Megjelenése mindig kifogástalan. Tolla rendezett, a gyakori nyalogatástól fényes. Sminkje tökéletes, még akkor is, ha hím. Soha egyetlen pillanatra sem esik ki a szerepéből, sármos, vagy hölgy esetén csábos mosolya még akkor is ott figyel a csőre szegletében ha éppen eszik, vagy ásít. Pláne, ha tömik! Gesztikulációs tárháza nagyon széles, bár minden szárnycsapása túlzó, színpadias. Csapkodása ellenére repülni nem tud. Mimikáinak száma túlmutat a szókincsében szereplő szavak számánál, bár ez nem jelenti azt, hogy ne lennének kitűnő kommunikátorok. Beszédeit finom fordulatokkal, szakmai zsargonnal fűszerezi, és bár utólag kevesen tudják felidézni, hogy miről is beszélt, a benyomás pozitív marad. A műmájer, bocsánat, bájgúnár többnyire vezető pozícióban van, egy egész nyáj követi, ez kell is ahhoz, hogy ragyogó csőre, a zselé a tollán megcsillanhasson az ülésterem fényében, mivel az első sorokban jobbak a fényviszonyok. Nyájas társai csak úgy tudnak beszélni vele, ha odamennek hozzá, ő csak kivételes esetben hagyja el helyét. Egyszer becamppel oszt jól van. Szeme érzékeny, folyton fürkésző. Beszélgetés közben sűrűn néz körbe, hogy a képviselők és a kamerák kellőképpen figyelnek-e rá minden pillanatban, ha beszédet tart, akkor gyakran néz fel a kivetítőre és nem csak azért, hogy ellenőrizze mennyi ideje maradt még, hanem szereti olvasni a nevét. A bájgúnárok hihetetlen gazdagságra képesek szert tenni, de a végén mindig levágják őket és a májukat szétosztják a szegények között.