Első könyvünk - Gyerekszem
Tavaly előtt azt kérte tőlem a feleségem, hogy karácsony és szilveszter között ne dolgozzak, csak velük, a családdal foglalkozzak. Ne csak fizikailag legyek közöttük, hanem szellemileg is. Hét napra felejtsem el a falut, a politikát, és minden mást.
Zsombor akkor volt körülbelül négy éves, és a bő egy hét alatt egy új világot ismertem meg általa.
Esténként lelkesen jegyzeteltem, leírtam mindent amiről aznap beszélgettünk, papírra vetettem a gondolatait, kérdéseit.
Az elején könnyű feladatnak tűnt "gondolatatkákat" írni, hiszen röviden kellett megfogalmazni mindent, majd a végén egy olyan kérdést tettem fel, amely Zsombor szájából hangzott el, amely önmagában is megállja a helyét, sőt a szövegkörnyezetből kiragadva a felnőtteknek igazán elgondolkodtató. Később egyre inkább érzetem a rövidség kényszere miatti nehézségeket, de végül megszületett a könyv.
Most pedig elfogódottan forgatom a lapjait annak a könyvnek, melyet a nagyobbik fiammal közösen írtunk. Ennél büszkébb egy apa talán nem is lehetne.