Kovács János 61 éves NAV végrehajtó zavartan állt a nappali közepén. A tévén, a vasalón, a dohányzóasztalon, sőt a sarokban halkan csordogáló szobaszökőkúton is ott díszelgett a lefoglalási sorszám, de mindezeket szinte teljesen eltakarta Derbenák Gertrúd kisvállalkozó, aki egyetlen lépéssel állt a…
A napközbeni igenek már alig érdekesek, mert mindegyik tele van annyi új tapasztalattal és mégis rutinszerűséggel, ami mostanra megszokottá vált. Egyet mégis kiemelek.
Későn este jöttünk haza kocsival, mellettem a 16 éves Zsombor fiam ült. Éjfél előtt nem sokkal Hatvannál láttam, hogy valaki…
Sárga géva gomba. Imádjuk, főleg rántva. Ártéri területeken, fűzfák törzsén nő, nagyon ízletes, fiatalon rántva hasonlít a rántott sajthoz, idősebben a csirkehúshoz. Nem könnyű megtalálni, főleg most, hogy már nincs igazán szezonja. Délelőtt azon agyaltam, hogy merre lenne érdemes elindulni, mert az…
Ma nem otthonról dolgoztam, bementem a székházba. A kollégáimmal tartottunk egy pár órás közös gondolkodást arról, hogy mik legyenek a közösen kitalált, jövőbeli céljaink és azokat milyen módon tudjuk majd mérni és elérni. Mindenre igent mondtam, de nem beletörődve a dolgokba, hanem újabb…
A világ leghosszabb regénye a Marcel Proust tollából életre kelő „A la recherche du temps perdu”, vagyis magyar fordításban „Az eltűnt idő nyomában”. A francia író regénye az idő múlását és annak az emberekre gyakorolt hatását kívánja érzékletesen ábrázolni, teszi ezt több mint négyezer-kétszáz…
Ma délelőtt két novella között felhívott egy nagyon kedves, régi barátom, aki akkor volt Terény község polgármestere, amikor én Ivádé. Elmesélte, hogy a a hat gyermeke közül az egyik fia most szeretne megnősülni augusztus 20-án és arra gondolt, hogy mi lenne, ha én adnám össze őket. Persze igent…
Tegnap este megérkeztek a szomszédjaim Hollandiából. Jan ma reggel már füvet vágott, majd délben átjöttek és mondta, hogy ki van mint a rosseb mert ezt a meleget nem lehet elviselni. Judith viccesen megkérdezte (tőlem!!!), hogy esetleg egy pálinkához mit szólnánk. Azt a rohadt élet, dél van és nem…
Reggel a legkisebb fiam hamarabb ébredt fel mint én. Bebújt mellém az ágyba, finoman mellém kucorodott, majd egy nyolcévesnek megfelelően megrázta a fejemet és szólt, hogy tojást szeretne reggelezni. Gyűlölök felriadni, mert az álom és az ébrenlét közti mezsgyén születnek a legkreatívabb…
Egy hétig igent mondtam mindenre. Nem tudott róla senki, csak én.
Kíváncsi voltam, hogy jobb lesz-e az életem, ha nincs bennem visszautasítás, hogy a végén mártírnak, vagy boldognak érzem-e majd magam, vajon meddig mennek el az emberek, gördülékenyebb lesz-e a munka, szorosabb lesz-e a kapcsolatom…