Túl hangos az éj
Nyűszít, a homokszembe ragadt óra,
Vodka zsibbad az elharapott szóra
Úszik benne a kéj
A dalban úgy serceg a csend,
Hogy helyettetek fáj a fejem.
Azzal a vallomással kezdem, hogy a számokkal való fokozás nálam a 4D Babaultrahangnál elveszítette a komolyságát. Ha nem olcsó marketinghúzásról lenne szó, akkor a dokinak a magzatról olyan képet kellene mutatnia amelyiken éppen elballag a gimnáziumból tizennyolc évesen! Tudták, hogy van 4D…
Keresem az alsó hangot,
a legsötétebb átkot,
a mirigyet, ami termeli a könnyet,
a legapróbbat, ami már csak nőhet.
Ha megtaláltam, lenézek.
Ha már csak egyedül én vagyok magam alatt
Akkor felhúzom, vagy megmászom a falat.
Majd. Jobb esetben.
Egy telefonbeszélgetés a múltból:
-Jónapot, akkor most nekem jár a szociális segély, vagy nem?
-Jó napot, én Ivády Gábor vagyok! Nem tudom hogy jár-e, nem tudom ki Ön és nem ismerem az ügyét. Eddig járt?
- Igen.
-Akkor úgy gondolom most is jár.
-Na, hát ezt mondom én is. Viszhall!
A minap megkértem Szentes Laci barátomat, hogy jöjjön el velem Egerbe, mert néhány dolgot vásárolnom kell és nem szeretnék egyedül menni.
Éppen beléptünk volna a boltba, melynek bejáratánál egy piszkos, szőrös, kellemetlen szagú koldus állt aki Lacit is megszólította:
-Segítsen a szegény…