Ma délelőtt két novella között felhívott egy nagyon kedves, régi barátom, aki akkor volt Terény község polgármestere, amikor én Ivádé. Elmesélte, hogy a a hat gyermeke közül az egyik fia most szeretne megnősülni augusztus 20-án és arra gondolt, hogy mi lenne, ha én adnám össze őket. Persze igent mondtam, csak kértem egy kis időt, mert nem csináltam ilyet nagyjából nyolc éve, néhány dolgot el kell intéznem hozzá, olyan apróságokat mint találni egy polgármestert, aki pár napra felvesz köztisztviselőnek az önkormányzatához és kinevez anyakönyvvezetőnek. Ezt persze egyeztetnem kell majd az én munkahelyemen is, bár úgy sejtem teljes mellszélességgel támogatni fognak miután kiröhögték magukat. Az anyakönyvvezetői vizsgám sem mai darab, le kell ellenőriznem, hogy érvényes-e még, de ami még rosszabb, hogy kell-e gyorsan valami vizsgát tennem, hogy újra használhassam. Azt tudni kell, hogy mindig igyekeztem elkerülni a hagyományos szertartásokat, azokat meghagytam a munkatársaimnak, azonban ha extrém kérés érkezett, azokat mind teljesítettem. Szerintem én tartom a hazai leggyorsabb (20mp) és a leghosszabb (8 óra) házasságkötési szertartás rekordját is, bár ezt sehol nem dokumentálják. Felhívtam Bükkszenterzsébet polgármesterét, aki ugyancsak jóbarátom és elmondtam neki mi a helyzet, azt mondta, hogy ő benne van, de a jegyzőjével egyeztetnie kell, aztán vele is beszéltem és találunk olyan megoldást ami mindenkinek megfelel. Azt hiszem tudom mit érezhetett Sziszifusz amikor meglátta a szikláját. Egyelőre itt tartunk, majd mondom, ha vannak fejlemények.

Gyorsan összefoglalom a további igenjeimet. Utána kellett néznem, hogy milyen virág a Hajnalka, mert azt kell futtatnom majd a Mari kerítésre, a tyúkoktatásért cserébe amíg nincsenek itthon, rendelnem kellett a szüleimnek egy távirányítót az interneten és közben elmagyaráznom édesapámnak, hogy a norton commandert már viszonylag kevesen használják a világon, viszont nagyszerű új programokat fejlesztettek ki az elmúlt 20 évben, amiket telepítettem is a gépére, sütnöm kellett palacsintatortát, ültetnem kellett snidlinget, mert az egyik fiam látott egy képet róla a neten egy zsíros kenyéren és meg akarja kóstolni, végül meg kellett oldanom, hogy a felfújható medence vize napközben egy csőrendszer segítségével melegedjen mivel a családnevünk Ivády és nem Schirilla. Egy házi vízmű és 80 méter fekete kpe csővel ezt ki is pipáltam.

Azért nagyoltam most ezt a felsorolást el, mert ezeknél fontosabb, hogy nem ült ki grimasz az arcomra egyiknél sem. Az igenek között mosolygós fejek vannak, röhögök magamon, melengetem a lelkem és úgy érzem mindegy mivel lepnek meg még a következő napok, szinte várom a kihívásokat. Mondjuk még ezer novella nem esne jól.

Frissítés: az esküvői szertartás lezajlott. A fiatalok becsónakáztak egy tó közepére, ahol a vőlegény elejtette az evezőt. Ekkor én David Hasselhoffként beugrottam a vízbe, a háttérben elindult a BayWatch zenéje és kihúztam őket a partra. Természetesen hivatalos vízimentő ruhában voltam, kezemben életmenő bólyával (köszönet a felszerelésért az Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata vezetőjének, Bagyó Sándor barátomnak) Csurom vizesen, a násznép röhögése és döbbenete mellett gyorsan elmondtam a beszédemet, amit először angolra, majd hollandra fordítottam le a Googole-lel, így a szöveg amit visszakaptam az több volt mint vicces, majd kimondták a szükséges igeneket, így begyűjtöttem az első két igenemet én is a projektemben. Sok boldogságot kívánok az ifjú párnak!