van, sokba került ennyi betűt előteremteni, hogy a cégnek legyen neve, de megérte, mert biztos kezekben tudhatjuk a rendszert…és magunkat!

 

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor

Ha lopni kell...

2009.02.14. 09:45 Ivády Gábor

Önfejű, makacs (P. Laci kollégámtól idézve)!
Ezt a két szót a szemhéjam belső felére tetováltattam, hogy minden pislantással figyelmeztessem magam arra, hogy ideje belesimulnom a társadalomba. Gondoltam ha homogén módra akarom ezt megtenni, akkor meg kell néznem mit tesznek körülöttem mások és ha én is úgy cselekszem akkor hasznos tagja leszek a társadalomnak és végre nem szélmalmokra akadva ébredek rá öntudatomra egy-egy csata után.
Megnéztem az újságokat. A címlapon azt olvasom, hogy Zuschlag sikkasztott, lopott, csalt. Az országgyűlési képviselők nem számolnak el a pénzükkel és valószínűleg sikkasztanak, lopnak, csalnak. Az egyik párt ötleteket és kezdeményezéseket lop el a másiktól. Egy államtitkár gyorsan hajtott, el akarják tusolni az ügyet. A Posta Bank milliárdos sikkasztási pere húzódik. Orbán lemaffiázta Bajnait, mire ő perel. Gyanús telek ügy Lágymányoson. A fiatal baloldali Katus Ferenc előzetesben marad.
Kezdek rájönni, hogy mit kell tennem, de még nem vagyok egészen biztos, így hagyom a híreket és körülnézek a saját házam tájékán.
Ma reggel betörtek az óvodába és a kocsmába. Nem vittek el semmit, nem úgy mint két héttel ezelőtt, amikor ellopták az összes szerszámunkat. Miközben megyek ki a hivatalba a helyszínelőket fogadni elmegyek a kemence mellett és látom, hogy megint elkopott egy része a gondosan bepakolt tűzifának. Balra nézve látom, hogy foghíjas a tujasor, azt még nyáron lovasították meg.
És akkor ott a patakparton megborzongok a felismeréstől: ha be akarok illeszkedni a társadalomba, akkor lopnom kell!
Na jó, de kitől, mit és hogy?
Van még mit tanulnom.

1 komment

Címkék: politika kritika gondolatok ivád

Dilemma

2009.02.13. 23:32 Ivády Gábor

Amikor  a reklámokat figyeljük, csupa olyan embert látunk akikkel szeretnénk vagy azonosulni, vagy ágyba bújni.

Modelleket láthatunk a magazinok címoldalán, akiket irigylünk kinézetük miatt és úgy gondoljuk (például mi férfiak a férfiakról), hogy nekik aztán könnyű dolguk van, azt a lányt döntik le a lábukról amelyiket csak akarják.

De vajon tényleg ők vannak a legjobb helyzetben?

Az emberek amikor párt választanak maguknak, akkor olyan személyekre figyelnek fel elsősorban akikről úgy gondolják, hogy hozzájuk való. Minél szebb valaki és minél inkább ennek tudatában van, annál inkább leszűkül a potenciálisan szóba jöhető partnerek száma, hiszen csak hasonlóan jól kinéző emberekre  néz vágyakozva.

Ebből a gondolatmenetből kiindulva a címlapon szereplő modellek amikor az utcán közlekednek rengeteg csúnya embert látnak akik nem mozgatják meg sem az agyuk, sem a hormonjaik legapróbb molekuláját sem. Viszont a világ legrondább férfija bármerre is néz (mivel saját magához igazítja a mércét) csupa szép, csinos, szexi, lehetséges partnert lát maga körül. Neki nem kellenek magazinok, ő csak leugrik a boltba és úgy érzi magát mintha Playboy nyuszik közé csöppenne. Ha pedig még pénze is van...

Nos akkor ki a legboldogabb?

(a képre kattintva egy Szabó Lőrinc verset olvashattok erről. Érdemes)

Szólj hozzá!

Címkék: kritika gondolatok

Dr. Politikus megoldja a cigánykérdést

2009.02.13. 11:40 Ivády Gábor

 Oldjuk meg a cigánykérdést!

 

Először állapítsuk meg a cigánykérdés összetevőit. A rasszizmushoz hozzáadódik egy kis szegregáció, ezt megszorozza az a hatalmas előítélet, ami a legtöbb emberben lappang. Persze a pozitív diszkrimináció és a különböző romaprogramok csökkenthetik a feszültséget, de az igazán nagy megosztottságot a kisebbségvédő - szociológusok és a cigánybűnözést kiáltók indukálják.

Nézzük tehát a megoldást.

Ha minden betűt megkeresünk az abc-ben (az egyszerűség kedvéért most az angolt használom), és a betűk elhelyezkedésének sorszámát értékként kezeljük, akkor a következőt kapjuk:

Rasszizmus = 18,1,19,19,27,9,27,13,21. Ennek összege: 154

Szegregáció = 19,27,5,7,18,5,7,1,3,9,15. Ennek összege: 116,

amiből következik, hogy a rasszizmus erősebben van jelen, mint a szegregáció, de a megoldáshoz ezt a két számot nekünk most össze kell adnunk, hiszen ezek erősítik egymást.

Az összeg: 270

Ezt megszorozza a hatalmas előítélet.

Előítélet = 5,12,15,9,20,5,12,5,20, melynek összege 103.

A 270-et ha megszorozzuk 103-mal akkor a valóban hatalmas 27 810-es értéket kapjuk, ami már mutatja is, hogy nem egyszerű problémával állunk szembe, mert pályafutásom alatt mindössze egyszer léptem át a 10 000-es határt a szlovák-magyar viszonynál (13 484, hogy pontos legyek).

A pozitív diszkrimináció (16,15,27,9,20,9,22,4,9,19,27,11,18,9,13,9,14,1,3,9,15 összesen 279) és a romaprogramok (18,15,13,1,16,18,15,7,18,1,13,15,11 összesen 161) csökkentik a feszültséget, de sajnos láthatjuk, hogy ezek hatékonysága a mai viszonyok között elenyésző:

27 810 – (279+161) = 27 370

Mivel a megosztottságot a kisebbségvédő-szociológusok (11,9,19,5,2,2,19,5,7,22,5,4,15,19,27,15,3,9,15,12,15,7,21,19,15,11, összesen 313) és a „cigánybűnözés”-t (3,9,7,1,14,25,2,21,14,15,27,5,19, összesen 162) kiáltók okozzák, ezért a két szám összegével el kell osztani az eddig kapott eredményünket:

27 370 / (313+162)= 57,62

Meg kell jegyeznem, hogy a reciprocitás jelenlétéről hangos és heves vitákat folytattam magammal, de a végén úgy döntöttem, hogy most még ennek aktualitásáról nem beszélhetünk, így ezt a számítást kihagytam az eszmefuttatásból.

A cigánykérdés megoldása tehát 57,62!

 

3 komment

Címkék: politika humor gondolatok

Zaccmentes

2008.11.24. 17:51 Ivády Gábor

Szeretem a biztos pontokat az életemben, a megszokottság biztonságot és nyugalmat ad.

Nagyon ritkán vannak kiszámítható reggeleink mostanában. Néha Misi követeli korábban a reggelit nagy oázással, máskor Zsombor ébredés utáni magyarázatai (ott alszik a nagy majkoló) kurjongatásokkal vegyítve ver fel mindenkit aki még aludna egy kicsit. Ez hajnal öt órától fél nyolcig bármikor bekövetkezhet.

Aztán mint a hangyaboly elkezdi tenni mindenki a dolgát, én Zsomborral kűzdök egy pelenkacserével, Ágota szoptatja Misit, de közben már főzzük a teát, melegedik a kakaó. Persze valami mindig kiborul amit fel kell takarítani, vagy ha ezt megússzuk akkor nekünk kell átöltözni mert rajtunk landolt a jól átázott csokis müzli nagy része. A gyerekek hol sírnak, hol nevetnek de az biztos, hogy egyetlen percre sem marad abba a folyamatos ricsaj, lárma.

Aztán Misi jóllakottan elalszik, Zsombor kimegy az udvarra a Nagyival, vagy Ágotával és akkor jön el az a várva várt pillanat amikor a finom tejeskávémat magamhoz véve nyugodtan leülök a számítógép elé és megnézem a leveleimet, majd elolvasom a legfrissebb híreket.

Tudják mi ebben az egészben az állandó, biztos pont? A soha el nem felejtett, gondosan az asztalra készített tejeskávé. Nem kérem, Ágota adja minden reggel. Egy csészényi  szeretet, mert a gyerekek mellett arra sem emlékszünk, hogy megpusziltuk-e egymást ébredés után.

Én pedig minden alkalommal - nem rutinszerűen, hanem tiszta szívből - megköszönöm neki.

Szólj hozzá!

Címkék: család gondolatok

Szívfájós focimeccs

2008.11.22. 17:02 Ivády Gábor

 

Fáj a szívem. Hasogat. Azt mondják, hogy ha erős, szúró fájdalommá válik akkor az már infarktus, de szerencsére erről még nincs szó, bár egyszer éreztem valami nagyon hasonlót. Meg is ijedtem, a mellkasomhoz kaptam, valamit megérintett a kezem és ahogy lenéztem azt láttam, hogy egy toll áll ki belőle, mégpedig az amellyel 1946-ban aláírtál a csehszlovák-magyar lakosságcserét. A tinta beszivárgott a vérembe és majd százezer apró rögöcskével fertőzte azt hosszú évtizedeken keresztül. Azóta a seb begyógyult, csak a heg maradt, a vérem kitisztult, pusztán a pszichés emlék kergetőzik a józan eszemmel agytekervényeim zegzugos sikátoraiban. Aztán jön egy újságcikk és belesikított a szívembe. Ahogy a hazai életben a szociális segélyezettek ügye egy törvénytelen, monoki rendelettel, úgy robbant fel Szlovákiában a nacionalizmus egy egyszerű futballmeccsen. Persze, tudom, hogy voltak ennek előzményei, azok is okoztak éppen elég migrénes fejfájást, de azokra elég volt egy jól megfogalmazott, külpolitikai stratégiánkhoz szervesen illeszkedő pirula és másnap már minden úgy volt mintha mi sem történt volna. Most viszont széttárt karokkal álltunk a határon és értetlenül néztünk a túloldalra, ahol még visszhangzott az imént adott pofon. Számon nem lehetett kérni senkit, mert már a kérdésnél is elakadtunk és hiába néztünk a kék égre, a 12 arany csillag is behunyta szemét, vagy csak Szlovákia felé kacsintott - innét ugyanúgy látszódik mindkettő. Aztán jött 29 magát igaz magyarnak valló ember és nyilas egyenruhára emlékeztető maskarában átment és belebújtatott bennünket abba a nacionalista kalodába amit mi magunk építettünk a szlovákoknak. Ekkor fájdult meg a szívem és mielőtt mély depresszióba süllyedtem volna, gondoltam megkeresem a kialakult helyzet pozitívumait és hamar rá is találtam. Kiszaladtam a kalodához, hogy az elsők között lássam országunk testét egyként reagálni a bezártságra, szemtanúja legyek a közös, nemzeti érdek melletti összekovácsolódásnak, de csalódnom kellett. A jobb kéz a fejet pofozta, míg a bal a jobb vesét öklözte, a fej pedig a pofonoktól és a szégyentől elvörösödve csukott szemmel tűrte a gyalázatot. Robert Fico és Jan Slota az első sorból élvezettel nézte az előadást, pattogatott kukoricát majszolva és még a paradicsomokat, záptojásokat is félrerakták amivel meg akartak dobálni bennünket: látták, hogy erre semmi szükség, meg tudjuk mi alázni magunkat önállóan is. Végül megunták, vagy megsajnáltak bennünket és ugyan a fejünkre húztak ráadásként egy bohócsapkát, de még az a Slota is engedékeny lett a magyar nyelvű tankönyvekkel akit a gravitáció is jobb szélre húz. Mi még utánuk köptünk, mire ők visszaköptek, végül ordítottunk egymással, válogatott trágársággal gyaláztuk a másikat, szidtuk egymás száz, vagy ezer éves őseit. Le kellett ülnöm, úgy fájt a mellkasom. Hasogatott a szívem. Ekkor odalépett hozzám egy kedves szlovák ember és azt mondta: Gyere innét. Itt nincs semmi ami miatt érdemes maradni. Mi lenne ha fociznánk egyet? Úgy elgémberedtek a tagjaim. Van itt a közelben egy sportcsarnok, állítsunk ki két csapatot és játszunk egy barátságos meccset. Mutassuk meg ott, ahol ez az egész elkezdődött, a futballpályán, hogy nincs közöttünk igazi viszály. Ami van azt a vezetőink gerjesztik saját, önös érdekeik által diktálva. Ők had veszekedjenek a kalodánál amíg meg nem unják, mi meg a játék után együnk egy nagy adag sztrapacskát, meg töltött káposztát, öblítsük le egy jó pohár borral és végül vezessük egymást haza a sötétben nehogy eltévedjünk. A szívünkre pedig vigyázzunk, szükség lesz rá amikor sokkal nemesebb értékek uralják majd a politikát. 

1 komment

2008 augusztus 27.

2008.09.01. 16:49 Ivády Gábor

Keveseknek adatik meg, hogy olyan

örömben legyen része mint nekem egy

szép augusztus végi napon. Nem csak

összességében volt tökéletes minden,

nem csak a génjeimben éreztem

ösztönösen, hogy valami jó érintette

meg a lelkemet, hanem minden apró

szösszenet, minden pillanat örök

élménnyé kovácsolódott össze azon a

ponton ahol a tudat és a lélek válik

eggyé. Roppant hálás vagyok érte és

nem fogom elfeledni soha ezt a napot!

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Repültem. Össze adtam egy fiatal párt. Mindezt egyszerre.

Már el is felejtettem mit szerettem annyira nyagyon korábban a repülésben, pedig emlékszem, alig vártam, hogy fölé emelkedhessek a világnak. Most minden felrémlett: ahogy a földtől elszakad a gép, úgy szakad le minden probléma, baj és bonyodalom is az örvényekkel együtt rólam. Nincsenek határidők, kitöltendő papírok és az aggasztó gondolatokat is mind otthagyom valahol a dunakeszii 12-es pálya küszöbén. Annyira tiszta odafönn minden. Tudom, hogy mit miért csinálok, mi a célom és mikor fogom azt elérni. Még a zavaró körülmények is tiszták, vagy tisztán megoldhatók. Jön egy oldalszél és kicsit korrigálok az irányszögön és máris minden rendben van. Alattam pedig az ismerős településeket látom, a kistérség összes tagját, de nem a logopédia, vagy az oktatási társulás sötét szemüvegén át, hanem köd és piszok nélkül. Utcák, házak, templom és temető, minid mind arról győzköd, hogy a világ nem azon múlik ki nyer pályázatot és ki nem, kinek lesz falugondnoki kisbusza és ki marad le róla. Talán fizikailag is fölé kell emelkedni mindezeknek ahhoz, hogy meglássuk a lényeget.

Hátul pedig ült egy fiatal pár és arra kértek, hogy Ivád fölött a közreműködésemmel erősíthessék meg korábban egymásnak tett örök esküjüket. Már házasok, egy gyönyörű gyermekük is van, de fontosnak találták, hogy újra egymás szemébe nézzenek és az együtt töltött idő, tapasztalat tudatában is kimondják: ők egymásnak lettek teremtve és egymással kívánják leélni életüket. Olyan biztosak voltak egymásban, olyan elkötelezetten szeretik egymást, hogy még a gép is simábben repült az ivádi égbolton. Nem szoktam, de meghatódtam.

Ez a két élmény együtt tette feldhetetlenné 2008 augusztus 27-ét. KÖSZÖNÖM!

Szólj hozzá!

Címkék: család gondolatok emlékek megtörtént

A magyar politikai Freddy Krueger

2008.04.01. 14:05 Ivády Gábor

Március utolsó napján végig enyhe nyomást éreztem a mellkasomon, miközben néha olyan érzés öntött el, mintha ezernyi tűt szúrtak volna a bőröm alá. Próbáltam Dr. House-osan differenciál-diagnózissal kitalálni mi a bajom, de csak délben jöttem rá, hogy a lelkem fáj. Egész testemben, tudatomban és érzéseimben belesajdulok abba ami körülöttem történik. Gyurcsány kirúgta Horváth miniszter asszonyt, mire az SZDSZ kilép a koalícióból. Hazudnék ha azt mondanám, hogy emiatt akár csak egy tizedmásodpercre is rosszul éreztem volna magam, de az okok megint úgy felszabdalták morális naivitásomat mintha rotációs kapával mentek volna végig rajtam.
Gondoltam Gyurcsány azért meneszti a miniszterét, mert egy gyötrelmes, átvirrasztott éjszaka után rájött, hogy minden igyekezete ellenére sem tudja kordában tartani Horváth Ágnes egészségügyi ámokfutását és az ország egészségének megóvása érdekében saját testével állja útját a kórházi showbiznisz  megvadult dívájának.
Nem, sajnos nem erről van szó. Jelenlegi miniszterelnökünk egyszerűen arra riadt reggel, hogy nem az a rémálom amit ő rémálomnak gondolt. Az nem rémálom hanem a valóság  és sajnos el kell fogadnia, hogy minden reggel fel fog ébredni abból az álomból amit addig idealisztikus valóságnak hitt. Még attól is tartott – mivel azt hitte, hogy ezt is csak álmodja- hogy miközben mosolyogva hazudik az ATV székében, egyszer csak Friderikusz testéből előbújik Freddy Krueger az Elm utca réme és szanaszét kaszabolja az arcát ami persze a vastag bőr miatt nehezen adja meg magát. Fejéhez kapott hát az ágyában, hogy akkor a népszavazás is megtörtént, majd azt vette észre, hogy ösztönszerűen mutat valakire aki a felelős az egészért, miközben megszámolta a felé mutató ujjak számát és méretét.  A keze meghosszabbított irányába tekintett, ahol éppen Horváth Ágnes állt pongyolában. Elhatározta, hogy először úgy ráken mindent a szőke démonra mint ahogy a mogyoróvajjal tisztelte meg antilopbőr kanapéját a múlt héten, majd a Viharvadászok sztárjait meghazudtoló módon megfékezi az Ágnes  nevű hurrikánt, mielőtt a Ferenc nevet adnák neki. Azzal bement az irodájába, negyedóra alatt összeácsolt egy (vörös) keresztet, majd felfeszítette rá addigi miniszterét. Egy pillanatra átfutott az agyán az is, hogy vajon az ország mit szeretne és hogy az egészségügy milyen átalakításokat igényelne, de ezek mellékes dolgoknak tűntek olyan fontos kérdések mellett, hogy vajon összehúzott szemöldökkel, vagy alig észrevehető derűvel jelentse be a kivégzést.  
Nem számolt azonban azzal, hogy az SZDSZ tagjai szimbiózisban élnek egymással, így minden egyes karcolás a töviskoszorútól egyaránt sérti a fejét Kókától kezdve a küldöttgyűlésen jogtalanul szavazókon keresztül Fodorig  mindenkinek. Nem sokat tanakodtak, mert a rögtönzött ülés közben már a stigmáták is megjelentek, így gyorsan elmentek a kereszthez, levették róla a meglepően csöndes asszonyt, majd a feje fölé helyezett táblán lévő SARV rövidítésből (SARV = Senator Agnes Regina Vanetudo, azaz szabad fordításban: Ágnes miniszter az egészségügy királynője) az A betűt F-re (azaz Ferencre) javították, valamint a szögekre felakasztották koalíciós köpenyüket. Tették ezt most, mert az egyik társuknak fájt valami és ez megengedhetetlen. Jó, jó, hallották ők is, hogy többen mentőkben haltak meg akiket az egyik kórház a másikba irányított az általuk okozott káoszban és vannak akik iszonyatos kínok mellett várnak hónapokat egy-egy műtétre, de egyrészt nem ismerik őket, másrészt, lehet hogy nem is rájuk szavaztak akkor meg nem kár értük. Ez viszont most igenis fáj és ennek a levét meg kell innia valakinek, de akár az egész országnak is. A logójukon szereplő „béke”galambot mostantól pedig nem használják másra, mint hogy az MSZP asztalánál a képviselők levesébe piszkítson lehetőleg minél magasabbról.
Ami nekem igazán fáj, hogy most azon vesztek össze, hogy ki takarítsa ki azt a latrinát amelyet kéz a kézben, közösen töltöttek meg tartalommal, ugyanis már nem fér bele semmi. Lehet-e ezt a feladatot egyedül Horváth Ágnesra ruházni, miközben mi már nyakig ellepve nézzük a fölöttünk zajló értelmetlen huzavonát, ami még mindig nem arról szól, hogy nekünk jobb legyen, hanem, hogy 2010-ig hogy tudják a szintet annyira lecsökkenteni, hogy a választások napjáig legalább a kezünk kilátsszon az „elkeseredésből”. Tudják annyit mindenképpen megért ez a dolog, hogy a lyukon benézve végre az arcukat is láthattuk és nem csak a hátsójukat ahogy az elmúlt években folyamatosan (persze eddig azt hittük ez az arcuk volt és tulajdonképpen nincs is nagy különbség)

1 komment

Címkék: politika kritika gondolatok megtörtént

Veres János esete a GPS-szel és a Hír Tv riporterével.

2008.03.25. 10:20 Ivády Gábor

A GPS fantasztikus találmány. Rengeteg időt spórolok meg vele, hiszen nem kell térképeket bújva félreállnom, vagy idegen embereket leszólítanom egy kis útbaigazításért. Most egy pillanatra elgondolkodtam, hogy így sokkal jobban bezárkózom-e az autóba és veszítem-e el azt a kevés személyes kapcsolatot is ami ilyenkor néhány emberrel bő egy percre összeköt, de nem emlékszem senkire akivel egy rövid „meg tudná mondani, hogy merre menjek?” kérdés után örök barátságot szőttem volna. Szóval hamarabb érek a célomhoz, ráadásul a vezetés alatt nyugodtabban feledkezhetek bele gondolataimba, mert a 10 x 15 cm-es éber barátom mindig figyelmeztet ha kanyarodnom kell. Nálam ez fontos dolog, mert egyszer Eger helyett Miskolcnál kanyarodtam le az autópályáról pusztán azért mert elbambultam, agyalgattam, álmodoztam. Ez hozzávetőleg azt jelentette, hogy nem 100 km után tértem le a pályáról, hanem mentem még nyolcvanat.
Méreteit tekintve nagyon széles a választék, már több mobiltelefonban is megtalálható GPS, de rövid időn belül megjelennek majd a karórába építettek (lehet, hogy már most is van, csak nem tudok róla), sőt egy eset kapcsán arra is rájöttem, hogy Magyarországon a Nemzetbiztonsági Hivatal a politikai vezetők fejébe is épített egy extra-mini globális helyzet meghatározót. Mielőtt elmesélem a konkrét történetet annyit még illik megjegyezni, hogy a GPS-szel is vigyázni kell. Máshogy gondolkodik mint mi és emiatt néha kalamajkába kerülhetünk. Nem szabad vakon hallgatnunk ár, néha felül kell bírálni a döntését, mert úgy járunk ahogy a minap Veres János miniszter úr. Elmondom az esetet, de szerintem Önök is láthatták a tévében (a képre kattintva megnézhetik).
Veres János egy megbeszélésről érkezett - közben lelki füleimmel hallom a GPS utasításait:
-          Menj előre két métert, majd az ajtó után fordulj balra!
-          Menj előre mackósan három métert, majd nézz balra, keress szemkontaktust az ott álló unszimpatikus férfival!
-          Melletted másik személy közlekedik, tarts kellő távolságot!
-          Menj előre négy métert a HírTv riporteréig, majd fordulj balra!
-          Menj még egy méter a riporterig, majd a következő lehetőségnél fordulj balra!
-          Nekimentél!
-          Újratervezés.
-          Fordulj balra, menj előre két lépést, majd állj meg!
-          Fordulj meg és szólj vissza a riporternek!
-          Fordulj vissza és menj előre három métert, majd a második ajtónál fordulj balra!
-          Még egy méter és a „Pénzügyminiszter” feliratú ajtón lépj be balra!
-          Érkezés a katasztrófa epicentrumába.
-          Lépj négy métert előre,  ülj le az asztalnál, majd köpködj mindenkire és mindenfelé. Nem baj, ha a szemedbe is megy.
-          Érkezés a célhoz. A GPS vétel megszűnt.

Szólj hozzá!

Címkék: politika kritika humor gondolatok megtörtént

Hagyó Miklós demokráciás félelmei.

2008.02.08. 10:59 Ivády Gábor

Tisztelt Hagyó Miklós Képviselő Úr!
 
Kissé megkésve, de még időben válaszolok felhívására, melyben a demokráciát félti az utcai kukagyújtogatóktól és emiatt egy kiáltvány aláírására kér.
 
A demokrácia nagyon törékeny dolog azt óvni és félteni kell. Mint a porcelán csészét az asztalon, rengeteg veszély fenyegeti, de nagyon fontos felállítani a prioritásokat amikor aggódunk érte.
 
Az a csésze mindenkié és nem csak a Parlamentben ülő politikai elité! Nem attól kell félni elsősorban, hogy egy meteorzápor összetörheti, hanem mindenekelőtt egyéni érdekből ne törje le senki a fülét. Ne öntögessenek bele, hirtelen egymás után hideget, majd forrót, mert nem csak a festék látja kárát, hanem a porcelán is össze fog roppanni.
 
Az is fontos, hogy ne ezt vagdossák egymáshoz amikor a politikai ellenfelükkel vitáznak, mert mi kis emberek nem tudunk mindig ott lenni, hogy elkapjuk ha le akar esni.
 
Javasolt lenne nem megpróbálni új alakot adni neki, átfesteni, megreformálni, hanem megőrizni a jelenleginek az értékeit. Így is rengeteg csorba esett már rajta, amit Önök, kormánypárti képviselők ejtettek rajta amikor bezáratták az iskoláinkat, a postáinkat és most az óvodáink vannak soron. A demokrácia csészéje úgy teljes és egész, ha annak minden része egyformán csillog. Például a 4-es Metro új logójának ragyogása nem fogja eltakarni a vidékről elvont fejlesztési pénzekből adódó mocskot.
 
Ajánlott lenne kávét szürcsölgetni belőle, hogy minél többet és éberebben dolgozhassanak az ország érdekében és nem választási kupa gyanánt évekig pezsgőt nyakalni öntudatlan állapotban tartva társadalmat, gazdaságot és saját magukat egyaránt.
 
A levelében ezt kérdezi: Velem, vagy ellenem? Nincs harmadik út!
 
Van harmadik út! A demokráciát valóban féltő, a hazájukért mindenre képes, az esküjüket komolyan vevő, felelősséggel, szociális érzékenységgel és alázattal bíró politikusokra van szükségünk, akik kezében nem kell féltenünk a demokráciát, sőt még a kukák is nyugodtan aludhatnak október 23-a éjszakáján.
 
Hogy hol vannak ezek az emberek? Nem tudom. Azt tudom, hogy nem a Parlamentben és remélem, hogy hamarosan előkerülnek valahonnét.
 
Higgye el nekem a demokrácia nem fél. Az túl fogja élni a kukagyújtogatókat is és azokat is akik az egyéni érdekeiket előbbre helyezik a közérdeknél.
 
Önöket, országgyűlési képviselőket.
 
Sőt a demokrácia arra is képes lesz, hogy az Önök neveit negatív előjellel említse majd meg a későbbi történelemkönyvekben, ha egyáltalán érdemes lesz beszélni személy szerint bárkiről a jelenlegi vezetők közül. Soha nem leszünk büszkék Önökre ebben biztos lehet!
 
Mi Önöktől félünk. Attól, hogy még mielőtt feleszmélne az ország összetapossák, eltiporják azokat az értékeket, településeket, kulturális hagyományokat amelyeket több mint ezer év alatt hozott létre a hazáját szerető magyarság.
 
Üdvözlettel,
 
Ivády Gábor
polgármester

5 komment

Címkék: politika kritika gondolatok ivád

BUÉK, Kedves Politikusaink!

2007.12.27. 17:44 Ivády Gábor

Újévi köszöntő!
Tisztelt kormánytagok, kormánypárti politikusok, országgyűlési képviselők!
Kívánok Önöknek az új évre gazdagságot, örömet és sikereket! Pont annyit amennyi nekünk jut majd itt Ivádon!
Kívánom, hogy legyen olyan gondtalan az életük, mint nekünk és csak annyi nehézséggel kelljen megküzdeniük amennyivel mi kényszerülünk szembenézni jövőre!
Kerülje el Önöket a mindennapi szűkölködés annyira amennyire mi mentesülünk tőle!
Kapjanak annyi szeretetet,  támogatást és figyelmet amennyit mi kapunk Önöktől!
Legyenek olyan áldottak amennyi áldást mi küldünk Önöknek!
Legyenek Önökkel annyira igazságosak barátok, ellenségek mint amennyire Önök azok velünk!
Soha ne érezzenek több diszkriminációt és megkülönböztetést mint amennyit az ivádiak és a kistelepülésen élők!
Éljenek olyan kiegyensúlyozott körülmények között ahogy Ivádon is tesszük!
Pontosan annyi kiszolgáltatottságot kívánunk mint amennyit mi is elszenvedünk majd!
Gyermekeik, családtagjaik kapjanak annyi lehetőséget és éljenek olyan körülmények között amennyi nekünk jár majd 2008-ban!
Ne féljenek, mi itt magunknak nagyon sok jót kívánunk, így Önök sem lehetnek bajban!
Végül szeretnék nagyon sok boldogságot, örömet és szeretetet kívánni azoknak Önök közül akik valóban tesznek valamit azért, hogy itt Ivádon a 2008 ne fájjon annyira mint ahogy 2007 fájt!

2 komment

Történelemkönyv 2041-ből.

2007.10.27. 15:14 Ivády Gábor

Részlet egy 2041.ben írt Magyarország a XXI. században című történelem tankönyvből :
Szégyenletes módon kezdődött a XXI. század Magyarország szempontjából. A hatalmat bármi áron megszerezni, illetve megtartani vágyó politikusok egymás elleni becstelen küzdelme mellett az ország egyre inkább lecsúszott a gazdasági lejtőn. A lakosságot tudatosan és módszeresen polarizálták, mesterségesen keltett indulatokkal az embereket egymás ellen fordították. Morálisan Európa legválságosabb állama lettünk, a korrupció hatalmas méreteket öltött s míg a politikai vezetők gazdagodtak, addig a magyarság visszasüllyedt a 20-25 évvel korábbi szintre. Az országgyűlési képviselők pusztán bábként szolgálták pártvezetőiket, egyetlen önálló döntést nem hozhattak, sőt ha a frakciófegyelmet megszegték, akkor még büntetésben is részesültek. Soha ennyire rossz presztízse nem volt még a politikusi pályának és az idő haladtával a válság egyre mélyült. A nemzet érdekében történő összefogás teljes hiányát még külföldön is meglepődve tapasztalták, az Eu tagországok közül pozitív példaként Írországot, negatívként Magyarországot emlegették. Utolsó cseppként megépítették a Kormányzati Negyedet, mely kenőpénzekkel és politikai csatározásokkal volt kikövezve, a beruházásra szánt összegnek mindössze egynegyede került felhasználásra az építkezésnél. Ez okozta a fordulatot is, hiszen a korrupt megrendelők és a hozzá nem értő vállalkozóknak köszönhetően az átadóünnepségen - ahol a kormányon lévők hangos vastapssal éltették magukat, az ellenzékiek pedig ütemes dobogással tiltakoztak – az egész épületegyüttes konstrukciós hibák miatt összedőlt, maga alá temetve az ország vezetőinek 95%-át. A tragédiát népszavazás követte, ahol a választópolgárok követelték az országgyűlés létszámának csökkentését 250 főre (bár az alkotmányról nem lehetett népszavazást tartani, de a később megválasztott parlament ellenszavazat nélkül elfogadta az alkotmány ilyen módon történő változtatását és visszamenőleg deklarálta a döntést), így az egyéni választókörzetekben nyertes politikusok, mellett, csak nagyon kevesen  juthattak  listáról mandátumhoz. Ezzel nagyon lecsökkent a pártok hatása a képviselőkre és a frakciófegyelmet felváltotta a valódi érdekképviselet. A kormány tagjai csak olyanok lehettek akik nyertek valamely választókörzetben, tehát kizárólag a képviselők közül lehetett minisztereket választani (helyüket listáról fel  lehetett tölteni). A civil szervezetek száma megnőtt, befolyásuk és érdekérvényesítő szerepük felértékelődött, az országgyűlési képviselők elsősorban már nem a pártjuknak, hanem ezen szervezeteknek tartoztak elszámolási kötelezettséggel. 2020-ra Magyarország nem csak felzárkózott az EU más tagországaihoz, hanem a vele egy időben csatlakozott országokat messze maga mögött hagyta. A vészterhes időszak teljes lezárásaként törvényileg tiltották meg, hogy az ezredforduló és a kormányzati negyed összedőlése között dolgozó politikusokról közterületeket lehessen elnevezni, vagy bárhol szobrot lehessen állítani a tiszteletükre. Az MSZP, a FIDESZ, az MDF, valamint a kormányzati szerepet betöltő SZDSZ (azóta megszűnt pártok) logóját a horogkereszt és a vörös csillag mellett tiltott jelképpé nyilvánították. …

7 komment

Címkék: politika kritika gondolatok