Amikor kézhez kaptam a könyvet, aznap este ebből meséltem a gyerekeknek.

Van a könyvben egy kép, ahol Zsombor szomorúan ül az ágya szélén, mellette pedig ugyancsak szomorúan ücsörög egy rossz álom.

Nem jutottam tovább, Zsombor itt leragadt. Nem értette, hogy miért ül mellette a rossz álom, miért szomorú, és így tovább. Láttam rajta, hogy nagy hatással van rá ez az oldal, próbáltam menteni a menthetőt, elmondtam neki, hogy azért szomorú a rossz álom, mert jó szeretne lenni, és a rossz álom nem is létezik a valóságban, hiszen amikor felébredünk el is illan, de a könyvben sehogy nem jutottunk tovább.

Amikor jött hozzánk valaki, akkor csak ezt az oldalt mutatta, ő is magyarázta, hogy mi miért van ott, miközben úgy éreztem, hogy igyekszik feldolgozni a látottakat. Este, elalvás előtt, amikor lekapcsoltuk a lámpát megkérdezte, hogy van-e most mellette rossz álom, vagy nincs.

Azt hiszem, hogy a könyvnek ez a két oldala beleégett a kis tudatába.

Misire azonban semmilyen hatással nem volt.

Ennek tudatában mennyivel komolyabb az a kérdés, amit Superman tesz fel a fenti képen!