2009. okt 04.

Ne haragudjatok a mai napomért!

írta: Ivády Gábor
Ne haragudjatok a mai napomért!

  

Néha az őrület határán érzem magam.

Nagyon nehéz kideríteni, hogy miért, már csak azt veszem észre, hogy szinte megbolondulok.

Bosszant a munkatársaim lassúsága, értetlensége, miközben nincs velük baj, csak nem úgy történik minden ahogy én azt elképzelem. Talán el sem mondom pontosan, hogy mit várok tőlük, egyszerűen csak bosszankodom ha azt nem tudják teljesíteni.

Bosszantanak a feleségem kérdései, mert esetleg olyankor teszi fel amikor kizökkent egy mélyen beásott gondolatból ahonnét még nem akartam kijönni. Pedig nem Ő a hibás, honnét is tudhatná otthon, hogy mit csinálok az irodában.

A legrosszabb az, hogy ez az állapot le is bénít, miközben telik az idő és egyre feszültebb vagyok attól a tudattól, hogy nem haladok semmivel. Mint amikor téblábol az ember a lakásban azzal a szándékkal, hogy az egészet kitakarítja, de csak járkál föl-alá, mert a sok tennivaló között nem találja a szál elejét amit meg kellene ragadnia. Le kellene törölni a port, de ahhoz előbb el kellene rakni az előhagyott könyveket, de mielőtt azok a helyükre kerülnének le kellene törölni a helyüket és a kör bezárult. Közben a feszültség meg olyan nagyra nő, hogy kigyulladnak a villanykörték amerre járok. És higgyék el ez csak a kezdet, mert ezen túl lehet lendülni.

Amikor ez az egész tehetetlenséggel párosul az minden emberi érzésnél rosszabb. Ott le kell feküdni fehér zászlót lobogtatva, hogy aztán egy kis szusszanás után legyen honnét talpra állni. Tápászkodás közben pedig nem árt elnézést kérni mindenkitől magunk körül.

Ne haragudjatok a mai napomért!

Szólj hozzá

gondolatok önkritika