Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://ivadygabor.blog.hu/2022/01/09/tinder_371
Tinder
2022-01-09T12:05:24+01:00
2022-01-09T12:05:24+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/old-couple-g5248ee21b_1920.jpg" alt="old-couple-g5248ee21b_1920.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>A patinás kávéházban szinte megállt az idő. Mintha soha nem változott volna benne semmi, pedig a megnyitásuk óta átvészeltek benne forradalmakat, világ- és polgárháborúkat, lebombázták, felgyújtották, többször újjáépítették, születtek a pincéjében bújtatott üldözöttek kisbabái és sokszor születtek a pince felett a télikertben lecsúszott, vagy éppen sikeres írók, költők művei. A vendégeken végignézve is olyan, mintha dadogna a történelem. A sarokban egyetemista diákok háborognak valamin, amott egy család süteményezik, a legkisebb banánt majszolgat nevetgélve, kicsit távolabb egy cserépben nevelt bambusz oltalmában talán éppen üzleti megbeszélés folyik a kávégőz fölött, amott pedig egy decens, feddhetetlen, sármos öregúr ül egyedül az asztalnál és vár valakit. Egyenes háttal, finom kordbársony öltönyben, szépre suvickolt, de kissé viseletes cipőben kavargatja a teáját és mereng az örvényeiben. A lába az asztal alatt megállás nélkül jár, sokadjára igazgatja meg a sótartót, az evőeszközöket, a szalvétát. Minden héten legalább egyszer, de mostanában egyre gyakrabban ül itt, vár, néha előveszi a telefonját, megnéz néhány aplikációt, üzenetet, mintha biztos akarna lenni abban, hogy jó helyen van, jókor ül itt és hogy pontosan tudja ki érkezik majd. A terem másik végén egy fiatal hölgy ül és őt nézi. A koruk alapján akár a lánya is lehetne. Néha összetéved a tekintetük, de gyorsan elkapják, esetleg egy halvány mosolyt megengednek maguknak, de ennél tovább sosem merészkedik egyikőjük sem. A lány néha előveszi a telefonját, leellenőrzi a Tindert, a Messengert, aztán szürcsöl egyet a fekete teájából. Ő is vár valakit. Mindig ugyanakkor.</p>
<p>A pincér jól ismeri őket, törzsvendégek és mint egy beragadt gramofon pontosan ugyanúgy kezdődik minden ilyen alkalom. Mivel nincs sok vendég, leül a lány mellé, ő is az öregúrra néz, majd a lányra.</p>
<p>- Megint Tindereztek?</p>
<p>- Igen.</p>
<p>- Ez nagyon kedves tőled.</p>
<p>- Nézd, hogy izgul a drága!</p>
<p>- Mint mindig. Kicsit azért furcsa ez az egész, nem? Perverznek nem mondanám, mert ez a helyzet nem azon a terepen mozog, de hogy is mondjam: nem megszokott.</p>
<p>- Az a lényeg, hogy ez tele van szeretettel, törődéssel és szerelemmel. Igen, tökéletesen értelek, az elején én is nehezen tudtam mit kezdeni ezzel a helyzettel, de végül sikerült úgy alakítanunk, hogy ez mindenkinek jó legyen. Édesapám minden alkalommal szerelembe eshet, én pedig segítek neki abban, hogy megtalálja akinek elhódíthatja a szívét.</p>
<p>- Ezt értem, de ebbe elég ritkán szokták a szülők bevonni a gyereküket.</p>
<p>- Egyedül sajnos ő ezt már nem tudja megoldani.</p>
<p>- Mára kit választottatok?</p>
<p>- Szerintem már te is tudod, hogy milyen a zsánere, de most különösen nehezen jutottunk dűlőre. Egyre szenilisebb szegény, már mindenkit, minden alkalommal alaposan és egyenként meg kell néznünk akivel összeillettek a Tinderen. Akkor is, ha két nappal korábban ugyanígy végignéztük őket. Elolvasom neki az összes bemutatkozást, újra, néhányuknak írunk is, újra, csetelgetünk, flörtölgetünk újra és újra, de a szokásos szikráig egyre lassabban jutunk el. Némelyiknél felcsillan a szeme, aztán kutakodik, elmereng, hogy talán ismeri valahonnét, de végül a demencia lesöpri az asztalt és marad az ösztön, az első látásra szerelem. – közben olyan erős szeretettel nézett az édesapja felé, hogy megremegett a víz a pohárban - A legtöbb hölgyet balra húzzuk és egyre kevesebben jutnak át a rostán. Azt tudja, vagy inkább érzi, hogy nagy nőcsábász lehetett, hogy kapcsolatfüggő, hogy neki hóditania kell, de leginkább azt, hogy szeretve szeretne lenni és nem azzal a szeretettel amit én, a lánya adhatok neki. A szerelem tartja életben és minden egyes alkalommal szerelembe is esik. Soha nem választok helyette. Meglátja a képet, rám néz, de máris könnybe lábad a szeme és kéri, hogy segítsek neki, hogy csak egyszer, csak egyetlen egyszer találkozhasson vele. Aztán ha sikerül, akkor esetleg néhány napig tart, majd rákopog a demencia és másnap kezdődik az egész elölről.</p>
<p>- És édesanyáddal mi a helyzet?</p>
<p>- Sajnos ő is a demencia áldozata lett. Édesapám egy idő után alig emlékezett valamire, alig ismert fel bennünket. Ijedt volt, nem tudta mi miért történik körülötte, miért érnek hozzá idegenek, miért kell megosztania az életét ismeretlenekkel. Ez minden kapcsolatot megvisel, az övékét sem kímélte. Így most Tinderezem az édesapámmal, abban bízva, hogy minden alkalommal megtörténik a csoda. Ohh, nézd csak, ott jön, most fog belépni! – dőlt előre az asztalnál, ezzel egy időben biccentett az apukája felé, aki lassan a bejárat felé fordult.</p>
<p>Csak a hölgy mozgása és az alakja sejtette át magát a foncsorozott üvegen. Nem sietett, minden mozdulatát finom báj itatta át. A kilincs kedvesen simult bele vékony, nyári kesztyűjébe, az ajtó nem mert nyikorogni, egy nyári szellő pedig úgy suhant be vele együtt a kávéházba, hogy egy pillanatra gyengéden megemelte az asztalokon fekvő szalvéták sarkait. Az is lehet, hogy ezt csak az öregúr vette észre, miközben állt az asztal mellett és igazított még egy utolsót a nyakkendőjén. A hölgy nagyjából tíz évvel lehetett fiatalabb nála, de már ő is nyugdíjas korban járt, ezüstszürke haja kiemelte és széppé varázsolta gyönyörű szemét és körülötte a ráncait. Ahogy kibújt a felöltőjéből, az öregúr arca még jobban ragyogott, szinte visszaugrott az időben és maga előtt látta saját magát nagyjából negyven évvel azelőtt, ugyanebben a kávéházban, egy ugyanilyen gyönyörű hölggyel, hasonló ruhában, mely akkor is úgy tűnt, mintha a lányra öntötték volna. Az este csodálatos volt, finom borok mellett ismerkedtek, az öregúr bókokkal kedveskedett, a hölgy minden alkalommal elpirult és hálásan tekintett a férfira. Elmesélték és összefonták saját történetüket. Senki nem sürgette őket. A patinák ragyogtak, az ódon bútorok csillogtak, a kristályok mosolyogtak, a világmegváltó fiatalok, vagy a süteményező család pusztán statisztái lettek egy kibontakozó szerelem mellett. Néhány óra múlva az öregúr megkérdezte, hogy hazakisérheti-e a hölgyet, aki lesütött szemmel egyezett bele, majd mielőtt elindultak volna, a férfi a lányára nézett és párás tekintettel súgta a levegőbe, hogy köszönöm. Az ajtóból a hölgy is visszanézett, megkereste tekintetével a lányt, küldött neki egy puszit úgy, hogy a férfi ne láthassa és ő is köszönömöt formált az ajkaival, majd kilépett az utcára és elfogadta a férfi felajánlott karját. A lány hívta a pincért, kérte a számlát és amíg fizetett ,a pincér kissé közelebb hajolva megjegyezte, hogy minden alkalommal meg kell állapítania, mennyire hasonlít rá az édesanyja.</p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2022%2F01%2F09%2Ftinder_371%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2022%2F01%2F09%2Ftinder_371%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2022%2F01%2F09%2Ftinder_371%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Tinder"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2022/01/09/tinder_371#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16807930" border="0" /></a><br /></p>
0
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/old-couple-g5248ee21b_1920.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/11/07/vegrehajto
Végrehajtó
2021-11-07T23:19:20+01:00
2021-11-07T23:19:20+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p>Kovács János 61 éves NAV végrehajtó zavartan állt a nappali közepén. A tévén, a vasalón, a dohányzóasztalon, sőt a sarokban halkan csordogáló szobaszökőkúton is ott díszelgett a lefoglalási sorszám, de mindezeket szinte teljesen eltakarta Derbenák Gertrúd kisvállalkozó, aki egyetlen lépéssel állt a férfi előtt, kezében kisebb dobozokat nyújtva felé. Asszonyom, értse meg, hogy a jogszabályok nem köteleznek arra, hogy mindent leltárba vegyek. A személyes dolgait nyugodtan megtarthatja, nem fogjuk elvenni a családi fényképalbumát, a tisztálkodó eszközeit, vagy mondjuk a fehérneműit. A használt eszközök egyébként is mindig csak áron alul kelnek el – magyarázkodott gondosan ügyelve arra, hogy kerülje az asszony tekintetét. Nem, nincs értékhatár, a mi feladatunk az, hogy mindent lefoglaljunk, amely vélhetően értékesíthető és ezzel csökkenthető az ön adótartozása. Szeretné jegyzőkönyvbe vetetni, hogy ezek az eszközök becsült értéke 50 ezer forint? Rendben, akkor viszont kötelező lesz ezt is lefoglalnom őket, mert ötvenezer felett már nincs mérlegelési jogosultságom. Ez lesz a kilences számú tétel. Kovács János végrehajtó komótosan helyet foglal az ebédlőasztalnál, melyre már korábban felragasztotta a leltári azonosítót, elővesz egy tollat és egy A4-es lapra felrajzolja a számot, majd újra végigmegy a vonalon, aztán megint és megint. Nem siet. Hallgatja a kis szökőkút csobogását. Tudja asszonyom, idén lesz 40 éve, hogy a szakmában dolgozom, sok mindent megértem már. Úgy jó tíz évvel ezelőtt egy mangalica kondát vittem árverésre, egyenként kellett megbecsülnöm a korukat és a súlyukat, előtte az egyik adós alkatrészeire szedett egy Zsigulit és szinte csavaronként adtam el, így ön sem tud meglepni, de amit most tesz az még az én sokat tapasztalt önérzetemnek is méltatlan. Gondolom egyik tételhez sincs eredeti leírás, így ugye tudja, hogy részletesen le kell diktálnia a használati utasításokat, mert arra is van egy külön digitális űrlapunk. Kérem, asszonyom ne mosolyogjon, szerintem ez nem vicces. Vegyük hát sorra. Kilences tétel. Step on duo, felcsatolható bőr övvel ellátott szexuális segédeszköz, leszbikus kapcsolatokhoz vibrációs behatoláshoz. Becsült értéke 17 ezer forint. Bontott csomagolás, használati nyomok nem találhatók rajta, bekapcsolásra reagál, újszerű állapot. Nem, nem kell megmutatnia a használatát, elég, ha elmondja majd, ha ahhoz az űrlaphoz érünk. Hölgyem nem állhatnánk le ezzel az egésszel? Jó, jó, nem kell rögtön felháborodni, csak megkérdeztem. Vigyázzon, mit mond, mert ez is bekerül a jegyzőkönyvbe! Csak a pontosság kedvéért hogy is mondta, hogy mi kezdtünk el először baszakodni önnel? Rendben felírtam. Tizes tétel. 3 maszturbációs sebességi fokozattal, fel-le mozgó, memóriafunkcióval ellátott, bőrszerű anyagból készített, vaginát formázó testnyílással ellátott, férfiaknak ajánlott erotikus eszköz. Asszonyom, tényleg végig kell ezt csinálnunk? Nem, határozottan vissza kell utasítanom, higgye el semmi szükség rá, hogy az én közreműködésemmel ellenőrizzük le a minőségét és a működőképességét! Kérem tartsa úgy, hogy le tudjam fényképezni, köszönöm. Tizenkettes tétel. STATIS FYER LUXURY több programos - vákumos - vízálló - sexuális segédeszköz nőknek - csomagolás nélkül. Nagyon kérem, hogy ne kapcsolja be és ne kenje be a tizenhármas tétellel, ami ha jól látom egy erotikus masszázs olaj, mert ezek most már a NAV tulajdonai. Hölgyem, ez a viselkedés elfogadhatatlan, attól tartok ez újabb büntetéseket von maga után! Ön a legmegáltalkodottabb, leginkább perverz adós, akit valaha ismertem, de nyugodjon meg, tudom ezeket a helyzeteket is kezelni! Most szépen hátat fordít nekem, leveszi a bugyiját, majd a kezeit hátra kötnöm, bekötöm a szemét és ráhajol az asztalra, én pedig az összes segédeszközét egyenként kipróbálom, hogy megfelelő-e a működésük és ha nem próbált meg átverni a működőképességükkel, akkor talán megengedem, hogy egy kis egyéb kényeztetésért cserébe maradhasson a tévé. Na, gyerünk csináljuk már, nem érek rá egész nap! Igen drágám, én is imádom ezeket a szerepjátékokat, de ne essünk ki a szerepből, mégis csak munkaidőben vagyok. Na gyerünk, hadd büntesselek meg ezzel a tizennégyes tétellel! Told odébb a laptopot! Ne, basszus, ezt alig hiszem el, véletlenül megnyomtad az entert, most ezek mind rögzítve lettek az árverezési tételek között! Mit mondok majd odabenn? Tudod mit, nem fontos ez az egész, úgyis ott akarom hagyni az adóhivatalt. Találtam egy állásajánlatot, egy orvosi segédeszközöket gyártó üzembe keresnek éjszakai biztonsági őrt.</p>
<p> </p>
<p>https://arveres.nav.gov.hu/index-meghirdetesek-ingosag.html?.actionId=action.auction.AuctionSummaryAction&auctionId=240011&FRAME_SKIP_DEJAVU=1</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F11%2F07%2Fvegrehajto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F11%2F07%2Fvegrehajto%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F11%2F07%2Fvegrehajto%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Végrehajtó"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/11/07/vegrehajto#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16749032" border="0" /></a><br /></p>
0
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/05/igenhet_hetedik_nap
Igenhét - hetedik nap
2021-09-05T17:31:44+02:00
2021-09-05T17:31:44+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal7.jpg" alt="igenhetfinal7.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>A napközbeni igenek már alig érdekesek, mert mindegyik tele van annyi új tapasztalattal és mégis rutinszerűséggel, ami mostanra megszokottá vált. Egyet mégis kiemelek.</p>
<p>Későn este jöttünk haza kocsival, mellettem a 16 éves Zsombor fiam ült. Éjfél előtt nem sokkal Hatvannál láttam, hogy valaki stoppol. Meg kellett állnom, hiszen az igen hetemből alig pár perc még hátra van és ez egy ki nem mondott, de elég határozott kérésnek tűnt. A kocsiba egy 20 éves sötétbőrű cigány srác szállt be a hátsó ülésre. Mielőtt bárki megszólna a szülői felelőtlenségem miatt (általában egy stoppos felvételéről beszélek, nem a származásról!) elmondanám, hogy Zsombor egy nagyon erős, izmos, nagyon sportos fiatalember, akit már nem féltenem kell, hanem inkább biztonságosabban érzem magam mellette. Szóval beszállt a férfi, akiből csak annyit láttam, hogy erős, kissé ápolatlan szakálla van, a kezében nejlonzacskó volt, mindenféle ruhákkal. Nem mondom, hogy nem gondoltam át néhány váratlan szituációt és az arra adandó reakcióimat, de gondoltam beletaposok a gázba, hogy minél rövidebb ideig legyünk kényelmetlen helyzetben. Nem féltem, de tartottam attól, hogy olyan történik amit nem szeretnék. Ahogy korábban mondtam nem adom ingyen az igenjeimet, ezért tudni akartam a történetét. Elmondta, hogy 20 éves, Hatvanban segédmunkából keres egy kis pénzt, de már nagyon ki van fáradva, mert keményen megdolgoztatják. Kőművesek mellett dolgozik reggeltől estig segédmunkásként. A napi bére tízezer forint lenne, de abból csak hetet kap meg, mert rögtön levon tőle valaki valamit. Közben folyamatosan hálálkodott és azt mondogatta, hogy el sem hiszi, hogy az vele történik meg, hogy valaki felvette a kocsijába. Kérdeztem hova megy és miért maradt ilyen sokáig. Hazafelé igyekezett Mátraverebélyre, ami nagyjából hatvan kilométerre volt onnét ahol felvettük. Vonattal jár dolgozni, de aznap azt mondta az édesanyja, hogy elmegy érte kocsival, ezért a Tesco parkolóban várt rá négy órán keresztül. Ha már ott volt, akkor a ruhagyűjtőből válogatott magának és a testvéreinek pár darabot, hogy ne fázzanak majd annyira télen. Az édesanyja azonban nem ment érte. Kölcsönkért egy mobiltelefont valakitől, felhívta, mint kiderült nem tud elindulni érte, mert a kisöccsével valami baj van. Azt gondolta ott alszik a padon, de megjelent pár hajléktalan és nagyon félt, hogy bántani fogják, hogy megverik, ezért inkább elindult haza gyalog. Hatvan kilométerre! Nem tudtam eldönteni, hogy kamuzik-e. Közben hálálkodott, hogy az Isten küldött bennünket és pont most kezdte el olvasni a bibliát. Szinte biztos voltam benne, hogy kamuzik. Aztán faggattam még, kiderült, hogy az édesapja most januárban halt meg, három öccse van, az egyik 11, a másik 3, a harmadik 1 éves. Két éve jöttek haza angliából, a legidősebb öccse ott kinn született, de az édesapja megbetegedett és kint nem tudták volna igénybe venni az orvosi ellátást. Ő iskolába járt és éppen kollégiumba ment volna. Gondoltam most ki fog derülni, hogy hazudozik-e, ezért megkérdeztem hol laktak kint és elég pontosan el tudta mondani, aztán megkértem, hogy mondja el ezt az egészet angolul. Megtette. Ott ült a kocsim hátsó ülésén egy szerencsétlen cigány fiatalember, akinek alakulhatott volna máshogy is a sorsa, aki teljesen szürreális módon éjfélkor folyamatos angolsággal beszél hozzám az érzéseiről és az életéről és arról, hogy még alig múlt el gyerek, de máris neki kell gondoskodnia az édesanyjáról és a testvéreiről. Mielőtt kiszállt megmutatta a bibliát, tényleg új volt , igaz csak az Újszövetség (vajon miért volt terepszínű a borítása?), ehát ebben sem hazudott. Az utolsó kilométereken elmondtam neki mennyire örülök, hogy megismerhettem, hogy tisztelem azért amit magára vállalt és ahogy viseli a nehézségeket és kértem, hogy higgyen abban, hogy jobbra fordul a sorsuk, mert ő bármire képes lesz és amiért én nagyon szorítok. Azt mondta, hogy ilyeneket még soha senki nem mondott neki és miközben sírva kiszállt megígértem neki, hogy minden alkalommal felveszem, ha az út szélén látom. Tudom, elég szánalmas, hogy mindössze ennyit mondtam, de ezen már nem tudok segíteni, abban reménykedem, hogy egyszer feltűnik az út szélén és többet megtudhatok róla. Nagyon szégyelltem magam amikor elindulás előtt megnéztem, hogy ott van-e még a laptopom a hátsó ülésen. Szeretném megkeresni őt, annyit tudok még róla, hogy a vezetékneve Lakatos.</p>
<p>Amikor megígértem, hogy mindig fel fogom venni, akkor már elmúlt éjfél és nem kötelezett volna erre a fogadalmam. Az igenhét tovább csúszott...</p>
<p>Ha valaki tudna segíteni megkeresni őt, annak nagyon hálás lennék és adok neki egy extra Igen-t egy kérésére.</p>
<p>Letelt a hét. Lesznek tyúkjaink és fecskéink, a csereautót megszerettük, lesz (volt) egy esküvői szertartásom, tele vagyok történetekkel, majdnem ettünk géva gombát, ittam amikor nem akartam, a gyerekekkel sok közös programunk volt, a munkában nem szakadt rám az ég, a Balaton soha nem volt ilyen kellemes és megismerhettem egy fantasztikus cigány fiút.</p>
<p>Az igeneknek ereje van. Kalandokat, kihívásokat és nagy felismeréseket hoz magával. Meg kell tanulnom meghallani a kéréseket, jobban figyelnem kell a világra, az emberekre és nem utolsó sorban magamra. Nem érzem úgy hogy bárki kihasznált volna, inkább az őszinteséget és a nyitottságot tapasztaltam meg. Azt gondolom, hogy már az is megtiszteltetés és elismerés, ha kéréssel fordulnak hozzád, mert azt a teljesülés reményében teszik. Köszönöm, hogy volt mikre igeneket mondanom!</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F05%2Figenhet_hetedik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F05%2Figenhet_hetedik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F05%2Figenhet_hetedik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igenhét - hetedik nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/05/igenhet_hetedik_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16680454" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-09-05 19:23:41
Igenhét - hetedik nap
A nagy tanulságok napja. Köszönöm, hogy volt mikre igeneket mondanom! Gazdagabb lettem, talán a világ is kicsit.
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal7.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal7.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/04/igen_het_hatodik_nap
Igen hét - hatodik nap
2021-09-04T16:46:59+02:00
2021-09-04T16:46:59+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal6.jpg" alt="igenhetfinal6.jpg" class="imgnotext" /></p>
<p>Sárga géva gomba. Imádjuk, főleg rántva. Ártéri területeken, fűzfák törzsén nő, nagyon ízletes, fiatalon rántva hasonlít a rántott sajthoz, idősebben a csirkehúshoz. Nem könnyű megtalálni, főleg most, hogy már nincs igazán szezonja. Délelőtt azon agyaltam, hogy merre lenne érdemes elindulni, mert az a kérés érkezett, hogy legyen ez a vacsora és sajnos a készletem a mélyhűtőből kifogyott. A Duna kézenfekvőbbnek tűnik, mint mondjuk a Tisza, vagy a Rába, a Túr, vagy bármi, de végül is mindegy, mert ha vízparton vagyunk az csak jó lehet. A Duna lett belőle, de sajnos már nyomát sem találtuk, így a facebookos gombásztársak segítségét kértem, így az egyik dunaújvárosi csoporttagnak a mélyhűtője lett az új lelőhely. Pista bácsi nyugdíjas katonatiszt. Szolgálati ideje alatt bejárták az egész országot, úgy helyezgették át egyik laktanyából a másikba, mintha kötelező lett volna. Én is katonacsaládban nőttem fel, tudom miről beszél. Azt mondja nem bánja, mert bárhova megy, egy kicsit mindenhol otthon érezheti magát. A felesége tavaly halt meg, elvitte a covid. Úgy mesél a tornácon, hogy szinte ömlik belőle a szó, mégsem siet, minden gondolatot alaposan megrág mielőtt kimondja. Egész életében gombászott, a gévagombát ő is nagyon szereti, de szívesen ad, mert már kevesebbet is eszik, meg ő könnyen szed magának frisset. Pista bácsi tele volt azzal a megnyugvással, amelyben az összes nehézség szelíd ténnyé formálódik és a múlt kesergése helyett különösebb célok nélkül, de optimistán várja a holnapot. Elbeszélgettük az időt, megszerettük az öreget, de későre járt, sietve elindultunk haza. A vacsora lecsó volt, mert a gombát Pista bácsinál felejtettük, de a gévagombára mondott igenem így is meghálálta magát.</p>
<p>Szóval létezik egy “igen hullám”. A történetek nem állnak meg akkor, amikor azt gondolod, hogy teljesítetted a vállalásod, hanem újabb események láncolatát húzzák elő, amiknek az összeadott értéke egyre csak nő. Pista bácsi igenje összekapcsolódott az enyémmel és végül egyik sem teljesült, mégis született belőle valami új. Hálás voltam a történetéért.</p>
<p>Visszafelé az egyik bevásárlóközpontban egy hölgy megkért, hogy nézzem meg van-e a méretében a kinézett ruhából, de ezen nem lepődtem meg, mert a pólóm nagyon hasonlít az ottani formaruhára, már többször összekevertek a dolgozókkal. Egyébként nem volt a mértében.</p>
<p>Ma már kerestem az igeneket, sőt felajánlottam őket, mert rájöttem, hogy a kérés megszületésének és a teljesítő megtalálásának a folyamata simán megfordítható. Ezen a napon jutottam arra az elhatározásra, hogy megcsinálom a nyílt igen hetemet, amikor előre bejelentem, hogy bárki bármit kérhet tőlem, ami nem ütközik közerkölcsbe, jogszabályba és nem taszít anyagi csődbe. Kíváncsi vagyok, hogy ki mire használja fel ezt a lehetőséget, hogy milyen történeteket ismerhetek meg, hogy szebb lenne-e a világ, ha ezt időnként más is megtenné. Most azonban elköszönök, mert vár rám még pár száz új novella.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F04%2Figen_het_hatodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F04%2Figen_het_hatodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F04%2Figen_het_hatodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igen hét - hatodik nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/04/igen_het_hatodik_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16679808" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-09-04 21:04:53
Igenhét - hatodik nap
Pista bácsi igent mentett egy gévagombával, nem találtam megfelelő méretben női blúzt és tuti lesz még egy Igenhét
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal6.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal6.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/03/igen_het_otodik_nap
Igen hét - ötödik nap
2021-09-03T18:10:00+02:00
2021-09-03T18:10:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal5.jpg" alt="igenhetfinal5.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ma nem otthonról dolgoztam, bementem a székházba. A kollégáimmal tartottunk egy pár órás közös gondolkodást arról, hogy mik legyenek a közösen kitalált, jövőbeli céljaink és azokat milyen módon tudjuk majd mérni és elérni. Mindenre igent mondtam, de nem beletörődve a dolgokba, hanem újabb kérdésekkel terelve úgy a beszélgetést, hogy lehetőleg kikerüljük azokat a hibákat, amelyeket sejteni véltem. Asszertív viselkedést húztam az igenjeimre. Örömmel láttam, hogy a kollégák észre sem vették, hogy igenhetem van, így vállon veregettem magam, mert bár azt tudom, hogy a nyitottságommal nincs nagy baj, de a kommunikációm elég defektes tud lenni. Aspergeresként ez az egyik legnagyobb kihívás az életemben, küzdök is vele rendesen, a siker pedig a pillanatnyi telítettségemen múlik. Az is nagy tapasztalat ma, hogy az igenjeimet nem adhatom oda csak úgy. Nem a lelkesedésről beszélek, hanem arról, hogy a kimondott igenjeim rám gyakorolt hatását is megismerjék azok, akiknek odaadom. Kell, hogy kapjak értük valamit: megértést, partnerséget, örömöt, hálát, kedvességet, egy mosolyt, bármit, amiért megéri. Nem nagy ár.</p>
<p>Az egyik cigarettaszünetben felhívtam a fiúkat, hogy mi újság van otthon, ettek-e rendesen abból amit főztem, voltak-e dédimamáéknál és vittek-e nekik pogácsát. Mivel Szilárd, a legkisebb vette fel a telefont és hallotta a lélegzetvételeimből, hogy cigarettázom, megkért rá, hogy hagyjam abba, mert hamarabb fogok meghalni ha cigizek és ő azt nem akarja. Volt már olyan, hogy évekig nem szívtam, most is unom, hogy néha köhögök tőle, hogy büdös vagyok, de kellett ez az igenhét ahhoz, hogy újra letegyem. Elsőre ez kemény fogadalomnak tűnhet, de tapasztalatból tudom, hogy ez egy kicsit sem fog megviselni.</p>
<p>Ahogy esteledett és még mindig az irodában ültem, azon gondolkodtam, hogy idén még nem is fürödtem a Balatonban és milyen jól esne egy esti csobbanás, utána pedig a parton olvasgathatnám tovább a novellákat. És ekkor jött a felismerés, hogy ez egy kivánség, amire elméletileg nem mondhatok nemet, hogy az elmúlt öt napban egyáltalán nem figyeltem oda magamra, hogy már - talán évek óta – meg sem fogalmazom magamnak a kéréseimet, hogy minden alkalommal amikor nemet mondok magamnak, akkor valaki más igenjeiért teszem azt. Nem önzetlen vagyok, hanem figyelmetlen. Vajon én mernék-e kérni mástól, ha tudnám, hogy igen hetet tart? Vajon mernék kérni akkor, ha tudnám, hogy nem?</p>
<p>A Balaton víze talán még soha nem volt ennyire hűsítő.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F03%2Figen_het_otodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F03%2Figen_het_otodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F03%2Figen_het_otodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igen hét - ötödik nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/03/igen_het_otodik_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16678458" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-09-03 22:22:45
Igenhét - ötödik nap
Ma az igenek között megláttam magamat is. Elég magányosnak tűntem, elhanyagoltnak.
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal5.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal5.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/02/igenhet_negyedik_nap
Igenhét - negyedik nap
2021-09-02T18:10:00+02:00
2021-09-02T18:10:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p>A világ leghosszabb regénye a Marcel Proust tollából életre kelő<em> „A la recherche du temps perdu”</em>, vagyis magyar fordításban<em> „Az eltűnt idő nyomában”</em>. A francia író regénye az idő múlását és annak az emberekre gyakorolt hatását kívánja érzékletesen ábrázolni, teszi ezt több mint négyezer-kétszáz oldalon keresztül, amely nem kevesebb, mint kilencmillió-hatszázkilencezer karaktert számlál (no igaz, szóközökkel együtt), ezzel pedig övé a jelenlegi hivatalos világrekord. </p>
<p>Egy novella nagyjából 3500-4000 karakterből álló rövid írás, tehát ezer darab novella közel négymillió leütés. Tehát szerencsés vagyok, azonban nem állítanám, hogy az éjjeleken át tartó olvasás jót tesz az igenek iránti szenvedélyemnek. Azonban lelkesen olvasom a novellákat és valami olyan történik velem, ami az utóbbi időben ritkán esett meg. Az emberek történeteket mesélnek nekem, legféltettebb emlékeikről, soha nem múló fájdalmakról, örök szerelmekről, vagy simán csak olyan találkozásokról, amelyek rövidek voltak, de képtelenek elfelejteni. Magukkal ragadnak, sodródom velük, bennünk élek, érzem a szavak súlyát, olvasok a sorok között, szóval egészen elképesztő élményt ad, amely nem történik meg, ha nem mondok igent ezer novella elolvasására. Jól döntöttem.</p>
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal4.jpg" alt="igenhetfinal4.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ma majdnem befogatunk egy kutyát. Nem rajtam múlott, egyszerűen előkerült a gazdája.</p>
<p>A középső fiam elmondta, hogy szeretne megtanulni távirányítós repülőt vezetni. Odaadtam az egyiket a féltett kincseim közül és egy elég mélyreható aerodinamikai oktatás után kicsit remegve, de bátran a levegőbe röpítettük, ő pedig vezette. Talán kihagytam éhány fontos részt, mert nagy lelkesedésében úgy 28 másodperc alatt beleállította a földbe, de azzal vigasztaltuk egymást, hogy milyen szuper téli projekt lesz összerakni a darabjaiból, sőt valami újat fogunk alkotni, mert elnézve a romokat, ez tuti, hogy nem lesz még egyszer ugyanaz a repülő. Nem lennék őszinte, ha azt mondanám nem rándult össze a gyomrom, de az igenemért cserébe ma elismerést kaptam a fiamtól. Repülőm pedig még maradt másik. Este beszélgettünk is egy kicsit az elengedés nehézségeiről, jól esett. Mindezt a pizza fölött, amit sütnöm kellett a kérésükre.</p>
<p>Ja, majdnem elfelejtettem a fecskefészket. Ez nem volt teljesen új dolog, egyszer már próbálkoztam vele, de nagyon hidegen hagyta a madarakat, inkább építettek maguknak sajátot. Jobban mondva építettek volna, de elég bénák voltak hozzá, amit ma megelégeltek a fiúk és felvetették, hogy csinálnunk kellene még néhányat, de kísérletezgessünk velük. Az egyiknek legyen nagyobb a bejárata, a másiknak legyen rücskösebb a külseje, a harmadikba pedig tegyünk eleve száraz füvet, esetleg leveleket. Ha jól gondolom nem késtünk még el vele, talán a második költésnél használni fogják őket. Gipsz volt itthon, fűrészport szereztem Mariéktól - láttam, hogy van nekik amikor a tyúkokat mutatta -, sarat pedig csináltunk vakondtúrásból szerzett friss földből és vízből. Jó kis közös program volt, bár jól összecsesztük a teraszt, viszont az új elrendezés fecskefészeképítésre aklkalmasabb volt, szóval nincs semmi baj. Most száradnak a fészkek, a héten ki is rakjuk őket.</p>
<p>Az igenhét mára olyan lett, mint egy zsákbamacska, amiből nem tudsz rossz dolgot kihúzni. Ma nem kerestem az igenjeim mélységét, egyszerűen hagytam, hogy sodorjanak magukkal a történések és végül jól alakult minden. Talán szerencse kérdése, hogy senki nem kért olyat, hogy csináljak meg helyette valamit, mert ő mondjuk lusta, de az is lehet, hogy van ennek az igenhétnek egy karmája ami most körülölel.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F02%2Figenhet_negyedik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F02%2Figenhet_negyedik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F02%2Figenhet_negyedik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igenhét - negyedik nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/02/igenhet_negyedik_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16677456" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-09-02 22:27:46
Igenhét - negyedik nap
Építettünk fecskefészket, törtünk össze repülőt, de leginkább csak sodródtunk a történetekkel. Az Igen karma felébredt.
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal4.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal4.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/01/igen_het_harmadik_nap
Igen hét - harmadik nap
2021-09-01T12:38:51+02:00
2021-09-01T12:38:51+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal3.jpg" alt="igenhetfinal3.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Ma délelőtt két novella között felhívott egy nagyon kedves, régi barátom, aki akkor volt Terény község polgármestere, amikor én Ivádé. Elmesélte, hogy a a hat gyermeke közül az egyik fia most szeretne megnősülni augusztus 20-án és arra gondolt, hogy mi lenne, ha én adnám össze őket. Persze igent mondtam, csak kértem egy kis időt, mert nem csináltam ilyet nagyjából nyolc éve, néhány dolgot el kell intéznem hozzá, olyan apróságokat mint találni egy polgármestert, aki pár napra felvesz köztisztviselőnek az önkormányzatához és kinevez anyakönyvvezetőnek. Ezt persze egyeztetnem kell majd az én munkahelyemen is, bár úgy sejtem teljes mellszélességgel támogatni fognak miután kiröhögték magukat. Az anyakönyvvezetői vizsgám sem mai darab, le kell ellenőriznem, hogy érvényes-e még, de ami még rosszabb, hogy kell-e gyorsan valami vizsgát tennem, hogy újra használhassam. Azt tudni kell, hogy mindig igyekeztem elkerülni a hagyományos szertartásokat, azokat meghagytam a munkatársaimnak, azonban ha extrém kérés érkezett, azokat mind teljesítettem. Szerintem én tartom a hazai leggyorsabb (20mp) és a leghosszabb (8 óra) házasságkötési szertartás rekordját is, bár ezt sehol nem dokumentálják. Felhívtam Bükkszenterzsébet polgármesterét, aki ugyancsak jóbarátom és elmondtam neki mi a helyzet, azt mondta, hogy ő benne van, de a jegyzőjével egyeztetnie kell, aztán vele is beszéltem és találunk olyan megoldást ami mindenkinek megfelel. Azt hiszem tudom mit érezhetett Sziszifusz amikor meglátta a szikláját. Egyelőre itt tartunk, majd mondom, ha vannak fejlemények.</p>
<p>Gyorsan összefoglalom a további igenjeimet. Utána kellett néznem, hogy milyen virág a Hajnalka, mert azt kell futtatnom majd a Mari kerítésre, a tyúkoktatásért cserébe amíg nincsenek itthon, rendelnem kellett a szüleimnek egy távirányítót az interneten és közben elmagyaráznom édesapámnak, hogy a norton commandert már viszonylag kevesen használják a világon, viszont nagyszerű új programokat fejlesztettek ki az elmúlt 20 évben, amiket telepítettem is a gépére, sütnöm kellett palacsintatortát, ültetnem kellett snidlinget, mert az egyik fiam látott egy képet róla a neten egy zsíros kenyéren és meg akarja kóstolni, végül meg kellett oldanom, hogy a felfújható medence vize napközben egy csőrendszer segítségével melegedjen mivel a családnevünk Ivády és nem Schirilla. Egy házi vízmű és 80 méter fekete kpe csővel ezt ki is pipáltam.</p>
<p>Azért nagyoltam most ezt a felsorolást el, mert ezeknél fontosabb, hogy nem ült ki grimasz az arcomra egyiknél sem. Az igenek között mosolygós fejek vannak, röhögök magamon, melengetem a lelkem és úgy érzem mindegy mivel lepnek meg még a következő napok, szinte várom a kihívásokat. Mondjuk még ezer novella nem esne jól.</p>
<p>Frissítés: az esküvői szertartás lezajlott. A fiatalok becsónakáztak egy tó közepére, ahol a vőlegény elejtette az evezőt. Ekkor én David Hasselhoffként beugrottam a vízbe, a háttérben elindult a BayWatch zenéje és kihúztam őket a partra. Természetesen hivatalos vízimentő ruhában voltam, kezemben életmenő bólyával (köszönet a felszerelésért az Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata vezetőjének, Bagyó Sándor barátomnak) Csurom vizesen, a násznép röhögése és döbbenete mellett gyorsan elmondtam a beszédemet, amit először angolra, majd hollandra fordítottam le a Googole-lel, így a szöveg amit visszakaptam az több volt mint vicces, majd kimondták a szükséges igeneket, így begyűjtöttem az első két igenemet én is a projektemben. Sok boldogságot kívánok az ifjú párnak!</p>
<p></p><ul id="gallery-1630512199" class="blh-gallery count-11"><li class="image-1"><a title="" href="#gallery-1630512199_1"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-118_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-118_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-2"><a title="" href="#gallery-1630512199_2"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-119_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-119_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-3"><a title="" href="#gallery-1630512199_3"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-120_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-120_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-4"><a title="" href="#gallery-1630512199_4"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-148_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-148_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-5"><a title="" href="#gallery-1630512199_5"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-422_ma_solat_1.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-422_ma_solat_1.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-6"><a title="" href="#gallery-1630512199_6"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-121_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-121_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-7"><a title="" href="#gallery-1630512199_7"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-123_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-123_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-8"><a title="" href="#gallery-1630512199_8"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-124_1_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-124_1_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-9"><a title="" href="#gallery-1630512199_9"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-125_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-125_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-10"><a title="" href="#gallery-1630512199_10"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-417_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-417_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li><li class="image-11"><a title="" href="#gallery-1630512199_11"><img class="imgnotext" src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/20210820_a_gi_gedeon-422_ma_solat.jpg" alt="" data-thumb="https://ivadygabor.blog.hu/media/image/20210820_a_gi_gedeon-422_ma_solat.jpg?s=xs" /></a></li></ul>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F01%2Figen_het_harmadik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F01%2Figen_het_harmadik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F09%2F01%2Figen_het_harmadik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igen hét - harmadik nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/09/01/igen_het_harmadik_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16676764" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-09-01 19:10:32
Igenhét - harmadik nap
Házasságkötés egy tóban. Az igenhetem harmadik napján begyűjtöttem én is két igent
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal3.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal3.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/08/31/igen_het_masodik_nap
Igen hét - második nap
2021-08-31T20:00:00+02:00
2021-08-31T20:00:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal2final.jpg" alt="igenhetfinal2final.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Tegnap este megérkeztek a szomszédjaim Hollandiából. Jan ma reggel már füvet vágott, majd délben átjöttek és mondta, hogy ki van mint a rosseb mert ezt a meleget nem lehet elviselni. Judith viccesen megkérdezte (tőlem!!!), hogy esetleg egy pálinkához mit szólnánk. Azt a rohadt élet, dél van és nem mondhatok nemet, sőt lelkesednem kellene az ötletért. Igyekeztem. A második után már könnyebben ment. Nesze neked home office, ebből szabi lesz!</p>
<p>Délután az autóm komputere felmondta a szolgálatot, be sem tudtam indítani. Gondoltam ez egy csomó igentől fog megszabadítani, könnyebb napom lesz. A szervizes szolgáltatás nagyon gyors volt, pár óra múlva jött az autómentő és kaptam egy csereautót, mikor elvitték a másikat. Hogy milyet kaptam? Hát amit a hölgy elsőként ajánlott. Mikor elkezdte sorolni, hogy milyen lehetőségek vannak, sajnos az első után rögtön megkérdezte, hogy az megfelel-e nekem. Igent mondtam.</p>
<p>Közben átballagtam a Marihoz, hogy mutasson már egy élő tyúkot, mert projektben vagyok.</p>
<p>A leghúzósabb igenem ma a munkához kötődött. Egy novellapályázat előzsűrizéséhez kértem segítséget a kollégáktól, hogy osszuk fel magunk között azt a pár ezer alkotást ami beérkezett. Volt aki tízet, mások néhány tucatot vállaltak be, sőt volt aki százat, majd az egyikőjük viccesen megkérdezte, hogy ha már ők ilyen lelkesen vesznek részt az elbírálásokban, akkor én ugye el fogok olvasni legalább ezret. Naná.</p>
<p>Este újra átjöttek a szomszédomék és megkérdezték, hogy nincs-e kedvem egy kicsit beszélgetni és persze iszogatni velük. Azt tudni kell, hogy nagyon ritkán iszom alkoholt. Mostanra szerencsére elfáradtak, bár ehhez hozzájárulhatott az is, hogy megpróbáltam megtanítani nekik a “Ne bántsatok soha engem, én a szidást nem érdemlem” kezdetű nótát. Már ők sem tudtak annyit inni, hogy az első négy szónál tovább jussunk, elfáradtak, hazamentek.</p>
<p>Egyelőre az igenjeimnek a történetalakító hatását jobban, a súlyát kevésbé érzem. Az igenjeim nem telepedtek rám, nem nyomták földig a hátamat, nem szorítottak a kerítéshez, inkább csak neki-neki lökdöstek a korlátoknak, mint fiatalkoromban az Edda koncerten pogózó tömeg.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F31%2Figen_het_masodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F31%2Figen_het_masodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F31%2Figen_het_masodik_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igen hét - második nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/08/31/igen_het_masodik_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16675348" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-08-31 23:24:45
Igenhét - második nap
1000 novellát mennyi idő alatt lehet elolvasni? Egyébként napközben pálinkázni nem menő.
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal2final.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal2final.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/08/30/igen_het_elso_nap_369
Igen hét - első nap
2021-08-30T18:00:00+02:00
2021-08-30T18:00:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal1.jpg" alt="igenhetfinal1.jpg" class="imgnotext open-in-modal" /></p>
<p>Reggel a legkisebb fiam hamarabb ébredt fel mint én. Bebújt mellém az ágyba, finoman mellém kucorodott, majd egy nyolcévesnek megfelelően megrázta a fejemet és szólt, hogy tojást szeretne reggelezni. Gyűlölök felriadni, mert az álom és az ébrenlét közti mezsgyén születnek a legkreatívabb gondolataim, sajnálok akár csak egyetlen percet is elpazarolni ebből az időből, de ehhez finoman, selymesen csúszva kell ébredni. Ez a reggel nem ilyen volt. Egyszer bringázás közben véletlenül lenyeltem egy egész, kifejlett szöcskét, az volt ilyen élmény. Sokkal jobb sorsra lett volna érdemes, ehelyett még azt is éreztem, ahogy mozog miközben eltűnik bennem. Mint az aznapi álmaim.</p>
<p>Szilárd látta, hogy még nem vagyok teljesen magamnál és nem kap azonnal reggelit, így megengedett magának egy kis eszmefuttatást arról, hogy ha tyúkjaink lennének, akkor ha megéhezünk, egyszerűen csak kimennénk az udvarra és mindig lenne friss tojásunk. <strong>Apa lesznek tyúkjaink?</strong> A szemem kipattant és félve kérdeztem meg, hogy mekkora tyúkállományra gondolt. Szerencsére gyors számolás után úgy érezte, hogy 2-5 bőven elég lesz. Ez volt az első igenem. Kemény hetem lesz.</p>
<p>Délelőtt érkezett egy-két e-mail amelyekben magamra kellett húznom pár újabb feladatot, csak úgy repkedtek az igenek, meg a perszék, de ezek szerencsére hamar kipipálhatóak voltak. Azonban kis szorongással tekintettem a délutáni vezetőségi megbeszélés elébe, mert ott teljes projektek potyognak a felhőkből, melyek között ügyesen kell mozognod, hogy csak azt vidd el, amit meg is tudsz csinálni határidőre. Ennek a lehetősége ezen a héten nullára csökkent, csak állok majd ott az ég felé nézve és könnyes szemmel beállok a zuhatag alá.</p>
<p>Előtte azonban még átrendeztük a teraszt. Sosem volt egy fengshui vizsgamunka, de szerettem úgy ahogy volt, azonban az Igenhetem első napjának delén a belső mandalámra rátoltunk egy kanapét.</p>
<p>Délután még beleegyeztem, hogy a 16 éves Zsombor fiam elmenjen valamikor sátorozni a haverjaival, este töltött káposztát késztettem vacsorára, pedig gyűlölöm tekergetni a harasztot, a középső fiam szeretné elhívni hozzánk az egyik barátját egy hétre, amire örömmel mondtam igent, bár egyedül a három fiú is elég nagy kihívás, nemhogy négy, de a vezetőségi ülésen inkább stratégiákat alkottunk, szóval onnét nem borult rám semmi, így legalább azt megúsztam.</p>
<p><strong>Megúsztam.</strong>..Sokszor jutott eszembe ez a szó napközben, vagyis többször arra bazíroztam, hogy ne kelljen olyanra is igent mondanom, amit normál esetben azonnal visszautasítanék. Ez így nem lesz jó, ebből nem lesz más tapasztalat, mint hogy kisebb-nagyobb trükkökkel ki tudom-e kerülni a kihívásokat, márpedig ez nem lehet célja egy ilyen hétnek. Lelkesedés nélkül csak kivonom magam a döntéshozatali folyamatokból. Csavarnom kell a hozzáállásomon.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F30%2Figen_het_elso_nap_369%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F30%2Figen_het_elso_nap_369%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F30%2Figen_het_elso_nap_369%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igen hét - első nap"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/08/30/igen_het_elso_nap_369#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16674370" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-08-30 19:20:17
Igenhét - első nap
Nem is gondoltam, hogy mennyi kérés érkezik egy átlagos napon felém. Eddig nem mindet vettem észre. Egész nap szorongtam
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal1.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal1.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2021/08/30/igen_het_elso_nap
Igen hét
2021-08-30T07:00:00+02:00
2021-08-30T07:00:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><strong><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal0.jpg" alt="igenhetfinal0.jpg" class="imgnotext open-in-modal" />Egy hétig igent mondtam mindenre</strong>. Nem tudott róla senki, csak én.</p>
<p>Kíváncsi voltam, hogy jobb lesz-e az életem, ha nincs bennem visszautasítás, hogy a végén mártírnak, vagy boldognak érzem-e majd magam, vajon meddig mennek el az emberek, gördülékenyebb lesz-e a munka, szorosabb lesz-e a kapcsolatom a gyerekeimmel, jutok-e bármilyen használható következtetésre. Igent mondani az ostobaság határát súroló őrületnek tűnt, ahogy a nemmel is ez lett volna a helyzet.</p>
<p>Hihetetlen, hogy egyetlen hét alatt mekkora utat jártam be a kiszolgáltatottságtól indulva, a legérdekesebb felfedezésekig. Utaztam egy nagyot úgy, hogy csak akkor mozdultam ki, ha arra megkértetek. </p>
<p>Mostantól minden nap érkezik egy képeslap, amit én küldtem magamnak, de esténként megosztom veletek is. Elmesélem nektek az első igenhetem történetét.</p>
<p>Lesz még egy hét, amikor megint igent mondok mindenre, de erre előre felhívom a figyelmet. Igent mondok arra, ami nem ütközik törvénybe, közerkölcsbe és ami nem borít anyagi csődbe. Tehát nem utasítok vissza senkit és semmit. Ha ütközés van mondjuk időben, akkor megpróbálom feloldani a helyzetet, hogy megmaradjon az összes igen, ha ez nem lehetséges, akkor az első igen lesz a prioritás. Ha nem eldöntendő kérdést kapok, hanem választanom kell, akkor visszakérdezek, hogy a kérdező mit szeretne és amit ő választ, arra mondok igent.</p>
<p>Úgy sejtem, hogy ezen a héten egészen más élményeim lesznek. Itt szerintem rajtatok lesz a hangsúly: mertek-e kérni, ha tudjátok, hogy teljesülni fog, meg meritek-e fogalmazni a vágyaitokat, vagy ha segítségre szorultok? Igent mondok majd mindenre. </p>
<p>Cserébe annyit kérek majd, hogy meséljétek el a kérésetek mögötti történeteteket. Miért pont azt kéritek, miért pont akkor, miért pont tőlem.</p>
<p>Este érkezik az első képeslap.</p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F30%2Figen_het_elso_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F30%2Figen_het_elso_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2021%2F08%2F30%2Figen_het_elso_nap%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Igen hét"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2021/08/30/igen_het_elso_nap#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/16646412" border="0" /></a><br /></p>
1
2021-08-30 19:20:13
Igenhét
Képes lennél egy hétig mindenre igent mondani? Szerinted hogy változna meg az életed?
Én megtettem. Jönnek a részletek.
https://ivadygabor.blog.hu/media/image/igenhetfinal0.jpg
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/igenhetfinal0.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2019/11/28/win-win_821
Win-win
2019-11-28T08:21:05+01:00
2019-11-28T08:21:05+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/chess-3801531_640.jpg" alt="chess-3801531_640.jpg" class="imgnotext" />Én mindig úgy játszom, hogy te győzz, te pedig mindig győzöl.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2019%2F11%2F28%2Fwin-win_821%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2019%2F11%2F28%2Fwin-win_821%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2019%2F11%2F28%2Fwin-win_821%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Win-win"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2019/11/28/win-win_821#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/15328588" border="0" /></a><br /></p>
0
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/chess-3801531_640.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2018/11/16/busz_355
busz
2018-11-16T09:10:59+01:00
2018-11-16T09:10:59+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/angel-tattoos-designs-wing-tattoos-on-back-of-neck.jpg" alt="angel-tattoos-designs-wing-tattoos-on-back-of-neck.jpg" class="imgnotext" />A járdaszegélyt rugdosva andalogtam amikor szemben egy lányt elmellőzött a busza. Már éppen megsajnáltam volna, hogy ma ő is így járt, mire elkezdett szaladni. Körülnéztem, de látótávolságon belül sehol nem volt buszmegálló, egyszerűen sehogy nem érhette el. Elment a busz is, elhagyott a lány is. Szerintem mosolygott. Irigyeltem, olyan optimistán futott. Vagy repült, már nem emlékszem.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2018%2F11%2F16%2Fbusz_355%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2018%2F11%2F16%2Fbusz_355%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2018%2F11%2F16%2Fbusz_355%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=busz"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2018/11/16/busz_355#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/14375625" border="0" /></a><br /></p>
0
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/angel-tattoos-designs-wing-tattoos-on-back-of-neck.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/04/18/melankolia_941
Melankólia
2017-04-18T21:03:00+02:00
2017-04-18T21:03:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p class="uiStreamMessage userContentWrapper" data-ft="{"type":1,"tn":"K"}"><span class="messageBody" data-ft="{"type":3}"><span class="userContent"><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/oct15-16-116781855_1.jpg" alt="oct15-16-116781855_1.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="361" height="203" style="margin-right: 5px;" /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Ma valahogy meghallom a dallamban a zajt, a léptekben a fenyegetést, az ereimben a súrlódást. </span><br /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Ma sajnos látom a végét, látom hogy a csoda csak trükk, s hogy a fényben mily erős a félhomály.</span><br /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Ma tudom, hogy meggymagra harapok, hogy keresztbe fekszek és bal lábbal élek.</span><br /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Ma csak nézek, csak bambulok, ma szólnom is és hozzám szólni is vétek. </span><br /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Ne tegyétek. </span><br /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Amit ma adok, azt ne vegyétek.</span><br /><span style="font-family: 'times new roman', times, serif;">Komolyan.</span></span></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F18%2Fmelankolia_941%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F18%2Fmelankolia_941%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F18%2Fmelankolia_941%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Melankólia"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/04/18/melankolia_941#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/12261822" border="0" /></a><br /></p>
0
2017-03-05 12:28:59
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/oct15-16-116781855_1.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/04/10/vegre_egy_ismeros
Végre egy ismerős!
2017-04-10T07:07:00+02:00
2017-04-10T07:07:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/sticking-with-a-different-crowd.jpg" alt="sticking-with-a-different-crowd.jpg" width="361" height="217" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Régebben minden évben részt vettünk a Savaria fesztiválon a polgármester úr meghívására. <br /></span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Nekem egy ilyen program kívülről pont olyan mint egy átlagos embernek, annyi különbséggel, hogy a lelkemet valami, vagy valaki gumikötelekkel az otthonomhoz kötötte, így nem csak elindulni nehéz, de egy helyben maradni sem utolsó erőfeszítés. A komfort zónám általában a szomszédos utcáig terjed. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Tehát messzire mentem, rengeteg ismeretlen ember közé és semmi kedvem nem volt hozzá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Szombathely sokkal inkább tűnt Spártának, mint egy kedves magyar városnak, de nem gond, kemény vagyok mint a száraz kifli ami már gubának se jó, gondoltam megoldom ezt is. Ráadásul mindezt tetézi, hogy olyan érzésem volt, mintha állandóan ledobálnának a Tajgetoszról, de a gumik miatt ez csak egy morbid bungee jumping.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A legelveszettebb mindig az önkormányzati estélyen voltam. 370 km-re voltam polgármester és 220-ra képviselő, így annak is örültem, hogy magyarul beszélnek körülöttem. Gyakorlatilag a polgármesteren kívül senkit nem ismertem, de őt is csak annyira, hogy amikor meglátott talán tudta ki vagyok és egy-két mondatot udvariasan váltottunk egymással. Tehát SENKIT nem ismertem, de legalább jó sokan voltak. Pffff.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az első évet átvészeltem valahogy, kezemben pezsgőspohárral többnyire a biztonsági őrrel dumáltam az épület bejáratánál egyik cigiről a másikra gyújtva.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A következő év sokkal nehezebb volt, mert éppen nem dohányoztam, viszont legalább meg tudtam számolni hány padlólapból rakták ki külön a termet és külön a teraszt. A fúgák egyébként lehettek volna egységesebbek, de úgy gondoltam ezt ott nem teszem szóvá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A harmadik évben pont ugyanúgy indult minden, mint előtte, csak már tudtam mi vár rám. Szorongva keresem majd a helyem és számolom a repedéseket a falon, illetve újra logisztikázom hogy lehetne hatékonyabban összegyűjteni a piszkos tányérokat. Most azonban más történt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Amikor beléptem megláttam egy ismerős arcot, egy középkorú bajuszos fickót, akiről tudtam, hogy ismerjük egymást. Nem csak találkoztunk már, hanem biztos voltam benne, hogy nagyon sokat beszélgettünk. Természetesen sem a nevére nem emlékeztem, sem arra, hogy hol találkoztunk, de végre lesz kivel beszélgetnem. Szombathely nagyon kedves városnak tűnt hirtelen. Bíztam benne, hogy összetalálkozik a tekintetünk és ő majd lép egyet, de ez nem jött össze. Úgy mozogtam, hogy a közelébe kavarodjak, hátha hallom miről beszélget másokkal és akkor beugrik minden, de túl sok neurotipikus alkotott akadálypályát, így ez az ötlet is kudarcot vallott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Jön a végső megoldás, amikor odamegyek hozzá és elmondom, hogy mennyire szar a memóriám és hogy ne haragudjon amiért nem emlékszem. Mire erre rászántam magam, az úgy másfél, két óra volt. Odamentem hozzá és miközben kezet ráztunk egy levegővel elmondtam, hogy</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Ivády Gábor vagyok és nagyon szégyellem magam amiért nem emlékszem rá honnét ismerjük egymást, ami külön ciki azért, mert az tisztán itt van a fejemben, hogy sokat beszélgettünk és hogy jókedélyű, szimpatikus csevegés volt és hogy már régóta láttam, hogy itt van, de nem tudtam előbányászni a konkrét emlékeket, szóval hálás lennék, ha erre fényt deríteni és hogy azt gondoltam sokkal nagyobb sutyerákság elmenni haza köszönés nélkül, mint idejönni és bátran elmondani ezt az egészet, szóval még egyszer bocsánat és nagyon hálás lennék, ha felfrissítené a memóriámat és mennyire örülök, hogy látom.</span></p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p style="text-align: justify;"><span>Pillanatnyi csönd következett be, fürkésztem az arcát, hátha kilogikázom mire gondol, de nem ment. Vett egy nagy levegőt és elkezdett beszélni. Lengyelül. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A közelben volt valaki, aki értette mit mond, ő fordította le, hogy ez az ember egy szót sem beszél más nyelven, életében először jár Magyarországon és hogy ő a lengyel testvértelepülés küldöttségének a busz sofőre, és hogy reméli nem gond, hogy feljött enni egy kicsit, de az ő polgármestere megengedte és elnézést, ha bajt okozott.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Megkértem a fickót, hogy fordítsa le, hogy én meg azt mondtam neki magyarul, hogy ki ne hagyja a vaddisznóragut krumplikrokettel, na meg a túroshabos desszertet és talán megérti, hogy ezeket a szavak nem jutottak eszembe lengyelül…</span></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Nem tudom, hogy ez jellemző-e az aspergeresekre (szerintem nem), de az én arc és névmemóriám pocsék. Azt hiszem egyszerűen csak tele van a fejem információkkal, és csak úgy fogadok be újat, ha az átment a hasznossági szűrőn.</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F10%2Fvegre_egy_ismeros%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F10%2Fvegre_egy_ismeros%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F10%2Fvegre_egy_ismeros%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Végre egy ismerős!"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/04/10/vegre_egy_ismeros#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/12245190" border="0" /></a><br /></p>
0
2017-03-22 17:22:35
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/sticking-with-a-different-crowd.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/04/03/a_borito_209
A borító
2017-04-03T07:31:00+02:00
2017-04-03T07:31:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p style="text-align: justify;"><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/fea-mpoy-hed-2012.jpg" alt="fea-mpoy-hed-2012.jpg" width="361" height="203" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Még alig pár hónapja dolgoztam az egyik reklámügynökségénél, amikor a főnököm behívatott magához egy szakmai megbeszélésre. Az egyik nemzetközi ügyfelünkről volt szó, akinek nem mellesleg elég sok pénze is volt, azaz nem egy Garas Dezső hasonmás versenyen akadtunk rájuk.</p>
<p style="text-align: justify;">Meg kell említenem, hogy a reklámügynökségeknek akkoriban volt egy elég erős hierarchikus elrendezés.</p>
<p style="text-align: justify;">Az építmény egyik szintjén helyezkedtek el a médiások. Az ő feladatuk a reklámhelyek elemzése, a pénz minél költséghatékonyabb elköltése a nézettségi, és egyéb olyan adatok alapján, amelyek annyira izgalmasok, mint hobbiból kiszámolni a mágneses és a földrajzi északi sark adott napi elhajlási szögét. Aki ennél több izgalomra vágyik, az elmegy könyvelőnek. Természetesen én médiás voltam és őszintén megmondom, hogy imádtam ezt a munkát (szeretem a számokat és bizonyos fokig a monotonitást) és a kollégáimat is szerettem.</p>
<p style="text-align: justify;">A másik szint az account osztály, akik arra voltak hivatottak, hogy a médiások szakmai és a kreatívok elvont mondanivalóját tolmácsolják az ügyfelek felé és fordítva. Minden rajtuk csattant, ezért két típus létezett belőlük, az egyik mindenkinek meg akart felelni, senkinek nem mondott ellent és pavlovi beidegződéssel ugrott ki a szájából a nyelve amint segget látott, a másik kemény volt, tudta mi kell az ügyfélnek és mi a jó az ügynökségnek és mindenkit kordában tudott tartani. Ők aranyat értek. A kettő közöttiek, vagy Lipótmezőre jártak, vagy állásinterjúkra.</p>
<p style="text-align: justify;">A harmadik szinten terpeszkedtek a kreatívok. Náluk minden nap a nyolcadik volt a héten (az első hetet hagyták is a csudába a világ többi lényére, na meg Istenre, hogy legyen ideje teremteni, mert mégiscsak kollégáról van szó) és igyekeztek felrúgni minden szabályt és konvenciót. Amikor nem öncélúan dolgoztak, vagy nem nyomasztotta őket a határidő, olyankor nagyokat alkottak, a többi esetben még nekünk médiásoknak is ciki volt egy-egy előadott koncepciójuk. Az egyik munkahelyemen a vezetőjük egész egyszerűen nem csak nem köszönt nekem, de még csak nem is fogadta a köszönésem, sőt rám sem nézett soha. Mindez addig tartott, míg egyszer az egész kreatív csapat vissza nem jött ebédről, mint egy horda, amikor én meg éppen mentem ki az épületből és az ajtóban összetalálkoztuk. Mielőtt bármi történhetett volna (azaz véletlenül köszön, mert összetéveszt valakivel) a szemébe néztem, rámutattam és ezt mondtam: - „Nekem Te ne köszönj!” Attól kezdve köszönt.</p>
<p style="text-align: justify;">A szintek között nem volt lépcső, vagy lift, senki nem akart sehova menni a saját emeletéről. Reklámkasztrendszer, amelyben mindenki a másikról gondolta, hogy ők az érinthetetlenek.:)</p>
<p style="text-align: justify;">A főnökömmel való megbeszélésen hosszas elemzések után a következő hangzott el: - Tehát akkor a keresztolvasottság miatt jobb lenne több helyen is megjelenni, de ha a Nők Lapját megcsípjük, akkor az önmagában is elég jó. Rendelj tehát egy Nők Lapja borítót, illetve ha van szabad Meglepetés és Story belső borító akkor hármat!</p>
<p style="text-align: justify;">Visszamentem az asztalomhoz, felhívtam a Story-t és a Meglepetést, megkérdeztem van-e szabad borítójuk és mivel volt, lefoglaltam a Nők Lapja mindhárom elérhető borítóját (a címlapot nem adták). Nem voltam már akkor sem ostoba, éreztem, hogy valami titok rejlik a dolog mögött, ezért kimatekoztam, hogy ha a két másik magazin borítói még szabadok, akkor valószínűleg a konkurens nem fog hirdetni a következő hónapban, így nagyobb lesz a médiacsend amibe berobbanunk három Nők Lapja borítóval. Izgatott voltam, mert lássuk be ilyet még soha senki nem csinált nem csak Magyarországon, de talán a világon sem. Médiatörténelmet írunk! Zseniális!</p>
<p style="text-align: justify;">Nem, nem lett az egészből botrány, nem csináltam hülyét sem magamból, sem a cégből, nem rendeltem meg a három borítót, inkább csak elméláztunk egy kicsit azon, hogy ha megteszem, hogy a csudába másztunk volna ki belőle. Kiknek passzoltuk volna el a feleslegeseket. vagy ne adj' Isten kitaláltunk volna-e egy olyan reklámot, amivel ha mi nem is, de a kreatívok a mennybe meneteltek volna.</p>
<p style="text-align: justify;"><em>Az aspergeresek többnyire mindent szó szerint értenek és külön elemzést igényel, hogy kitaláljuk vajon mit akart mondani a másik. A "nincs egy vasam sem" azt jelenti, hogy egyetlen forintod sincs, a "le vagyok égve" azt jelenti, hogy megkapott a nap, a "tedd le a segged" pedig inkább orvosi beavatkozás, mint helykínálás. Végül minden megtanulunk, de ez idő és energia.</em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F03%2Fa_borito_209%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F03%2Fa_borito_209%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F04%2F03%2Fa_borito_209%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A borító"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/04/03/a_borito_209#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/12249334" border="0" /></a><br /></p>
megtörtént
asperger
0
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/fea-mpoy-hed-2012.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/31/voros_nyilak
Vörös Nyilak
2017-03-31T07:10:00+02:00
2017-03-31T07:10:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p align="justify"><a target="_blank" href="http://www.deltaweb.co.uk/reds/index.html"><img alt="" src="http://ivadygabor.blog.hu/media/image/img405.jpg" /></a>Egész gyermekkorom azzal telt, hogy a barátaimmal együtt vadászpilótának készültünk. Ha csizmát húztunk, azt pilótacsizmának képzeltük, ha leckét írtunk akkor repülési tervet írtunk, ha bicikliztünk akkor repültünk. Mámoros évek voltak ezek.</p>
<p align="justify">Egyszer Gyula és Pufi úgy döntöttek, hogy eljátszák a Vörös Nyilak (Red Arrows) műrepülő csapat bemutatójának egyik látványos elemét: két repülőgép egymással szembe repülve az utolsó pillanatban térnek ki egymás elől. A légiparádékon ilyenkor felhördül a tömeg, mert az általuk húzott füstcsík amint elhagyják egymást összekeveredik, ami még közelibbnek hiteti a két gépet egymáshoz.</p>
<p align="justify">Tehát ott álltak egymással szemben Pápán a Lenin lakótelep 29-es tömbje mellett a garázsok előtt. A látási viszonyok jók, ugyan esett korában az eső, de az idő tiszta (néhány tócsa a kifutón), pilóta nyelven mondva jó a látás. Gyula is és Pufi is azonos repülőben ültek (Csepel Camping bicikli). Én voltam a repülés irányító, ők a Vörös Nyilak. Felszállás előtti utolsó megbeszélésként egyeztettem velük: Torony: De tényleg az utolsó pillanatban térjetek ki, jó?! Pilóták: Rendben. Torony: Pufi, te jobbra térj ki, vetted? Pufi: Jobbra térek, vettem. Torony: Gyula, te balra térj ki, ok? Gyula: Balra térek ki, utasítás nyugtázva. Torony. Felszállás engedélyezve!</p>
<p align="justify">Mindketten nekilódultak. Elég messze álltak meg egymástól, hogy jól be tudjanak gyorsulni és szó se róla ez sikerült is nekik. Komolyan mondom, hogy emlékeim szerint még a madarak is megálltak a levegőben és lélegzetvisszafojtva várták az eseményeket. Még 5 méter. Látom a szemeikben az elszántságot, eddig egymás arcát néztek, de most már a repülőgép orrára koncentrálnak. Még három méter. Már nem tekernek, csak száguldanak egymás felé. Még egy méter. Megkezdik a manővert. Mind a ketten ugyanabba az irányba fordulnak! Hatalmas csattanás, a pilóták gép nélkül szállnak a levegőben. Pufi az aszfalton, Gyula az egyetlen olyan pocsolya közepén landol ami fellelhető a környéken. A tornyban néma csend és döbbenet. A közönség (egy nyugdíjas katonatiszt) felhördül. A kamerák ráfokuszálnak a pilótákra, akik végre megmozdulnak. Minden tagjuk fáj. Gyula a mellkasával letörte Pufi kormányrögzítő bakelitcsapjának tetejét (az köztünk szólva nem semmi!), Pufi arcán alig van bőr. Azonnal berendelem őket a toronyba (odaszalad hozzájuk a torony) kielemezni a repeseményt. Kiderül: én hibáztam. Egymással szemben állva ami az egyiknek jobb, az a másiknak bal. Ugyanarra térítettem ki őket!</p>
<p align="justify">Mindenki szerencséjére nem lettem repülésirányító.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F31%2Fvoros_nyilak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F31%2Fvoros_nyilak%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F31%2Fvoros_nyilak%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Vörös Nyilak"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/31/voros_nyilak#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/54831" border="0" /></a><br /></p>
humor
emlékek
megtörtént
0
2021-08-30 19:20:44
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
http://ivadygabor.blog.hu/media/image/img405.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/29/inyenc_530
Ínyenc.
2017-03-29T07:38:00+02:00
2017-03-29T07:38:00+02:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.nosalty.hu/illatos_omlos_csirkemell_recept_2043"><img alt="" src="http://ivadygabor.blog.hu/media/image/kamilla.jpg" /></a>Van egy nagyon jó barátom. Akkora gourmand, hogy cuppogás és csettintgetés nélkül már a vizet sem képes lenyelni, és harminc méterről kiszagolja a trágya alatt megbújó zsályát. A múltkor kivágták egy borkóstolásról, mert másfél óra elteltével addig jutott, hogy az Irsai Olivérben felfedezte az enyhén áfonyás pikantériát, majd hosszasan ecsetelte a borok közt felszolgált pogácsa egyediségét, melyet a bizonyosan nádcukorral megbolondított langyos tejben felfuttatott élesztő adott. Finoman fogalmazva átlépte a jelenlévők tolerancia küszöbét. </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ő jött hozzánk ebédre. Gondoltam illatos, omlós csirkefalatokat csinálok, teszek bele neki szójaszósztól elkezdve, szerecsendión át, a rozmaringig mindent, aztán majd elücsörög magába (jobban mondva a szájába) fordulva néhány órácskát, amíg kielemzi a gasztro-orgiát.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Bő olajban sütöttem ki a husikat, de ezek úgy szívták magukba a zsiradékot, hogy fél kiló húsnál eltűnt vagy két liter olaj, ennyit még az orosz katonai Zilek sem ettek a tajgán, szóval úgy döntöttem, hogy hacsak nem kanállal akarjuk megenni, akkor kipréselem belőlük a felesleget. Nyúltam a papírtörlő után, de elfogyott. Akkor jó lesz a vécépapír, végül is csak a mérete más, az meg sem a csirkéket, sem engem nem érdekelt. Jól kinyomkodtam az olajt, elhasználtam két gurigányit az eredeti funkcióját szem elől vesztett papírból, majd tálaltam az ebédet.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Ahogy kell, jött a cuppogás, meg hogy "nagyon jó lett", és érzi a rozmaringot, szerecsendiót, meg mindent, de aztán tényleg magába fordult úgy jó negyedórára. Csak motyogott magában, néha rám nézett, ingatta a fejét, cinkosan mosolygott, felém lőtt egy-két „te,te…” megjegyzést és olyan képet vágott, mintha roppant furmányos módon vizsgáztatnám egy szigorúan titkos összetevővel. Szaglászott, harapott, ízlelt, szerintem még az orrába is dugott egy kevéske csirkét, mire végül felkiáltott: Megvan! Ravasz vagy, de nem fogtál ki rajtam! Kamillát is tettél bele! Éppen csak egy nagyon keveset, de tettél! Igaz?!</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Igaz. - válaszoltam, és próbáltam elrejteni a második tekercs kamillás vécépapír maradványait az asztalról, és arra gondoltam, ha véletlenül az óceán illatával szagosítottat vettem volna, akkor még most is ott ülne az asztalnál, valószínűleg szanaszét szakadt tudattal.</p>
<div style="text-align: justify;"> </div>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F29%2Finyenc_530%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F29%2Finyenc_530%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F29%2Finyenc_530%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ínyenc."><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/29/inyenc_530#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/1261193" border="0" /></a><br /></p>
humor
ivád
önkritika
0
2021-08-30 19:20:46
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
http://ivadygabor.blog.hu/media/image/kamilla.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/23/ejtoernyo_168
Ejtőernyő
2017-03-23T07:59:00+01:00
2017-03-23T07:59:00+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/an2.jpg" alt="an2.jpg" class="open-in-modal imgleft" width="363" height="272" style="margin-right: 5px;" />Az emberek azon nagy csoportjához tartozok, akik ha repülésről van szó, akkor szeretnek pont annyi felszállással rendelkezni, mint amennyi leszállással. Aki ezt a harmóniát felrúgja, az legalább egyszer úgy ért földet, hogy vagy nem volt körülötte repülő, vagy ha volt, akkor azt egy ideig nem lehetett rendeltetésszerűen használni, magyarul lezuhant. Az első csoportba többnyire az ejtőernyősök tartoznak, bár hallottunk olyan sztorikat is, amikor az akaratuktól függetlenül, vagy inkább pont azzal ellentétesen kerültek segédeszköz nélkül a légtérbe emberek és túlélték. A rekorder egy stewardess, aki körül nagyjából 14 ezer méteren tört darabokra a gép, ő mégis túlélte a zuhanást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Egy zuhanást én is túléltem, igaz nekem volt ejtőernyőm.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ottóval éppen transzparenst húztunk a Balaton körül, amikor az alattunk lévő reptérről – ahol elég sok barátunk tengette nyári mindennapjait – megkérdezték, hogy nincs-e kedvünk leszállni egy dupla adag, csokihabos, kiscseresznyés, rumos, vaniliás Lattéra.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Landolás után hamar kiderült, hogy amit mi finomra őrölt kávénak hittünk, az mézesmadzag volt, helyette azonban ott állt egy kedves német házaspár, akik közül a nő úgy döntöt, hogy befizeti a férjét egy ejtőernyős tandemugrásra. Azt nem tudtam eldönteni, hogy a veszély ellenére, vagy éppen annak megléte miatt tette-e. Elég nagy volt köztük a feszültség, talán titkon abban reménykedett, hogy ha ezt túléli a pasi, akkor hosszú élete lesz, vagy pont azt segítette volna elő, hogy az a hosszú élet a végéhez közeledjen. A lényeg, hogy kellett hozzá egy olyan gép, amellyel gazdaságosan és gyorsan fel lehet jutni a megfelelő magasságba. Nekünk pont olyan volt.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Megbeszéltük, hogy Ottó felviszi őket, cserébe azonban mi is ugrani akarunk a lomha, de legalább nagy AN-2-ből a következő fordulónál. Az Ancsa (ez a gép beceneve) egy kétfedelű, sok helyen vászonborítású, második világháború utáni, orosz szállító repülőgép, amely alkalmas volt a sarkividéktől kezdve a sivatagban, bárhol repülni és leszállt szinte bármilyen terepen. Ebből adódóan a gyártáskor az igényelhető extrák nem terjedtek ki mondjuk minibárra, fedélzeti monitorokra, légkondikra, sokkal inkább lehetett vászon borítást kérni a székekre, vagy permetező cuccot a szárnyak alá, esetleg sítalpakat futó helyett. A miénkben a szükséges minimum volt, azaz pilótafülke és egy ajtó hátul, bár azt nem tudom, hogy be lehetett-e csukni, mert meg sem próbálták. A belső interriörre sem kellett sokat költeni, mert még pad sem volt, mindenki a földön ült. Én rögtön az ajtóban, lábam előtt hevert a fél déli part, én meg ott trónoltam a Balaton királyaként, mint egy nyitott ajtajú, rázkódó kerti budin és azon agyaltam, hogy számít-e, ha az utolsó perceimben összeszarom magam, mert nekem könnyebb lenne, de a helyszínelőket meg sajnáltam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ültömben a mellkasomra néztem, ott volt a mentőernyő, a tetején egy tőr. Megkérdeztem a hozzám legközelebb ülőt, hogy az mire való, és hogy azzal kell-e elvágni a főernyő zsinórját, ha nyitnom kell a másikat, és hogy előbb nyissak és úgy vágjak, vagy fordítva. Ő csak annyit mondott, hogy ha nem nyílik ki a nagy ernyő, akkor szúrjam vele tökön magam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Amikor kiugrottam, vagy kilöktek (erre az apró részletre nem emlékszem) felgyorsult a világ. Nem tudtam hol vagyok, nem tudtam merre van a fenn és a lenn, a szél süvített én meg szerintem torkom szakadtából ordítottam. Aztán hirtelen egy rántás és mire feleszméltem, a világ legnagyobb nyugalma ölelt körül. Csak lógtam a zsinórokon a semmi közepén elláttam a világ végégig és körbezárt a csend. Amint abba hagytam az ordítást.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A földetérésről egy szót sem szóltak korábban, így nem gurultam szép kis oldalbukfencet, hanem két lábbal, jó nagyot rúgózva, guggolva kűzdöttem le a sebességet a seggemmel tompítva a füvön. Annyira fájt a derekam, hogy egyáltalán nem bántam amikor egy szellő belekapott az ernyőbe és hanyatt vágott. Feküdtem hanyatt, néztem fölöttem az eget és néztem, ahogy Ottó ereszkedik lefelé. </span></p>
<p><span>-Jó volt?- kiabálta lefelé</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>-Állat!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Miért fekszel? Fáj valami?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Kicsit a derekam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Nekem semmi bajom!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Király, de azért még várj egy percet! – végre újra mosolyogtam.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Azt hittem ki se nyílik az ernyőd, úgy csapkodott össze-vissza, de aztán csak sikerült Tökorrú!</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Mintha tényleg nem is lett volna olyan hirtelen az a rántás. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Eszembe jutottak a felszállás előtti események. A gép motorja már járt, Ottó hátán ott volt az ernyő, én meg ácsorogtam ott a sok ejtőernyős hangya között, akik ide-oda szaladgáltak, egymást csatolgatták, meg huzalokat igazítgattak. Aztán amikor mindenki elindult a gép felé, rákérdeztem, hogy hol van az én ernyőm. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Megfeledkeztek rólam. A vezető és három másik ernyős oktató gyorsan előszedett egy desszant ernyőt. Kiterítették a ponyvára és elkezdték villámgyorsan összecsomagolni. A hajtogatás szó használata ebben az esetben nem lett volna helyénvaló, mert az sokkal inkább volt tuszkolás, préselés, nyomorgatás. Megkérdezték, hogy tudom-e, hogy kell ernyőt hajtogatni, mondtam hogy nem, mire megengedték, hogy tovább nézzem amit csinálnak. Amikor a végén ketten taposták, ketten pedig kétoldalról próbálták annyira felcibálni az oldalát, hogy összeréjen, akkor köhintettem egyet és a fejemet vakartam. Rámnéztek és megnyugtattak, hogy ezt mindig így kell csinálni és hogy ez így szakszerű, ne aggódjak, hiszen láttam-e már valaha egyedül hajtogatni ernyőst (persze, hogy nem) és hogy ez az orosz desszanternyő akkor is kinyílik, ha csomót kötnek rá.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Szerintem azt a csomót látta Ottó felülről. </span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span> </span></p>
<p><span> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F23%2Fejtoernyo_168%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F23%2Fejtoernyo_168%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F23%2Fejtoernyo_168%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Ejtőernyő"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/23/ejtoernyo_168#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/12275607" border="0" /></a><br /></p>
0
2017-03-05 12:28:56
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/an2.jpg
https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/22/a_villam_982
A villám
2017-03-22T08:01:00+01:00
2017-03-22T08:01:00+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p style="text-align: justify;"><span><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/buster-keaton-our-hospitality.png" alt="buster-keaton-our-hospitality.png" width="363" height="205" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Ismeritek azokat a vígjátékokat, komédiákat, amikor elcserélt táskák, blőd félreértések és az eseményekkel folyamatosan sodródó szereplők vannak? Louis de Funes-nek vannak ilyen filmjei, vagy az Oscar-ban alakít ehhez hasonlót Stallone. Egyszer Ivádon is volt ilyen.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Minden azzal kezdődött, hogy becsapott a villám. Nem derült égből, de legalább pontosan, jól kiszámítva a Polgármesteri Hivatal tetejébe.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ivádon ekkor már évek óta nem volt kábeltelevízió, mivel egyetlen szolgáltató sem érzett ellenállhatatlan vágyat az üzemeltetésre, de a régmúlt luxusát még hírdették a le nem szerelt vezetékek. Ebből lett elege a természetnek is a nagy hétvégi viharok alatt és pusztította el a kábelek és a hivatal tetőszerkezetének egy részét. Ne nagy épületet képzeljetek el, az egész ötven négyzetméter volt, abból a kis helyiségeg tíz, az volt a konyha (egy falicsap, egy mikró, egy kicsike kis hűtő, meg egy elektromos sparhelt, de mosogatni már lavórban kellett), a nagyobb volt a hivatal irodája, az harmincöt négyzetméteres lehetett és volt még egy nagyon kicsike kis előtér. Próbáltam előszobáztatni egyszer, de nem sikerült, mert aki ott megállt, attól nem tudta senki más kinyitni az ajtót.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Szóval becsapott a villám és a kábeltévé vezetékén keresztül dörgött le a földig. A vezeték, valahogy bele volt vésve a padláson az egyik szarufába, amely a benne lévő hatalmas hő hatására szépen lassan elkezdett belülről ízzani, így nem tüzünk volt, hanem parazsunk. Egy tenyérnyi helyen. Nevetgéltünk, hogy nekünk még tűzre sem futja és még a parázsnak is órákra van szüksége, hogy észrevegyük. Kihívtam a tűzoltókat, mert füstölt a plafon, majd felmentünk a padlásra és nagyjából húsz liter vízzel nyakon öntöttük a parazsat, meg magunkat, mivel a víz azonnal átitatta a döngölt földes, szalmás padlót és a plafonról csöpögött a szociális ügyeinkre, meg a rendezési tervre. Megjöttek a tűzoltók, tájékoztattuk őket, hogy már csak egy kávéval tudunk szolgálni, oltási munkával nem, de azért felmentek lellenőrizni mindent. Úgy döntöttek, hogy minden rendben van, de kicsit még várnak a biztonság kedvéért.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Örültem, hogy nem égett le minden, de ennek ellenére ekkor már konkrétan dühöngtem, mert tudtam, hogy ezt saját erőből kell megoldanunk. Mint a dúvad járkáltam fel-alá, agyaltam, hogy honnét szerzünk rá pénzt és mindehhez ütemesen kopogtak a padlóra letett lábasban a vízcseppek. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Pont ekkor hívott a megyei lap újságírója, hogy meséljek egy kicsit mik a hírek, mert már régen beszéltünk. Én kifakadtam neki, hogy becsapott a villám, itt vannak a tűzoltók, eddig füstölt, most meg csöpög a plafon és hogy tele van a tököm az egésszel. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Nagy a kár? –kérdezte és már pötyögte is a gépébe a cikket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Nem túl nagy. Szerintem húszezer.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Akkor a megyei vis major kertből nem is igényeltek kárenyhítést? Merthogy annak kétszázezer az alsó határa.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Ja, így hogy mondod, szerintem van ez kétszázezer is. – vágtam rá. Gondoltam úgyis a tizedét adják az igényeltek, meg majd kiküldenek egy szakembert, de felcsillant a remény, hogy hátha nem egyedül kell állnunk a sarat a bajban. Vízben.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Jól van, gyorsan kiküldöm a fotóst, már úton is van.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Na, akkor most már tényleg kávéztassuk meg a tűzoltókat, hogy ha nincs máshol tűz, akkor még itt érje őket is a riporter. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Az interneten szinte azonnal megjelent a hír, így 5 perc múlva már az MTI-vel beszéltem.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Nagy a kár?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Nem vészes, kb. kétszázezer.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Gondolom ez csak a tetőre vonatkozik. A víz eláztatott valamit? Az irodában mekkora a kár? Bútorok vizesek? Írhatok arra is ugyanekkora kárt?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Hát, a víz csöpög, kicsit a vakolat is hullik, szóval…Írjon négyszázezret– mondtam kissé bizonytalanul</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Oké, most lerakom, hogy minél előbb felkerüljön az oldalunkra, közben külödök egy fotóst. Tud csinálni képeket az irodában is, meg a tetőn is?</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>- Persze – mondtam és közben mutattam a közmunkásoknak, hogy vegyék el a labást és hozzák vissza a víz alá az íróasztalt.</span><span> </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Megérkeztek a fotósok, villogtattak, majd elmentek. Mi már alig vártuk, hogy békén hagyjanak bennünket, szóltam a többieknek, hogy vigyük át a bútorokat a könyvtárba, majd ott elleszünk egy pár napig. Nagyjából készen voltunk a költözéssel, amikor csörgött a telefon. A TV2 volt, hogy úton van a kocsi és ha lehet, akkor tartsam ott a tűzoltókat, tudunk-e találni egy embert, aki mondjuk látta a füstöt, stb. Mondtam nekik, hogy ne jöjjenek, mert szinte üres az iroda, de győzködtek, hogy mindenképpen várjuk meg őket.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Tíz percen belül felhívott egy parlamenti képviselő és egy államtitkár, hogy mekkora a baj. Mondtam, hogy nem vészes, de most jön ki az MTI, meg a TV2, majd megnézhetik a hírekben is. Rögtön felajánlottak nyomtatókat és segélycsomagot és hogy ha kell akkor természetesen el is hozzák személyesen és hogy ha lehet várják meg őket a riporterek, csak előkerítik a kezeslábasukat, meg a csizmájukat és jönnek és hogy lesz-e idő arra, hogy megnézzék a riportok előtt a padlást, hogy egy kicsit életszagúbb legyen a helyzet. Mondtam nekik, hogy életszag egyre kevesebb van, de büdöset találnak, mert terjed a dögszag, szóval jöjjenek, ha akarnak. Megérkezett a TV2, forgattak, riportot csináltak, vágóképeket kerestek és rávették a közmunkásokat, hogy vigyék vissza a bútorok egy részét és csináljanak úgy, mintha akkor hordanák ki őket, cserébe benne lesznek a híradóban. Jó mókának tűnt nekik, a munkaidőből is volt még bőven, így folytatódott a színház. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Befutott az MTV, de ők nagyon siettek tovább, mert pár falunyira valaki az utcán szült, így ők csak azt vették fel, amikor a munkások még befelé hordják a bútorokat, hogy aztán a TV2 kedvéért újra kicipeljék. Volt benne logikai gubanc, de azt mondták, hogy most úgysem veszi észre senki a turpisságot, nekik meg legalább lesz anyaguk a hírhez, amikor mindent helyreállítottunk és visszaköltözünk.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A tűzoltókat megkérték, hogy menjenek fel a padlásra és egy-két vágókép kedvéért locsolják le a szarufát újra. Mentségükre legyen mondva, hogy még füstölt egy nagyon (nagyon nagyon nagyon) kicsit, szóval szakmailag is indokolt lehetett volna a fecskendő, de korábban megállapodtunk, hogy ne vizezzünk tovább semmit, így is éppen elég lesz helyreállítani a dolgokat. A tűzoltóknak menniük kellett máshová, így gyorsan felmentek a kamera előtt hősiesen locsoltak egy keveset, a vezetőjük nyilatkozott, nekem jelentette, hogy eloltották a tűzfészket, majd mint valami hülye komikus vígjátékban, a TV2 csikorgó kerekekkel elhúzott, a tűzoltók búcsúzólag még nyomtak egy szirénát, a közmunkások vitték a bútorokat a könyvtárba én meg álltam ott magamban a hirtelen támadt űrben, hogy mekkor a hülye vagyok.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Ekkor érkezett meg az RTL Klub, akik látták elmenni a másik stábot, meg a tűzoltókat is és hogy nekik nem marad semmi, ezért rávették a munkásokat, hogy vigyék vissza a bútorokat, majd hozzák ki újra. Ők kezelték egyébként a legjobban a helyzetet, mert inkább röhögtek rajta, de ezt követően megfogadták, hogy ha a CNN jön ki ők akkor sem fognak egyetlen széket sem odébbranki, csak ha pénzt adnak érte és azt kérdezgették mennyi a fizetése a statisztáknak egy filmben. </span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>A film forgott tovább, talán én, talán valaki más éppen a kamerának és a nem kicsit csalódott stábnak mutogatta, hogy hol ázott be a plafon és mintha dramaturgiailag meg lenne rendezve, kb. két tenyérnyi részen éppen ekkor leszakadt a plafon. A rioprter összekacsintott az operatőrrel, mosoly suhant át az arcukon, mutata, hogy mindent rögzített, majd sietve távoztak a nap legegyedibb felvételével.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Bezártam az irodát, megfordultam és ott állt előttem egy öltönyös fickó dossziéval. A frászt hozta rám, a semmiből termett ott. A megyétől jött felmérni a kárt. Olyan volt végig, mint a rajzfilmben amikor talján építészt játszik Ludas Matyi, ő is csak sopánkodott, hogy nem jó, nem jó, nem jó, jajjjajajjajjj, és cüccögött. Megkérdezte mekkor a kár, mondtam, hogy négyszáezret mondtam mindenkinek, mire mondta, hogy jajj, jajj, jajj az baj, mert ötszázezer allatt nem lehet hozzányúlni a vis major kerethez éppen most módosítottak a keret alsó határán. Mondtam neki, hogy adjon nekünk öt percet és meg lesz a hatszázezer is, de persze nem lett az egészből semmi, csak egy hatalmas média hírverés. Sok hűhó semmiért.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span>Hogy szürreálisabb legyen minden, az egyik lakos ekkor megkérdezte a buszmegállóból, hogy jól gondolja-e, hogy a kábeltévének is annyi. Akkor már kb. öt éve nem működött, és neki volt a legnagyobb parabolaantennája a faluban.</span></p>
<p style="text-align: justify;"><span> </span></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F22%2Fa_villam_982%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F22%2Fa_villam_982%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F22%2Fa_villam_982%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A villám"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/22/a_villam_982#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/12287389" border="0" /></a><br /></p>
0
2017-03-05 12:28:55
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/buster-keaton-our-hospitality.png
https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/19/bolti_sor_s
Bolti sor(s)
2017-03-19T11:07:00+01:00
2017-03-19T11:07:00+01:00
Ivády Gábor
https://blog.hu/user/13382
<p><span><img src="https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/shoppingcar.jpg" alt="shoppingcar.jpg" width="364" height="208" style="margin-right: 5px;" class="imgleft" />Beállok a pénztárnál a sorba, Az előttem lévő kedves hölgy rámnéz, rámmosolyog. Visszatekintek rá, pici kis mosolyt húzok a szám sarkába és azon agyalok, hogy ismerjük-e egymást. Rámköszön egy sziával, és én máris vesztes helyzetben vagyok, hiszen a sutyerákság netovábbja, hogy nem köszöntem előre. Márpedig ismerjük egymást ez a napnál is világosabb, még akkor is, ha halvány lila fingom sincs honnét. </span></p>
<p><span>Előhívom Columbot és Miss Marplet. A kezében kosár, benne kenyér, tej, felvágott és színes ceruzák. Akkor tehát anyuka. Mellette egy bevásárlókocsi, benne egy kislány, úgy négy éves lehet. Na szép, én meg a színesceruzákból állapítottam meg, hogy anyuka. Columbot diszkvalifikálom. Talán Szilárd óvodástársa? Nem tudom. A szalag végén egy férfi pakolja a cuccaikat, fürkészem az arcát, hátha a férjét ismerem valahonnan. Semmi.</span></p>
<ul>
<li><span>Misinek tetszik az új tanítónéni?-kérdezi tőlem.</span></li>
</ul>
<p><span>Nem szikra gyúlik a fejemben, hanem úgy ragyog bennem a megvilágosodás, hogy fejlámpaként világít a szemem. Ő itt Misi osztálytársának az anyukája! De vajon mennyire ismerjük egymást? Volt egy-két családos játszóterezés, szóval szerintem jóban vagyunk. </span></p>
<ul>
<li><span>Misi jól viseli, de hát tudod, hogy ő kemény gyerek, nem viselik meg az ehhez hasonló változások. És ti? Bár ti sem vagytok olyan nagyon lelkizősök (gondoltam megengedek magamnak ennyi rizikót, mintha tudnám ki a gyereke, megmentem a köszönéses bakit azzal, hogy eljátszom azt, hogy nem csak tudom kik ők, de minden részletre emlékszem). </span></li>
</ul>
<p><span>Közben, megsimogatom a kislány haját, kicsit kokettálok vele, biccentek a férj felé, széles mosollyal még intetek is neki és közben beszélgetünk tovább az anyukával. Érintjük a suli menzáját és hogy nem rossz a suli, jó döntés volt oda vinni a gyerekeket és hogy sok együtt a korcsolya és az úszás. Kérdezgetem a kislányáról is, hogy lassan ő is suliba megy, közben megint megsimogatom a buksiját, megjegyezem, hogy milyen kis szégyenlős, az anyuka meg hol felel, hol másról beszél, egyszóval csacsogunk egy kicsit ahogy azt a neurotipikus emberek teszik. Közben a férj kihúzza a kocsit, elkezd belepakolni, az anyuka a kézikosárból is pakolni kezd a szalagra. Aztán a férfi fizet és elindul kifelé. Én még viccelődök kicsit, hogy elég érdekesen vásárolnak, rájuk férne egy párterápia, meg hogy kicsit rideg ez a stílus, netalántán külön kasszán vannak-e, vagy mi van.</span></p>
<p><span>A nő csak néz rám és közli, hogy fogalma sincs ki volt a férfi és a kislány, azt hitte őket is ismerem, hiszen olyan barátkozós voltam a kislánnyal és a fickónak is integettem. Az ő férje otthon van a gyerekekkel.</span></p>
<p><span>A fickó annyira nem tudta hova tenni az egészet, hogy amikor kiléptem a boltból - kissé szégyenkezve, de nagyon röhögve - pont akkor ment el előttem kocsival. Mosolyogva integetett.</span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F19%2Fbolti_sor_s%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F19%2Fbolti_sor_s%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fivadygabor.blog.hu%2F2017%2F03%2F19%2Fbolti_sor_s%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Bolti sor(s)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://ivadygabor.blog.hu/2017/03/19/bolti_sor_s#comments"><img class="item_ctp" src="https://ivadygabor.blog.hu/rss/image/post/id/12238660" border="0" /></a><br /></p>
0
2017-03-05 12:29:07
Ivády Gábor
https://ivadygabor.blog.hu
https://m.blog.hu/iv/ivadygabor/image/shoppingcar.jpg