Eger felé a Bükkben láthatunk egy fantasztikus reklámot.

Egy ács úgy gondolta, hogy önmagát hirdetve, üzenetekkel nem túlbonyolítva, kiszögez egy kartonpapírt az út mellé az egyik fára:

ÁCS 06 30 xxxxx.
 

Ennyi.
 

Döbbenetes hatással van rám. Minden alkalommal, amikor arra kocsikázok, hosszú percekig agyalok azon, hogy mi a csuda vitte rá ezt az embert, hogy pont az erdő közepére rakja ki hirdetését.

Mivel nincs rajta kívül másik őrült, aki ezen a szakaszon hirdetne, ezért a SOV-a 100%, magyarul nem csak nagy szeletet szakított ki a tortából, hanem az egész az övé. Ő sütötte.

Az asszociációs háttér sem rossz, hiszen mi keresnivalója lenne mondjuk egy kőbányában, vagy egy horgászparadicsomban, egyértelmű, hogy munkásságának alapanyagára helyezi ki kis kartonpapírját, hogy a sok hülye autós, ne feledje el azt a tényt, hogy az ács fával dolgozik. Persze a gyönyörű környék, a természet lágy öle, a döbbenetes csend közepén nem esik jól elképzelni, ahogy a mi kis ácsunk neki áll kidönteni a fákat a hirtelen megnőtt kereslet miatt. Olyan ez, mintha egy hentes élő disznókra festené fel a hirdetését.
 

A célcsoport meghatározása tökéletes volt. Aki ácsmunkát igényel, valószínűleg olyan jövedelmi kategóriába tartozik, hogy egy autót is megengedhet magának. Ezért van az út mellett a reklám. Mesteremberünk a környéken lakhat, nem is szívesen utazgatna messzebbre 20 kilométernél, ezért van Pétervására és Bükkszék között félúton a hirdetés. Sehol máshol.
 

A kontaktusszámra is gondolt (ezt valószínűleg minimum kettőben határozta meg), mert a túloldala is elhelyezett egy kartonpapírt, így jövet-menet kapcsolatba kerülünk vele. A kampány hossza: örökös, vagy amíg le nem rohad a kartonpapír a fáról.

Az érdekes az egészben, hogy amikor már kezdett megszokottá válni a kis táblácskája, akkor újítások következtek. Nem hinném, hogy ő áll a háttérben, de még ezt is kinézném belőle. Először az egyik oldalon illesztettek egy „i” betűt az „ács” végére, így lett belőle „ácsi” ami a környék hétvégi fiataljainak gyakori szavajárása úgy este 10 után, és amire egyáltalán nem szoktak emlékezni másnap. Eltelt egy-két hét, mire a túloldalon valaki egy „r”-t illesztett a szó elejére (más betűtípussal), így lett belőle „rács”. Később az „ácsi” elé még egy „b” is került, így lett belőle „bácsi”.

Igazi, vidéki, interaktív kampány.