2011. feb 07.

Bódultság, gyere haza...

írta: Ivády Gábor
Bódultság, gyere haza...

Öregszem. Az öregedésnek pedig van egy olyan szövődménye, hogy amit korábban szinte automatikusan elemzésnek vetettem alá, azt most könnyedén elfogadom ténynek. Ritkábban nézek magamba. Most viszont rájöttem egy összefüggésre olyan dolgok között, melyek első pillanatban elkülönülnek egymástól.

 

 

 

1.       Nem keresem az okát, hogy miért iszok csak nagyon ritkán alkoholt, elintézem azzal, hogy nem ízlik és kész.

2.       Megállapítottam, hogy a zene szinte teljes mértékben kimarad az életemből (pedig nagyon szeretem), de mit kellene ezen gondolkodni?! Nincs rá időm, koncertekre nem megyek, mert kire hagynánk a gyerekeket, én ugyan nem állok neki zenéket töltögetni a netről, a cd-k meg nagyon drágák. A zajt, zsivajt, hangzavart nem szeretem, tehát a háttérzene sem jön be nálam, magyarul már a rádiót sem kapcsolom be. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert például amikor kampányidőszak volt, és az országot jártam nap mint nap, akkor ha órákat vezettem, többnyire szólt a rádió, de ennek az ellentmondásnak sem kerestem az okait. Bekapcsoltam, mert jobb volt vele, mint nélküle. Ennyi.

3.       Nem járok moziba, és olyan filmet, amit korábban még nem láttam, évente talán egyet nézek meg. Az okok ismertek: nem töltögetek semmit a netről, dvd-t nem veszek, a mozi pedig macerás a gyerekek miatt. Szeretem azonban a dokumentumfilmeket, az ismeretterjesztő csatornákért egyenesen odavagyok.

4.       Nagyon éberen alszom. A legkisebb zajra is felébredek.

Biztosan lehetne még folytatni a sort, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy meg próbáljam felkutatni az okokat. Nem kívánok olyan mélységekig menni, hogy vajon mindegyik ugyanarról a (számomra) egyetemleges tőről fakad-e, mint a tehetetlenség érzése, de valamilyen rendező elvet szívesen találnék közöttük.

Nézzük meg, hogy mit igényelnek a pontokba szedett cselekvések egy embertől, vagy annak milyen hatása van ránk. Az alkohol gátlásokat old, de mindezt úgy teszi, hogy csökkenti a beszámíthatóságot, kizökkent a valóságból és egy bódult, lényegesen kevesebb problémával rendelkező világba repít. A zenehallgatás – ha azt valaki komolyan veszi – teljes figyelmet igényel, azaz minden mást (többek között a külvilágot) ki kell kapcsolni a teljes élvezethez. A filmeket csak akkor lehet maradéktalanul élvezni, ha nincsen olyan zavaró körülmény (pl. reklámok, gyermekek, stb.) amely megakadályozza, hogy eggyé váljunk a történettel, átérezzük a szereplők helyzetét, hagyjuk magunkat sodortatni a cselekménnyel. Azaz ki kell kapcsolni a külvilágot. Az alvás akkor zavartalan, és pihentető, ha nem zavarja meg azt semmi, vagy, ha azokról képesek vagyunk nem tudomást venni. Azaz ki kell kapcsolni a külvilágot.

Erre vagyok én képtelen. Nem tudom miből fakad, hogy a nap minden percében készen kell hogy álljak minden külvilági ingerre, hogy a tudatomat nem hagyom sem bódítani, sem elcsalni a valóságtól, de ez a tény - amit ha fiatalabb és lelkesebb lennék, akkor tovább elemeznék. Most azonban nincs hozzá kedvem.

 

Szólj hozzá

gondolatok önkritika