2017. már 01.

Plázacica, plázakandúr

írta: Ivády Gábor
Plázacica, plázakandúr

Régen kockahasam volt és egészen jó pasi voltam. Most még jobb vagyok, csak elrejtem a kockáimat mindenki elől, mert rájöttem egy nagy igazságra.

Közbeszúrás: huszadjára írom át ezt a posztot, mert vicces akartok lenni és nem sértő, de erről a tizenkettedik változtatásnál már lemondtam. Mentségemre csak Donald Trump szól, aki eltörölte a politikai korrektség fogalmát és aki azt állítja hogy a pinájuknál fogva kell megragadni a nőket. Hozzá képest végig úriember maradok.

Szóval adott egy aktuális ideálkép, amelyhez viszonyítjuk magunkat és ehhez igazítjuk az előítéleteinket is. Most csak a külsőségekről beszélek, a belső értékeket hagyjuk. 

Amikor mi férfiak irigylünk valakit a kinézete miatt, úgy gondoljuk, hogy nekik aztán könnyű dolguk van, hiszen azt a lányt döntik le a lábukról amelyiket csak akarják. Persze azt is gondoljuk, hogy valószínűleg ez az egyetlen feladat amit képesek kitűzni maguk elé, ami egyrészt segít abban, hogy ne érezzük magunkat akkora lúzernek, másrészt azt jelenti, hogy tele vagyok előítélettel. Az igazán dögös csajok pedig kifejezetten örülnek neki, ha éjszaka kockulhatnak egyet velük, reggel viszont nem tudják eldönteni, hogy ki tett a másiknak szívességet a szexszel. Prekoncepció level 2.

Az emberek úgy választanak partnert, hogy (többnyire) csak olyan személyekre figyelnek fel akikről úgy gondolják, hogy kinézetben hozzájuk való. Ez ösztönös, gondolom a DNS-ünkben lehet egy eddig felfedezetlen rugalmas rész, a "rusnyafaktor", amely a látást szabályozza és hol vakít, hol élesít, attól függően éppen hol a helyünk a csordában. Amikor az első látás után azt mondják a nők, hogy nincs meg a kémia, meg hogy nem dolgoznak a hormonok, olyankor azt értik, hogy ha nekem feszes a seggem, akkor legyen a tiéd is az, és az izmos vállon sokkal jobban mutat az izmos kis vádlim, mint egy medvén (bocsánat, mackón) és hogy minden olyan húzzon el a csudába akinek a testsúlyindexe +1-nél többel eltér az enyémtől (vannak kivételek, például a pénztárca vastagsága a hasi zsírpárna vastagodásával arányos felmentést ad). Minél dögösebb valaki és minél inkább ennek tudatában van, annál inkább leszűkül a potenciálisan szóba jöhető partnerek száma, hiszen csak hasonlóan jól, vagy nála jobban kinéző emberekre  néz vágyakozva. A mackók azonban észreveszik az anyamedvéktől kezdve a gazellákon át a a cicákig mindenkit.

Van tehát egy énképünk és a mércét ehhez igazítjuk. A kiinduló pont ott van ahol mi állunk, felső határ meg nincs, hiszen  maximum elgondolkodtató, de semmiképpen nem elkerülendő helyzet, ha túl jó nő a csajom (pasim).

A világ legrondább pasija (ilyen nő nincs) tehát csupa szép, csinos, szexi, nőt lát maga körül, hiszen nála lejjebb már csak más faj képviselői vannak. Neki nem kellenek magazinok, ő csak leugrik a boltba és úgy érzi magát mintha Playboy nyuszik közé csöppenne. Ő a legszerencsésebb egyedülálló a Földön.

Na ezért rejtem el a kockahasamat. Vaskos zsírpárnák alá. :)

(Ha nem akarsz ennél jobban belemélyedni a kérdésbe és megelégszel egy blogbejegyzéssel amely talán szórakoztató volt egy kicsit, akkor ne olvass tovább. A kritikusabbaknak:

Tudom, hogy amit leírtam elég elnagyolt és a legtöbb helyen vitatható állításokat fogalmaz meg. Ez egy szubjektív bejegyzés, amivel senkit nem akarok megsérteni, azonban az sem érdekel, ha ez megtörténik. Fel vagyok készülve a véleményekre, ezért előre reagálok néhányra.

Minél idősebbek vagyunk annál inkább vesszük észre és helyezzük a hangsúlyt a belső értékekre. Aki sokat csalódik, akit sokszor becsaptak, azoknál ez hamarabb következik be, de időbe telik eljutni arra a pontra, amikor nyitottak vagyunk valaki olyat is megismerni, akit nem találunk első pillantásra vonzónak. Ők pedig nagyon hálásak a figyelemre. Megszépíti őket.

Eljutottunk a sokkal súlyosabb problémához, az önértékelés torzulásához. Sokan vannak, akik túlértékelik magukat (ők a boldogabbak), de sajnos sokkal többen vannak, akiknek nincs önbizalmuk, akik olyan sérüléseket kaptak a korábbi párkapcsolati játszmáikban amelytől senkinek, rossznak, csúnyának, haszontalannak érzik magukat. Mindeközben gyönyörűek(pasik sármosak), okosak, vonzóak, jó a humoruk, csak nagyon szomorúak. Ha nincs szerencséjük, akkor kifognak valakit, aki még inkább ront a helyzeten. Rájuk nem vonatkozik a fentebb említett eszmefuttatásom, mert ők nem vesznek észre maguk körül senkit, se csúnyát, se szépet és nekik segíteni kell. Barátként.

A jó testi adottságok lehetnek genetikai eredetűek és lehetnek hosszan tartó, kitartó, kemény munka eredményei. Aki odafigyel magára, az többnyire tesz is az egészségéért, így tisztában vagyok vele, hogy a dögösséget sem adják ingyen. A lapos és a kockahas néha az igényesség értékét keresik egymásban.

Nem feltétlenül igaz, hogy egy jó testű pasira egy másik pasi irigykedve néz és csak a potenciálisan megkapható nők száma és külleme jut eszébe róla. Amit írtam, az csak egy görbe tükör, egy nyugodt szívvel elítélhető általánosítás. Én például nem vágyok dögös macákra és szerintem a legtöbb családos, megállapodott férfi így van vele (és csak ha ittunk pár sört, akkor valljuk be egymásnak, hogy dehogynem :D) 

Végezetül, a szépséget, az észt és az érzelmességet nem együtt, nem külön külön, hanem teljesen random módon dobja a gép, aránytalanul, igazságtalanul, ettől van harmóniában a világ, ezért talál végül mindenki társat magának.)

 

Szólj hozzá

kritika gondolatok önkritika Ivády