2009. dec 15.

Yacht Life

írta: Ivády Gábor
Yacht Life

Én már akkor fuldoklom, ha valaki vizet spriccel a szemembe. Nem víziszonyom van, úszni is tudok, de a közeg olyan távol áll tőlem, mint a pacalpörkölttől a rozskenyér. Erősen töröm a fejemet, hogy ültem-e már valaha hajón a balatoni kompon kívül. Igen, rémlik, mintha ugyancsak a Balcsin ringatóztam volna egyszer, sőt, most jut eszembe, hogy egyszer Horvátországban is hajókáztam a legjobb barátom invitálására. Tulajdonképpen nem is volt rossz, bár én egy kissé korlátozva éreztem magam a szabadságomban. Ez milyen érdekes, hiszen a hajósok nagy észe biztosan azt mondja, hogy annál nagyobb szabadság nincs, mint vitorlázni a tengeren, hiszen övéké a végtelen, és az egész világ, hiszen arra mennek, amerre akarnak. Jó-jó, ezt értem, de azért csak hozzá vagyok láncolva egy néhány tucat négyzetméternyi alapterületű szerkezethez! A hajó bármerre mehet, na de én?!

Persze el is hagyhatom a hajót, de ahhoz meg kell várnom, míg kikötünk valahol, illetve a tengerbe is ugorhatok egy kis fürdőzésre, de szerintem a sós víz tésztafőzésre és nem úszásra való.

Ilyen hozzáállással, ekkora prekoncepciókkal fogadtam el az egyik barátomtól a Yacht Life magazin egyik számát. Nem akartam megbántani, ezért nem utasítottam vissza, de sajnáltam a papírt, a festéket, amit most miattam elpazarolnak. Arra gondoltam, hogy lehetne csinálni az után gyűjtőhelyeket, ahol bárki lerakhatja a kiolvasott újságját, magazinját, és akkor más is hozzájutna olyan sajtótermékekhez, amelyek egyébként teljesen érdektelenek a számára, de egyszer talán azért belenézne.

Ha már a kezembe került, gondoltam a hirdetések miatt mindenképpen belekukkantok (ez foglalkozásbeli ártalom), no meg nem is rossz tájékozódni, hátha egyszer megjelenik az ügynökség ajtajában Hook kapitány, hogy szeretné egy hirdetéssel elérni az elveszett gyermekeket.

A borító belső oldalán rögtön egy bankhirdetés van, amelyik egy olyan kart mutat (háttérben egy iránytűvel), amin van egy kapcsoló, UP és Down felirattal. Röhögök magamban, hogy ezzel akkor most repülni is lehet, vagy a hullámokat irányítja joystikkal a kapitány? Hö-hö. A hirdetés egyébként nagyon igényes. Tartalomjegyzék jön, képekkel, egyik hajó a másik felett, az egyiknek nincs vitorlája, a másiknak van, kb. ennyi a különbség. A vitorlanélküliek jobban tetszenek, mert félnék, hogy fejbe vág az a rúd, ami a vitorla alján van és állandóan ide-oda csapkodja magát, de az ereimben meg zöld vér folyik, szóval ha kicsit jobban érdekelne a dolog, akkor dilemmázgatnék, így viszont továbblapozok.

Először egy vitorlást mutatnak be, gyönyörű képekkel (szövegbe nem olvasok bele), de nem kezd el vérezni az orrom a hirtelen magasra szökött vérnyomásomtól. Már éppen úgy venném a kezembe a magazint, hogy hátulról előrefelé végigpörgessem, és nem egyesével lapozgatok, de adok neki még egy esélyt.

A következő oldalon egy szobabelsőt mutatnak. Nem mondom el tudnám képzeli az otthonomnak, de mi köze ennek a magazinhoz? Lapozok. Basszus, hiszen ez egy jacht belseje! Micsoda hálószoba! Étkező hátul a nyitott fedélzeten, pamlagok, és bárpult, na és a fürdőszoba…! Hevesen lapozok tovább, átugrom a különböző szögben fekvő vitorlásokat bemutató fotókat, majd egy újabb jacht. Gyönyörű! Kisebb, mint az előbbi, de döbbenetesen fel van szerelve. Az sem érdekel, hogy fehér minden, mert gyönyörű (vagy ezt már írtam?), ezt még a gyerekek sem tudnák összepiszkolni. Beleolvasok a cikkbe. Jézusom, hiszen ezt arra építették, hogy minél nagyobb élményt nyújtson egy film megnézése! Szórakoztató központ! Én meg be akartam költözni a gyerekekkel, miközben nem is arra való! Lapozok tovább, újabb vitorlás, nem érdekel, haladjunk, haladjunk, de…álljunk csak meg egy pillanatra! Hiszen ez is gyönyörű! És micsoda kényelem ebben is! Lapozok tovább, és arra riadok, hogy a billentyűzetre csöppen a nyálam. Hiszen én akarok egy jachtot! Én olyan gazdag akarok lenni, hogy csak azért legyen egy hajóm, hogy a haverokkal azon nézzük meg a focivébét, vagy a Macskafogót, vagy akár a Süsü összest extrával. Én ott akarok ébredni, azokban a hálószobákban! Még hogy hozzá vagyok láncolva, néhány tucat négyzetméter alapterülethez? Bárcsak lennék! Ki a rossebnek fordulna meg a fejében, hogy elhagyja ezeket a gyönyörűségeket?! Ha Greenpace-nek lenne egy olyan akciója, ahol valami ellen való tiltakozásul ilyen jachtokhoz láncolják oda magukat, akkor azonnal jelentkezek aktivistának.

Húúú, próbálok lecsillapodni. Jachtom nem lesz még egy darabig, ezt tudom, de most akkor mit csináljak? Vegyek jacht-szimulátort, vagy ragasszak képeket a wc falára és adjak magamnak napi 5 perc álmodozást?

Esetleg fizess elő a magazinra! – mondja a barátom, én meg ott vergődök a képzeletbeli jachtjának oldalán, a pecabotja végén, számban a csalival, amit rendesen benyeltem.

Szólj hozzá

kritika humor gondolatok önkritika